10.~Felforrósodott pillanatok.

Sziasztok! Tudom, hogy úgy volt nem hozok ma részt, mert vizsgám volt és arra tanultam, így részt nem tudtam írni, viszont most egy délelőtt alatt ezt tudtam alkotni. Remélem tetszik mindenkinek. Lehet, hogy egy kicsit lapos rész, de ez egy átkötő rész, hogy értsétek mi lesz a következőben. Aki szombaton felvételit írt, annak remélem jól sikerült.:) 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:

Amilyen érzések kavarognak bennem nem tudnám megfogalmazni. Dühös vagyok anyára, hogy bántott, de valamilyen szinten igaza is van. Tudom, hogy csak védeni próbál, de szeretném ha egy kicsit engedne a szigorából. Nem szeretnék életem végéig úgy megöregedni, hogy a szüleimmel lakom. Szeretem őket, de szükségem van egy barátra is. Vagy talán egy fiúra, aki szeret. Aki foglalkozik velem és talán Harry az aki törődne velem. Bevallom tartok tőle, hogy bántana, mert a hirtelen düh kitörései nem normálisak, viszont teljesen gyengéd és ahogyan rám néz a zöld szemeivel, egy teljesen más világa csöppenek és nem tudok semmit sem tenni ellene. De nem is szeretnék. 

Az ablakomban ülök, mellettem egy sport táska amiben pár napra való ruháimat pakoltam. Úgy döntöttem, hogy pár napra egy szállodába "költözöm". Szükségem van egy kis magányra és szerencsémre a szüleim havonta pár fontot raktak a számlámra, így az elég lesz egy darabig...remélem. Kipillantottam az ablakon és észrevettem a hatalmas nagy fekete autót a ház előtt. Óvatosan próbáltam kimászni az ablakon és kezdem már örülni, mikor az utolsó fa ágra léptem rá, mikor hangos reccsenéssel kettétört és randiztam a talajjal. Sajgott a lábam és a kezem, viszont próbáltam halkabbra venni magam, hogy ne vegyen észre senki. Nagy nehezen kijutottam a kapun és az a autó felé vettem az irányt. Mielőtt ő kiszállt volna, én már az autóba pattantam. Hatalmasan sóhajtottam, majd hátra dőltem az anyós ülésben. A lábamon karcolások ékeskedtek, míg a kezemből csöpögött a vér. Ez igazán remek. Harry értetlenül meredt rám és nem szólalt meg, amit nem bántam. Semmi kedvem magyarázkodni. Teljes testtel felém fordult, de nem szólalt meg. Csak nézett, majd a tekintete a kezemre és a lábamra terelődött. Még meg sem szólalt, de már válaszoltam a nem feltett kérdésére.

-Jól vagyok. 

-Mi a baj?-próbált finoman rátérni a dologra, viszont nem válaszoltam. A könnyek marták a szemem és féltem, hogy bármelyik pillanatban elsírom magam, amit nem szeretnék.-Lucy?!
-Semmi, Hazz.-becéztem. Nem tudom, hogy honnan jött hirtelen ez az ötlet, hogy így hívom, de jót mosolyogtam rajta, ahogyan ő is.
-Tetszik az új becenevem.-mosolygott és egy puszit nyomott a számra.-Nem fogod elmondani, hogy mi a baj igaz?-lágyan rám nézett és próbáltam nem belenézni zölden ragyogó szemébe,de ez nem sikerült. Hívogató íriszeibe néztem és akár mennyire is próbáltam elkapni a tekintetem, nem tudtam. Fogva tartotta a figyelmem és kezdtem megtörni előtte. Még mindig az autóban ülünk, a házunk előtt.
-Anya észrevett, ahogy kimászol az ablakomon...-elhallgattam. Könnyeim marták a szemem. Nem szerettem volna sírni, de nehezen tudom,tartani magam. Az ülését hátra tolta, majd az ölébe húzott. Megszeppentem amikor már ott ültem tőle pár centire. Nyugtatóan a hátamat simogatta. Érdeklődve figyelt engem és bátorított, hogy folytassam. Mély lélegzetet vettem és folytattam.-Amikor lementem a szobámból, kiabálni kezdett velem. És mikor nem hagytam, hogy tovább szidjon,,visszaszólta...és...megütött. Elég erősen.-karjai körülöttem erősödött.
-Sajnálom baby.
-Ez egyáltalán nem a te hibád...baby.-mosolyogtam rá.
-Oh, hova tűnt az előbbi szipogós Lucy?-láthatóan meglepődött, mint ahogy,én is saját magamon.
-Hm...Nem tudom. Elvitte a cica.
-Jól tette.-közel hajolt hozzám és falni kezdte ajkaimat. Erőszakosan csókolt, de élveztem. A fenekem fogdosta és amikor megmarkolta ajkaiba nyögtem. Hangom,miatt kajánul belemosolygott a csókunkba. Kipirulva hajoltam el tőle, de sajnos amikor hátra dőltem a duda hangosan harsogott. Összerezzentem a hang miatt. Gyorsan visszamásztam az én helyemre.
-Húzzunk innen kérlek.-nem válaszolt, csak kipirosodott ajkait megnyalta.
-Hova szeretnél menni?-egy pillanatra felém pillantott, de tekintetét rögtön visszakapta az útra.
-Nem szeretnék otthon lenni egy pár napig. Valamelyik szállodába, ami olcsó.-motyogtam. Talán nem jól döntöttem, de nem érdekel. Semmi kedvem,nincs otthon lenni, ahol azt kell mindig csinálni, amit mondanak. Se szó, se beszéd Hazz vezetett tovább. Már jó ideje kocsikázgattunk.-Hova viszel?
-Hozzám.
-Tessék?
-Nem engedem, hogy egy olcsó kis szállodában legyél, amikor nyugodtan lehetsz nálam is.-ha azt mondom, hogy sokkot kaptam, közel sem hazudok nagyot. Meglepődtem azon, hogy hozzá visz, hisz soha nem voltam még nála, de biztos vagyok benne, hogy rumlis az egész lakása. Egy hatalmas ház előtt parkolt le. Ha eddig nem voltam elég sokkos állapotban, most biztos. Átjött Harry az én oldalamra, majd kézen fogott és egy hatalmas kapum át, a házhoz mentünk. Egy ideig ügyködött a kulcsokkal, majd a riasztó hangos ricsajba kezdett. Beütötte hatalmas ujjaival a,kódot, majd behúzott a lakásba és bezárta. Segített levenni rólam a kabátomat, majd a táskámat megfogta és beljebb vitte. Gyorsan levettem a cipőmet és utána eredtem. Körbe-körbe forogtam, mivel nem találtam.
-Hazza?
-Konyha!-kiabálta vissza. Elindultam valamerre és reménykedtem abban, hogy jó felé indultam. Nagy szerencsémre jó felé indultam és mosolyogva figyeltem az ajtófélfának dőlve Harryt.-Lyukat vésel a tekinteteddel a hátamba.-elpirulva fordítottam el a fejemet, miközben jött felém. Felemelte a fejem az államnál fogva és először csak kis puszikat nyomott az ajkaimra, majd lassan csókot alakított belőle. Hátra felé tolt egészen addig amíg a nappaliba nem értünk. Óvatosan hátradöntött a kanapéra, majd fölém mászott, úgy hogy közben egy percre sem szakította meg a csókot. Oldalamat simogatta és egyre feljebb tolta a felsőmet. Épp, hogy takarta a fehérnemű felsőmet. A számról a nyakamra tért át és először végig puszilgatta, majd erősen szívni kezdte. Felszisszentem a kellemes fájdalomtól. Amikor már felső sem volt rajtam észbe kaptam. Villám csapásként jutott a tudatomig, hogy éppen mit is csinálunk. Hirtelen felültem és a felsőmért nyúltam. Harry értetlenül nézett rám. Valószínű, hogy teljesen beleélte már magát, hogy lesz bármi is. Szégyenkezve lehajtottam a fejem.
-Sajnálom.-motyogtam.
-Nem. Nekem kellett volna türtőztetni magam.-mosolygott rám nyugtatóan. Mondhatnám azt, hogy nem élveztem az előbbieket, de még nem állok készen rá. Harry hátára feküdt, majd az oldalához vont és simogatni kezdte a hátam. Mellkasára hajtottam a fejem és beszívtam kellemes férfias illatát. Teste teljesen meleg volt. Hangos szívverése lassan egyenletes lett, míg az enyém zakatolt. Egyszer csak lettem figyelmes, hogy hangosan szuszog mellettem. Felnéztem rá, majd visszatettem a fejem és perceken belül engem is elnyomott az álom.

9.~Közös fürdés.

Sziasztok! Mint minden vasárnap, most is meghoztam az új részt! Remélem tetszik ez is. Amikor észrevettem, hogy 8 kommentem vam, 34 feliratkozóm és a látogatók száma is meghaladta már a 4000-et, visítani tudtam volna. Köszönöm mindenkinek! 
Jó olvasást!:)

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:
-Tessék?-dadogtam. Nem bírtam felfogni, hogy ezt mondta. Együtt fürödni? Őszintén megcsókolni is alig mertem nem, hogy együtt fürödjek vele, mikor tudom, hogy nem az lenne belőle.-Nem.-jelentettem ki.

-Miért nem?-meglepődött. Tisztán látszódott rajta, hogy nem erre a válaszra várt. Nem gyakran szokhattak neki nemet mondani.-Nincs olyan szó az én szótáramban, hogy nem.-hangsúlyozta ki az utolsó szót.-Jössz és kész. Ne akard, hogy a puszta két kezemmel vetkőztesselek le. Vagy vetkőzöl egyedül és nem foglak én, viszont ha egyedül nem megy szívesen segítek.-utálom, hogy ennyire nyíltan és komoly arckifejezéssel tud, ilyen dolgokról beszélni. Az arcom kipirult és melegem lett. Körülbelül egy paradicsomra hasonlíthatok. Érzem, hogy ég az arcom és muszáj volt lehajtanom különben, Ő is látná.-Nézz rám.-utasított. A fejemet ráztam válaszként.-Kérlek.-óvatosan felemelte az államnál fogva a fejem és az arcomat kémlelte.-Fehérneműben sem fürdesz velem?-kérdezte.

-Kérlek...ne csináld ezt.-próbáltam visszahajtani fejem a föld felé, de kényszerítette, hogy a szemébe nézzek. 

-Mit?-értetlen arcot vágott. Nagyon jól tudja, hogy nem vagyok ilyen és mégis kényszerít rá.-Mi ne csináljak Lucy?

-Ezt...én...én nem vagyok ilyen Harry.-dadogtam. Oldalra fordította a fejét és a tarkóját masszírozta. Olvastam már egy könyvet, hogy a férfiak idegesek, a tarkójukat dörzsölik avagy a hajukba túrnak. Érdekes.

-Csak egy fürdés. Tényleg. Semmi más.-mondhatni alkudozott velem.-Bármit megteszek utána, csak gyere.-bólintottam majd hozzá tettem.

-De csak is, kizárólag fehérneműben.-bólintott, majd megszabadult minden felesleges ruhájától, de a boxer az rajta maradt. Lassan én is vetkőzni kezdtem és végig magamon éreztem a tekintetét. 

-Ne nézz kérlek.-szóltam rá, majd amennyire csak sikerült takargattam magam, de nem nagyon sikerült hova bújni, égető tekintetétől. A tudat, hogy itt állok most már előtte egy szál fehérneműben és engem néz, teljesen zavarba hoz. Minden porcikámat rendesen átvizsgálja, majd kaján vigyort ölt magára, de nem szólal meg, aminek én nagyon örülök. A kabinba lépett, majd megfogta a kezem és maga után húzott. Megnyitotta a csapot és a zuhanyrózsából hideg víz kezdett el folyni, pont rám. Sikítottam egyet, amint Ő csak jót kuncogott. Ezt megjegyeztem Harry Styles. Maga felé fordított, majd a szemem és a szám között időzött tekintete. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, és már majdnem megcsókolt amit annyira vártam, de nem történt meg. Helyette hangos kopogás hallatszott a fürdőszobám ajtaján. Remek. Én is szeretlek anya. Mindig megtudja zavarni a legjobb pillanatot. 

-Igen?-kiabáltam. Harry mellettem rázkódott a hamarosan kitörő nevetésétől, de tartotta magát. 

-Jól vagy? Miért zártad be az ajtót?-kérdezte. Na ebből húzzam ki valahogy magam. 

-Öhm...egy kis magányra vágytam.-azt kívántam bárcsak lefolynék én is a vízzel együtt. Utálom magam amiért már másodjára hazudok anyukámnak. 

Amint megbizonyosodtunk arról, hogy hallótávolságon kívül van, felé fordultam. Édesen nézett rám, amitől valószínű elájultam volna, de nem tudtam rá figyelni. Szó szerint nekem esett. Ajkai súrolták az enyémet. Nem sietett, amit főként élveztem. Neki döntött a hideg csempének, ami által felszisszentem, de nem érdekelt. Szó szerint faltuk egymást és nyelve az én számban volt, majd megszakítottam a csókot. Értetlenül nézett rám. Valószínű, hogy azt hitte lesz több, de nem. Nem szeretném, hisz csak egy hete ha ismerem. Nem lehet. Villámgyorsan szálltam ki a kabinból és egy törölközőt csavartam magamra. Ő is kiszállt, megtörölközött, felöltözött és egy puszit után az ablakomhoz sétált, majd csak egyszerűen kiugrott. Megijedtem. Remélem jól van. Figyeltem ahogy az autójába ült, majd elhajtott. Titokban reménykedtem benne, hogy nem megy el, de a fürdőben történteknél egy kicsit elbízta magát. Azt remélte lesz több. Sokkal több, de tudhatná, hogy én nem lennék képes lefeküdni vele. Nem. Még nem.
Kedvtelenül visszacsoszogtam a fürdőbe, hogy felöltözzek és kezdjek magammal valamit. Úgy gondoltam, hogy sétálok egyet így felvettem egy kényelmes ruhát. Amikor készen voltam, lesiettem a lépcsőn és reménykedtem abba, hogy nem találkozok össze útközben senkivel, ám ez nem jött össze. Anya keresztbe tett kézzel várt engem, így megálltam. Megilletődve figyeltem, míg ő fortyogott a dühtől. Nem értettem miért, mi az ami miatt ennyire ideges, de hamar kiderült. Ordibálni kezdett velem.
-Mégis, hogy gondoltad azt, hogy egy ismeretlen fiúval fürdesz!?-kiabált. Ő ezt meg honnan tudja?
-Tessék? Én...nem.
-Nem vagyok hülye kislányom. Lehet, hogy nem vagyok már fiatal, de én is voltam. Szerinted nem vettem észre, hogy egy fiú mászik ki az ablakodon? Na, ne nevettess kérlek. És most pedig irány felfele. Szobafogság.-és a keze az arcomon csattant. Mérges lettem. Nagyon. Rohantam az emeletre és amennyire csak tudtam olyan hangosan csaptam be az ajtómat. Nem hiszem el, hogy észrevette és ezt végkép nem, hogy képes volt megütni. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Semmi kedvem nincs itthon maradni. Elakarok menni, jó messzire a családomtól. Elegem van, hogy mindig megmondják mit, hogy csináljak. Kiskorom óta, így élek és végre szeretnék kitörni a mindennapokból. Tinikoromban se engedtek el soha, sehova. A barátaim bulizni jártak, mikor én otthon gubbasztottam, mert anyáék nem akartál, hogy menjek. Akkor még nem annyira bántam, viszont most, minden vágyam az, hogy 18 legyek is elköltözhessek itthonról. Elegem lett belőlük. Nem akarok az a jó kislány lenni, akinek a szüleim nevelni akarnak. Hadd legyek olyan, amilyen én szeretnék. Soha nem lázadtam, hazudtam vagy utáltam a szüleimet, viszont ezek az érzések kezdenek a felszínre törni. Tudom, hogy kinek kell SMS-t írnom ahhoz, hogy ezeket a gondokat elfelejtsem és egy kicsit szórakozzak. Harry-t. Potyogtam a könnyeim miközben az üzenetemet írtam neki.

'Ráérsz? xxL'
'Igen. Baj van? xxH'
'Csak gyere este a ház elé xxL'


Harry Styles szemszöge:
Be kell, hogy valljam, rendesen meglepett Lucy az üzenetével. Egyszer sem válaszolt az enyémekre nem, hogy külön írjon nekem. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem akartam csak úgy odaállítani. Lehet nincs semmi baj, csak szimplán találkozni akar velem. Nem tudom. Kikészít a tudatlanság. Imádkoztam azért, hogy az idő gyorsabban teljen és este legyen. Látni akartam, de nem voltam képes hamarabb elindulni. Az ágyon fekszem és a plafont bámulom, mellettem pedig az óra keservesen lassan kattog. Ha lehetne most felgyorsítanám ez a pár órát. Amikor az óra 6-ot ütött, hihetetlen gyorsasággal pattantam fel az ágyamról, majd gyors magamra kapkodtam a ruháimat, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy mindent rendesen leoltottam és indultam is. Bepattantam az autóba és idegtépő lassúsággal tudtam haladni az utakon. Amikor azt hittem végre elindul normálisan a hosszú kocsisor, még nagyobb dugó lett. Szuper. Már csak ez hiányzott. 

8.~Kioktatás.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszik, mindenkinek és próbáltam egy kicsit hosszabb részt írni, de nem igazán sikerült és azt hiszem elég béna is lett, ezért sajnálom, de nem éppen vagyok én sem a legjobb passzban, ezért nagyon létezni se volt kedvem, de nektek megírtam ezt a részt! Köszönöm a kommenteket, a 26 feliratkozót és a 2 díjat amit kaptam! Hálás vagyok érte!

Jó olvasást és mindenkinek sok szerencsét holnapra a sulihoz! 

Blogger Girl

Másnap reggel Harry hűlt helyét találtam magam mellett. Az éjszakát itt töltötte. Akár mennyire is próbáltam rábeszélni arra, hogy menjen el, hajthatatlan volt. Egész éjszaka mondhatni egy szem hunyásnyit sem aludtam, míg ő az igazak álmát aludta. Fáradtan battyogtam le a lépcsőn, ahol szokás szerint anya készítette a reggelit, míg apa indult dolgozni.

-Este találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra, majd anyáéra és el is tűnt az ajtó mögött.

-Hogyne. Este találkozunk.-dünnyögtem, majd levágódtam az egyik székre, ami legközelebb volt hozzám. A torkom kapart, szédültem és a szemeim alatt hatalmas karikák voltak. Tisztán látszódott rajtam, hogy nem aludtam túl sokat. 

-Jól vagy kislányom? Eléggé sápadt vagy. Ma nem kellene menned iskolába. Maradj itthon és hívom az orvost. Menj és feküdj le.-hálás voltam anyának azért, hogy nem küldött iskolába. Semmi kedvem nem volt menni, főleg úgy, hogy Harry is biztos ott lett volna. Nincs kedvem most senkihez és semmihez. Egy kiadós alvás az, ami most engem érdekel.

-Anya?

-Igen?

-Szeretlek.-egy hatalmas mosoly ült ki az arcára, majd viszonoztam és az emeletre vettem az irányt. Kettesével szeltem a lépcsőket, hogy minél hamarabb felérhessek. Benyitottam a szobámba, majd elhúztam az összes sötétítőt, így nyugodtan dőltem az ágyra. Bekapcsoltam a tévémet, amiben nem különösebben találtam semmilyen értelmes csatornát, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem a mondhatni már ősrégi filmet. Ez az 50 első randi. Akár mindennap megtudnám nézni. Ez az a film, ami megunhatatlan. Képes vagy megnézni kétszázszor, de még akkor is egyes részeknél dőlsz a röhögéstől, a másikban pedig potyognak a könnyeid. Imádom Adam Sandlert. Épp lecsukódtam volna a szemeim, mikor az ablak felől hangok szűrődtek be. Mintha valaki köveket dobálna hozzá. Nagy nehezen kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és odacsoszogtam az ablakomhoz. Elhúztam a függönyt és hunyorítottam pár percig a fénytől, amíg ki nem tisztult a látásom. Egy göndör fiú állt az ablakom alatt, arra várva, hogy beengedjem. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nem akartam megbántani, így kinyitottam az ablakomat és megvártam míg felmászik. A szív bajt hozta rám, amikor a lába beakadt egy fa ágba. Nagy nehezen bemászott hozzám és becsukta maga után az ablakon, amíg én az ágyra dőltem.

-Megtennéd nekem, hogy visszahúzód azt a rohadt függönyt?-szitkozódtam. Elegem van már ebből a napból, pedig még el sem kezdődött. 

-Nocsak, valaki ma nagyon morcos.-mellém feküdt. Amennyire csak lehetséges volt, távolabb csúsztam tőle, majd átfordultam a másik oldalamra, hogy véletlenül se találja meg a szem kontaktust velem. Olyankor mindig elgyengülök és azt nem szeretném. Elegem van, hogy nekem mindig a jó kislányt kell játszanom. Óvatosan átkarolt és a nyakamhoz hajolt.-Mi a baj?-lehelete csikizte az arcom, a göndör fürtjeivel egy ütemben.
-Semmi...csak, hagyj aludni.-fordultam felé, ami által a karjai között találtam magam.
-Na...Mond már el.-könyörgött.
-Az a bajom Harry Styles, hogy nem hagysz békén. Szállj már le a földre és ne hidd azt, hogy mindig az lesz amit te akarsz. Hagyj aludni könyörgöm. Elegem van már a hangulat ingadozásaidból is. Hagyj békén.-nem szólt semmi, csupán csak egy ártatlan puszit nyomott az arcomra és letette a fejét az egyik párnára. A karjai még mindig körém voltam fonódva, de nem érdekelt. Csak aludhassak. Lehunytam a szemem és próbáltam álomba szenderülni, ám ez így teljesen lehetetlennek bizonyult, mivel éreztem, hogy folyamatosan figyel.-Könyörgöm ne nézz. Így nem tudok aludni.-csak kuncogott, majd lehunyta ő is a szemeit. Ő sokkal hamarabb elaludt, mint én. Hallottam egyenletes légzését, ami néha megszűnt és helyette horkolás vette át. Éreztem a meleg levegőt az arcomnál, amikor kifújta. Hamarosan én is álomra hajtottam a fejem és egy olyan világba csöppentem ahol minden tökéletes...egy ideig.

Harry Styles szemszöge:
Megnyugtatott, hogy tudtam itt van mellettem. Nem kellett aggódnom érte. Viszont amit mondott nekem rendesen meglepett. Nem gondoltam volna, hogy pont Ő lesz az aki engem kioktat és most itt fekszik mellettem és csak a szuszogását hallom. Végig tanulmányozom az arcát és semmi olyat nem veszek észre, ami egy kis hibát mutatna. Számomra minden tökéletes rajta, nem is értem eddig, hogy nem fordult meg utána minden srác. Kopogást hallottam az ajtó felől, majd Lucy anyukájának a hangját. Az ajtó nem volt bezárva, így muszáj volt felkelnem és elbújni. A fürdőszoba ajtaja mögé bújtam és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem vesz észre. Nyílt az ajtó, majd Lucy-hoz sietett.
-Lucy-keltegette, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Valószínű, hogy eléggé mélyen alszik.-Kelj fel...itt az orvos.-orvos? Miért jött hozzá orvos? Lucy feltápászkodott, majd furcsállva körbenézett a szobájában. Mintha valakit keresne, majd rájöttem. Engem keresett, majd összeakadt a tekintetünk, ahogy kukucskáltam az ajtó és a fal közötti kis résen. Összeráncoltam a szemöldökét, és anyukájára nézett.
-Minek nekem orvos? Teljesen jól va...
-Nem érdekel, hogy te mit mondasz.-szakította kicsit durván félbe az anyukája. Egy idős, körülbelül ötven éves férfi lépett, be az ajtón, majd Lucy-ra mosolygott. Vizsgálni kezdte ami elég hosszú időt vett igénybe és az én lábaim is sajogni kezdte a folyamatosan, egy helyben állástól. Muszáj volt megmozdulnom, ami által az ajtó hangos nyikorgást adott ki. Megszeppenve vettem tudomásul, hogy mindenki erre kapta a fejét. Az anyukája épp indulni akart megnézni, hogy mi avagy ki van az ajtó mögött, amikor Lucy megszólalt.
-Hagyd anya, biztos a huzat.-egy erőltetett mosolyt eresztett és visszafordult az orvoshoz, aki szorgosan írt.
-Mondja Mr.White mi baja a kislányomnak?-kérdezte.
-Valószínű, hogy megfázott. Felírtam pár orvosságot ezt váltság ki és minden rendben lesz. Ezen a héten ne menj suliba, utána ha még mindig nem leszel jobban, visszajövök és elvégzünk pár vizsgálatot.-mosolygott, majd felállt és távozni készült. Elköszönt, majd kilépett az ajtón Lucy anyukájával együtt.
-Azt hittem soha nem mennek el.-léptem ki az ajtó mögül. Lucy felém kapta a fejét, majd egy mosolyt eresztett felém. Szapora léptekkel közelítettem meg, majd hirtelen ötlettől vezérelve a fürdőbe vittem és bezártam magunk után az ajtót.-És most pedig lefürdünk...együtt.