10.~Felforrósodott pillanatok.

Sziasztok! Tudom, hogy úgy volt nem hozok ma részt, mert vizsgám volt és arra tanultam, így részt nem tudtam írni, viszont most egy délelőtt alatt ezt tudtam alkotni. Remélem tetszik mindenkinek. Lehet, hogy egy kicsit lapos rész, de ez egy átkötő rész, hogy értsétek mi lesz a következőben. Aki szombaton felvételit írt, annak remélem jól sikerült.:) 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:

Amilyen érzések kavarognak bennem nem tudnám megfogalmazni. Dühös vagyok anyára, hogy bántott, de valamilyen szinten igaza is van. Tudom, hogy csak védeni próbál, de szeretném ha egy kicsit engedne a szigorából. Nem szeretnék életem végéig úgy megöregedni, hogy a szüleimmel lakom. Szeretem őket, de szükségem van egy barátra is. Vagy talán egy fiúra, aki szeret. Aki foglalkozik velem és talán Harry az aki törődne velem. Bevallom tartok tőle, hogy bántana, mert a hirtelen düh kitörései nem normálisak, viszont teljesen gyengéd és ahogyan rám néz a zöld szemeivel, egy teljesen más világa csöppenek és nem tudok semmit sem tenni ellene. De nem is szeretnék. 

Az ablakomban ülök, mellettem egy sport táska amiben pár napra való ruháimat pakoltam. Úgy döntöttem, hogy pár napra egy szállodába "költözöm". Szükségem van egy kis magányra és szerencsémre a szüleim havonta pár fontot raktak a számlámra, így az elég lesz egy darabig...remélem. Kipillantottam az ablakon és észrevettem a hatalmas nagy fekete autót a ház előtt. Óvatosan próbáltam kimászni az ablakon és kezdem már örülni, mikor az utolsó fa ágra léptem rá, mikor hangos reccsenéssel kettétört és randiztam a talajjal. Sajgott a lábam és a kezem, viszont próbáltam halkabbra venni magam, hogy ne vegyen észre senki. Nagy nehezen kijutottam a kapun és az a autó felé vettem az irányt. Mielőtt ő kiszállt volna, én már az autóba pattantam. Hatalmasan sóhajtottam, majd hátra dőltem az anyós ülésben. A lábamon karcolások ékeskedtek, míg a kezemből csöpögött a vér. Ez igazán remek. Harry értetlenül meredt rám és nem szólalt meg, amit nem bántam. Semmi kedvem magyarázkodni. Teljes testtel felém fordult, de nem szólalt meg. Csak nézett, majd a tekintete a kezemre és a lábamra terelődött. Még meg sem szólalt, de már válaszoltam a nem feltett kérdésére.

-Jól vagyok. 

-Mi a baj?-próbált finoman rátérni a dologra, viszont nem válaszoltam. A könnyek marták a szemem és féltem, hogy bármelyik pillanatban elsírom magam, amit nem szeretnék.-Lucy?!
-Semmi, Hazz.-becéztem. Nem tudom, hogy honnan jött hirtelen ez az ötlet, hogy így hívom, de jót mosolyogtam rajta, ahogyan ő is.
-Tetszik az új becenevem.-mosolygott és egy puszit nyomott a számra.-Nem fogod elmondani, hogy mi a baj igaz?-lágyan rám nézett és próbáltam nem belenézni zölden ragyogó szemébe,de ez nem sikerült. Hívogató íriszeibe néztem és akár mennyire is próbáltam elkapni a tekintetem, nem tudtam. Fogva tartotta a figyelmem és kezdtem megtörni előtte. Még mindig az autóban ülünk, a házunk előtt.
-Anya észrevett, ahogy kimászol az ablakomon...-elhallgattam. Könnyeim marták a szemem. Nem szerettem volna sírni, de nehezen tudom,tartani magam. Az ülését hátra tolta, majd az ölébe húzott. Megszeppentem amikor már ott ültem tőle pár centire. Nyugtatóan a hátamat simogatta. Érdeklődve figyelt engem és bátorított, hogy folytassam. Mély lélegzetet vettem és folytattam.-Amikor lementem a szobámból, kiabálni kezdett velem. És mikor nem hagytam, hogy tovább szidjon,,visszaszólta...és...megütött. Elég erősen.-karjai körülöttem erősödött.
-Sajnálom baby.
-Ez egyáltalán nem a te hibád...baby.-mosolyogtam rá.
-Oh, hova tűnt az előbbi szipogós Lucy?-láthatóan meglepődött, mint ahogy,én is saját magamon.
-Hm...Nem tudom. Elvitte a cica.
-Jól tette.-közel hajolt hozzám és falni kezdte ajkaimat. Erőszakosan csókolt, de élveztem. A fenekem fogdosta és amikor megmarkolta ajkaiba nyögtem. Hangom,miatt kajánul belemosolygott a csókunkba. Kipirulva hajoltam el tőle, de sajnos amikor hátra dőltem a duda hangosan harsogott. Összerezzentem a hang miatt. Gyorsan visszamásztam az én helyemre.
-Húzzunk innen kérlek.-nem válaszolt, csak kipirosodott ajkait megnyalta.
-Hova szeretnél menni?-egy pillanatra felém pillantott, de tekintetét rögtön visszakapta az útra.
-Nem szeretnék otthon lenni egy pár napig. Valamelyik szállodába, ami olcsó.-motyogtam. Talán nem jól döntöttem, de nem érdekel. Semmi kedvem,nincs otthon lenni, ahol azt kell mindig csinálni, amit mondanak. Se szó, se beszéd Hazz vezetett tovább. Már jó ideje kocsikázgattunk.-Hova viszel?
-Hozzám.
-Tessék?
-Nem engedem, hogy egy olcsó kis szállodában legyél, amikor nyugodtan lehetsz nálam is.-ha azt mondom, hogy sokkot kaptam, közel sem hazudok nagyot. Meglepődtem azon, hogy hozzá visz, hisz soha nem voltam még nála, de biztos vagyok benne, hogy rumlis az egész lakása. Egy hatalmas ház előtt parkolt le. Ha eddig nem voltam elég sokkos állapotban, most biztos. Átjött Harry az én oldalamra, majd kézen fogott és egy hatalmas kapum át, a házhoz mentünk. Egy ideig ügyködött a kulcsokkal, majd a riasztó hangos ricsajba kezdett. Beütötte hatalmas ujjaival a,kódot, majd behúzott a lakásba és bezárta. Segített levenni rólam a kabátomat, majd a táskámat megfogta és beljebb vitte. Gyorsan levettem a cipőmet és utána eredtem. Körbe-körbe forogtam, mivel nem találtam.
-Hazza?
-Konyha!-kiabálta vissza. Elindultam valamerre és reménykedtem abban, hogy jó felé indultam. Nagy szerencsémre jó felé indultam és mosolyogva figyeltem az ajtófélfának dőlve Harryt.-Lyukat vésel a tekinteteddel a hátamba.-elpirulva fordítottam el a fejemet, miközben jött felém. Felemelte a fejem az államnál fogva és először csak kis puszikat nyomott az ajkaimra, majd lassan csókot alakított belőle. Hátra felé tolt egészen addig amíg a nappaliba nem értünk. Óvatosan hátradöntött a kanapéra, majd fölém mászott, úgy hogy közben egy percre sem szakította meg a csókot. Oldalamat simogatta és egyre feljebb tolta a felsőmet. Épp, hogy takarta a fehérnemű felsőmet. A számról a nyakamra tért át és először végig puszilgatta, majd erősen szívni kezdte. Felszisszentem a kellemes fájdalomtól. Amikor már felső sem volt rajtam észbe kaptam. Villám csapásként jutott a tudatomig, hogy éppen mit is csinálunk. Hirtelen felültem és a felsőmért nyúltam. Harry értetlenül nézett rám. Valószínű, hogy teljesen beleélte már magát, hogy lesz bármi is. Szégyenkezve lehajtottam a fejem.
-Sajnálom.-motyogtam.
-Nem. Nekem kellett volna türtőztetni magam.-mosolygott rám nyugtatóan. Mondhatnám azt, hogy nem élveztem az előbbieket, de még nem állok készen rá. Harry hátára feküdt, majd az oldalához vont és simogatni kezdte a hátam. Mellkasára hajtottam a fejem és beszívtam kellemes férfias illatát. Teste teljesen meleg volt. Hangos szívverése lassan egyenletes lett, míg az enyém zakatolt. Egyszer csak lettem figyelmes, hogy hangosan szuszog mellettem. Felnéztem rá, majd visszatettem a fejem és perceken belül engem is elnyomott az álom.