9.~Közös fürdés.

Sziasztok! Mint minden vasárnap, most is meghoztam az új részt! Remélem tetszik ez is. Amikor észrevettem, hogy 8 kommentem vam, 34 feliratkozóm és a látogatók száma is meghaladta már a 4000-et, visítani tudtam volna. Köszönöm mindenkinek! 
Jó olvasást!:)

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:
-Tessék?-dadogtam. Nem bírtam felfogni, hogy ezt mondta. Együtt fürödni? Őszintén megcsókolni is alig mertem nem, hogy együtt fürödjek vele, mikor tudom, hogy nem az lenne belőle.-Nem.-jelentettem ki.

-Miért nem?-meglepődött. Tisztán látszódott rajta, hogy nem erre a válaszra várt. Nem gyakran szokhattak neki nemet mondani.-Nincs olyan szó az én szótáramban, hogy nem.-hangsúlyozta ki az utolsó szót.-Jössz és kész. Ne akard, hogy a puszta két kezemmel vetkőztesselek le. Vagy vetkőzöl egyedül és nem foglak én, viszont ha egyedül nem megy szívesen segítek.-utálom, hogy ennyire nyíltan és komoly arckifejezéssel tud, ilyen dolgokról beszélni. Az arcom kipirult és melegem lett. Körülbelül egy paradicsomra hasonlíthatok. Érzem, hogy ég az arcom és muszáj volt lehajtanom különben, Ő is látná.-Nézz rám.-utasított. A fejemet ráztam válaszként.-Kérlek.-óvatosan felemelte az államnál fogva a fejem és az arcomat kémlelte.-Fehérneműben sem fürdesz velem?-kérdezte.

-Kérlek...ne csináld ezt.-próbáltam visszahajtani fejem a föld felé, de kényszerítette, hogy a szemébe nézzek. 

-Mit?-értetlen arcot vágott. Nagyon jól tudja, hogy nem vagyok ilyen és mégis kényszerít rá.-Mi ne csináljak Lucy?

-Ezt...én...én nem vagyok ilyen Harry.-dadogtam. Oldalra fordította a fejét és a tarkóját masszírozta. Olvastam már egy könyvet, hogy a férfiak idegesek, a tarkójukat dörzsölik avagy a hajukba túrnak. Érdekes.

-Csak egy fürdés. Tényleg. Semmi más.-mondhatni alkudozott velem.-Bármit megteszek utána, csak gyere.-bólintottam majd hozzá tettem.

-De csak is, kizárólag fehérneműben.-bólintott, majd megszabadult minden felesleges ruhájától, de a boxer az rajta maradt. Lassan én is vetkőzni kezdtem és végig magamon éreztem a tekintetét. 

-Ne nézz kérlek.-szóltam rá, majd amennyire csak sikerült takargattam magam, de nem nagyon sikerült hova bújni, égető tekintetétől. A tudat, hogy itt állok most már előtte egy szál fehérneműben és engem néz, teljesen zavarba hoz. Minden porcikámat rendesen átvizsgálja, majd kaján vigyort ölt magára, de nem szólal meg, aminek én nagyon örülök. A kabinba lépett, majd megfogta a kezem és maga után húzott. Megnyitotta a csapot és a zuhanyrózsából hideg víz kezdett el folyni, pont rám. Sikítottam egyet, amint Ő csak jót kuncogott. Ezt megjegyeztem Harry Styles. Maga felé fordított, majd a szemem és a szám között időzött tekintete. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, és már majdnem megcsókolt amit annyira vártam, de nem történt meg. Helyette hangos kopogás hallatszott a fürdőszobám ajtaján. Remek. Én is szeretlek anya. Mindig megtudja zavarni a legjobb pillanatot. 

-Igen?-kiabáltam. Harry mellettem rázkódott a hamarosan kitörő nevetésétől, de tartotta magát. 

-Jól vagy? Miért zártad be az ajtót?-kérdezte. Na ebből húzzam ki valahogy magam. 

-Öhm...egy kis magányra vágytam.-azt kívántam bárcsak lefolynék én is a vízzel együtt. Utálom magam amiért már másodjára hazudok anyukámnak. 

Amint megbizonyosodtunk arról, hogy hallótávolságon kívül van, felé fordultam. Édesen nézett rám, amitől valószínű elájultam volna, de nem tudtam rá figyelni. Szó szerint nekem esett. Ajkai súrolták az enyémet. Nem sietett, amit főként élveztem. Neki döntött a hideg csempének, ami által felszisszentem, de nem érdekelt. Szó szerint faltuk egymást és nyelve az én számban volt, majd megszakítottam a csókot. Értetlenül nézett rám. Valószínű, hogy azt hitte lesz több, de nem. Nem szeretném, hisz csak egy hete ha ismerem. Nem lehet. Villámgyorsan szálltam ki a kabinból és egy törölközőt csavartam magamra. Ő is kiszállt, megtörölközött, felöltözött és egy puszit után az ablakomhoz sétált, majd csak egyszerűen kiugrott. Megijedtem. Remélem jól van. Figyeltem ahogy az autójába ült, majd elhajtott. Titokban reménykedtem benne, hogy nem megy el, de a fürdőben történteknél egy kicsit elbízta magát. Azt remélte lesz több. Sokkal több, de tudhatná, hogy én nem lennék képes lefeküdni vele. Nem. Még nem.
Kedvtelenül visszacsoszogtam a fürdőbe, hogy felöltözzek és kezdjek magammal valamit. Úgy gondoltam, hogy sétálok egyet így felvettem egy kényelmes ruhát. Amikor készen voltam, lesiettem a lépcsőn és reménykedtem abba, hogy nem találkozok össze útközben senkivel, ám ez nem jött össze. Anya keresztbe tett kézzel várt engem, így megálltam. Megilletődve figyeltem, míg ő fortyogott a dühtől. Nem értettem miért, mi az ami miatt ennyire ideges, de hamar kiderült. Ordibálni kezdett velem.
-Mégis, hogy gondoltad azt, hogy egy ismeretlen fiúval fürdesz!?-kiabált. Ő ezt meg honnan tudja?
-Tessék? Én...nem.
-Nem vagyok hülye kislányom. Lehet, hogy nem vagyok már fiatal, de én is voltam. Szerinted nem vettem észre, hogy egy fiú mászik ki az ablakodon? Na, ne nevettess kérlek. És most pedig irány felfele. Szobafogság.-és a keze az arcomon csattant. Mérges lettem. Nagyon. Rohantam az emeletre és amennyire csak tudtam olyan hangosan csaptam be az ajtómat. Nem hiszem el, hogy észrevette és ezt végkép nem, hogy képes volt megütni. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Semmi kedvem nincs itthon maradni. Elakarok menni, jó messzire a családomtól. Elegem van, hogy mindig megmondják mit, hogy csináljak. Kiskorom óta, így élek és végre szeretnék kitörni a mindennapokból. Tinikoromban se engedtek el soha, sehova. A barátaim bulizni jártak, mikor én otthon gubbasztottam, mert anyáék nem akartál, hogy menjek. Akkor még nem annyira bántam, viszont most, minden vágyam az, hogy 18 legyek is elköltözhessek itthonról. Elegem lett belőlük. Nem akarok az a jó kislány lenni, akinek a szüleim nevelni akarnak. Hadd legyek olyan, amilyen én szeretnék. Soha nem lázadtam, hazudtam vagy utáltam a szüleimet, viszont ezek az érzések kezdenek a felszínre törni. Tudom, hogy kinek kell SMS-t írnom ahhoz, hogy ezeket a gondokat elfelejtsem és egy kicsit szórakozzak. Harry-t. Potyogtam a könnyeim miközben az üzenetemet írtam neki.

'Ráérsz? xxL'
'Igen. Baj van? xxH'
'Csak gyere este a ház elé xxL'


Harry Styles szemszöge:
Be kell, hogy valljam, rendesen meglepett Lucy az üzenetével. Egyszer sem válaszolt az enyémekre nem, hogy külön írjon nekem. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem akartam csak úgy odaállítani. Lehet nincs semmi baj, csak szimplán találkozni akar velem. Nem tudom. Kikészít a tudatlanság. Imádkoztam azért, hogy az idő gyorsabban teljen és este legyen. Látni akartam, de nem voltam képes hamarabb elindulni. Az ágyon fekszem és a plafont bámulom, mellettem pedig az óra keservesen lassan kattog. Ha lehetne most felgyorsítanám ez a pár órát. Amikor az óra 6-ot ütött, hihetetlen gyorsasággal pattantam fel az ágyamról, majd gyors magamra kapkodtam a ruháimat, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy mindent rendesen leoltottam és indultam is. Bepattantam az autóba és idegtépő lassúsággal tudtam haladni az utakon. Amikor azt hittem végre elindul normálisan a hosszú kocsisor, még nagyobb dugó lett. Szuper. Már csak ez hiányzott.