8.~Kioktatás.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszik, mindenkinek és próbáltam egy kicsit hosszabb részt írni, de nem igazán sikerült és azt hiszem elég béna is lett, ezért sajnálom, de nem éppen vagyok én sem a legjobb passzban, ezért nagyon létezni se volt kedvem, de nektek megírtam ezt a részt! Köszönöm a kommenteket, a 26 feliratkozót és a 2 díjat amit kaptam! Hálás vagyok érte!

Jó olvasást és mindenkinek sok szerencsét holnapra a sulihoz! 

Blogger Girl

Másnap reggel Harry hűlt helyét találtam magam mellett. Az éjszakát itt töltötte. Akár mennyire is próbáltam rábeszélni arra, hogy menjen el, hajthatatlan volt. Egész éjszaka mondhatni egy szem hunyásnyit sem aludtam, míg ő az igazak álmát aludta. Fáradtan battyogtam le a lépcsőn, ahol szokás szerint anya készítette a reggelit, míg apa indult dolgozni.

-Este találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra, majd anyáéra és el is tűnt az ajtó mögött.

-Hogyne. Este találkozunk.-dünnyögtem, majd levágódtam az egyik székre, ami legközelebb volt hozzám. A torkom kapart, szédültem és a szemeim alatt hatalmas karikák voltak. Tisztán látszódott rajtam, hogy nem aludtam túl sokat. 

-Jól vagy kislányom? Eléggé sápadt vagy. Ma nem kellene menned iskolába. Maradj itthon és hívom az orvost. Menj és feküdj le.-hálás voltam anyának azért, hogy nem küldött iskolába. Semmi kedvem nem volt menni, főleg úgy, hogy Harry is biztos ott lett volna. Nincs kedvem most senkihez és semmihez. Egy kiadós alvás az, ami most engem érdekel.

-Anya?

-Igen?

-Szeretlek.-egy hatalmas mosoly ült ki az arcára, majd viszonoztam és az emeletre vettem az irányt. Kettesével szeltem a lépcsőket, hogy minél hamarabb felérhessek. Benyitottam a szobámba, majd elhúztam az összes sötétítőt, így nyugodtan dőltem az ágyra. Bekapcsoltam a tévémet, amiben nem különösebben találtam semmilyen értelmes csatornát, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem a mondhatni már ősrégi filmet. Ez az 50 első randi. Akár mindennap megtudnám nézni. Ez az a film, ami megunhatatlan. Képes vagy megnézni kétszázszor, de még akkor is egyes részeknél dőlsz a röhögéstől, a másikban pedig potyognak a könnyeid. Imádom Adam Sandlert. Épp lecsukódtam volna a szemeim, mikor az ablak felől hangok szűrődtek be. Mintha valaki köveket dobálna hozzá. Nagy nehezen kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és odacsoszogtam az ablakomhoz. Elhúztam a függönyt és hunyorítottam pár percig a fénytől, amíg ki nem tisztult a látásom. Egy göndör fiú állt az ablakom alatt, arra várva, hogy beengedjem. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nem akartam megbántani, így kinyitottam az ablakomat és megvártam míg felmászik. A szív bajt hozta rám, amikor a lába beakadt egy fa ágba. Nagy nehezen bemászott hozzám és becsukta maga után az ablakon, amíg én az ágyra dőltem.

-Megtennéd nekem, hogy visszahúzód azt a rohadt függönyt?-szitkozódtam. Elegem van már ebből a napból, pedig még el sem kezdődött. 

-Nocsak, valaki ma nagyon morcos.-mellém feküdt. Amennyire csak lehetséges volt, távolabb csúsztam tőle, majd átfordultam a másik oldalamra, hogy véletlenül se találja meg a szem kontaktust velem. Olyankor mindig elgyengülök és azt nem szeretném. Elegem van, hogy nekem mindig a jó kislányt kell játszanom. Óvatosan átkarolt és a nyakamhoz hajolt.-Mi a baj?-lehelete csikizte az arcom, a göndör fürtjeivel egy ütemben.
-Semmi...csak, hagyj aludni.-fordultam felé, ami által a karjai között találtam magam.
-Na...Mond már el.-könyörgött.
-Az a bajom Harry Styles, hogy nem hagysz békén. Szállj már le a földre és ne hidd azt, hogy mindig az lesz amit te akarsz. Hagyj aludni könyörgöm. Elegem van már a hangulat ingadozásaidból is. Hagyj békén.-nem szólt semmi, csupán csak egy ártatlan puszit nyomott az arcomra és letette a fejét az egyik párnára. A karjai még mindig körém voltam fonódva, de nem érdekelt. Csak aludhassak. Lehunytam a szemem és próbáltam álomba szenderülni, ám ez így teljesen lehetetlennek bizonyult, mivel éreztem, hogy folyamatosan figyel.-Könyörgöm ne nézz. Így nem tudok aludni.-csak kuncogott, majd lehunyta ő is a szemeit. Ő sokkal hamarabb elaludt, mint én. Hallottam egyenletes légzését, ami néha megszűnt és helyette horkolás vette át. Éreztem a meleg levegőt az arcomnál, amikor kifújta. Hamarosan én is álomra hajtottam a fejem és egy olyan világba csöppentem ahol minden tökéletes...egy ideig.

Harry Styles szemszöge:
Megnyugtatott, hogy tudtam itt van mellettem. Nem kellett aggódnom érte. Viszont amit mondott nekem rendesen meglepett. Nem gondoltam volna, hogy pont Ő lesz az aki engem kioktat és most itt fekszik mellettem és csak a szuszogását hallom. Végig tanulmányozom az arcát és semmi olyat nem veszek észre, ami egy kis hibát mutatna. Számomra minden tökéletes rajta, nem is értem eddig, hogy nem fordult meg utána minden srác. Kopogást hallottam az ajtó felől, majd Lucy anyukájának a hangját. Az ajtó nem volt bezárva, így muszáj volt felkelnem és elbújni. A fürdőszoba ajtaja mögé bújtam és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem vesz észre. Nyílt az ajtó, majd Lucy-hoz sietett.
-Lucy-keltegette, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Valószínű, hogy eléggé mélyen alszik.-Kelj fel...itt az orvos.-orvos? Miért jött hozzá orvos? Lucy feltápászkodott, majd furcsállva körbenézett a szobájában. Mintha valakit keresne, majd rájöttem. Engem keresett, majd összeakadt a tekintetünk, ahogy kukucskáltam az ajtó és a fal közötti kis résen. Összeráncoltam a szemöldökét, és anyukájára nézett.
-Minek nekem orvos? Teljesen jól va...
-Nem érdekel, hogy te mit mondasz.-szakította kicsit durván félbe az anyukája. Egy idős, körülbelül ötven éves férfi lépett, be az ajtón, majd Lucy-ra mosolygott. Vizsgálni kezdte ami elég hosszú időt vett igénybe és az én lábaim is sajogni kezdte a folyamatosan, egy helyben állástól. Muszáj volt megmozdulnom, ami által az ajtó hangos nyikorgást adott ki. Megszeppenve vettem tudomásul, hogy mindenki erre kapta a fejét. Az anyukája épp indulni akart megnézni, hogy mi avagy ki van az ajtó mögött, amikor Lucy megszólalt.
-Hagyd anya, biztos a huzat.-egy erőltetett mosolyt eresztett és visszafordult az orvoshoz, aki szorgosan írt.
-Mondja Mr.White mi baja a kislányomnak?-kérdezte.
-Valószínű, hogy megfázott. Felírtam pár orvosságot ezt váltság ki és minden rendben lesz. Ezen a héten ne menj suliba, utána ha még mindig nem leszel jobban, visszajövök és elvégzünk pár vizsgálatot.-mosolygott, majd felállt és távozni készült. Elköszönt, majd kilépett az ajtón Lucy anyukájával együtt.
-Azt hittem soha nem mennek el.-léptem ki az ajtó mögül. Lucy felém kapta a fejét, majd egy mosolyt eresztett felém. Szapora léptekkel közelítettem meg, majd hirtelen ötlettől vezérelve a fürdőbe vittem és bezártam magunk után az ajtót.-És most pedig lefürdünk...együtt.