12.~Rablás, érzelmek.

Sziasztok! Meghoztam a részt és szerintem extra rossz lett. Nekem nagyon nem tetszik és ahogy észrevettem nektek sem annyira. Persze örülök annak a kevés kommentnek is amit kapod, de eddig sokkal többet kaptam. Remélem azért visszatérnek az olvasóim és tetszeni fog nektek, ha már nekem nem. Jöhet negatív-pozitív komment is. Legalább mondjátok el mi nem jó. Lehet névtelenül is kommentelni! Mindegy. Jó olvasást!

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:

Több nap telt el mióta eljöttünk Londonból. Jelenleg Ausztrália egyik kisebb városában tartózkodunk, ami igazán szép, még így a szálloda ablakából is, mivel Harry nem enged ki. Egész álló nap telefonál és ideges. Próbál normálisan viselkedni, de nap mint nap azt látom, hogy valamit összetör, ordibál esetleg elviharzik és részegen jön vissza. Kezd elegem lenni ebből az egészből. Egész álló nap itt ülök és a plafont bámulom vagy a telefonom játszok. Azt is megtiltotta, hogy bárkit felhívjak rajta kívül avagy a twitter fiókomba belépjek. Mióta eljöttünk nem mondta el, hogy miért is. Titkolózik, kifogásokkal próbálja húzni az időt, de ha ez így megy továbbra is megfogom magam és visszautazok a szüleimhez. Csodálkoztam azon, hogy nem kerestettek vagy nem hívtak még a telefonomon. Talán örülnek neki, hogy én nem vagyok itt nekik? Csak egy púp voltam a hátukon? Egyáltalán szerettek valaha? Nem tudom. Sok, irritáló kérdés amire nem kapok választ csak lógnak a levegőben. Annyira szeretném megtudni, hogy miért kellett elbújnunk ennyire. Mitől vagy kitől fél Harry ennyire? Soha nem képzeltem volna azt, hogy Harry-t is meglehet félemlíteni, de tessék. Tisztán látszik rajta, hogy retteg valamitől. Sokszor próbáltam már neki segíteni, de makacs, mint az öszvér és nem tágít. Százszor próbáltam már jobb kedvre deríteni, de egyenlő volt a nullával az eredmény. 

-Hazz.-szólítottam meg félve. Igen, félek tőle.

-Hm?-fordult felém. Szemei alatt hatalmas, fekete karikák ékeskedtek. Nagyokat pislogott és az kialvatlanság jelei látszódnak rajta. Segíteni szeretnék neki, még ha nem is tudom miért kell.

-Menj fürödj le és aludj egyet. Hidd el jól fog esni.-halkan beszéltem hozzá és próbáltam rábírni tervemre. 

-Nem. Én nem vagyok álmos.-morogta.

-Látom r...-próbáltam elmondani amit szerettem volna, de nem hagyta.

-Mit nem értesz azon amit mondtam? Hülye vagy? Esetleg süket? Szólj mert elviszek egy orvoshoz, ha kell.-megszeppenve figyeltem őt és éreztem, ahogy a könnyek marják a szememet. Segíteni szerettem volna neki, de ő mégis elküld és bánt. Még ha nem is fizikailag, de a lelkem ketté szakad. A könnyek folytak az arcomról és elhatároztam, hogy ezt nem tűröm tovább. Felkaptam magamra a cipőmet és a kabátomat. Éreztem a tekintetét magamon, amint lyukat fúr a hátamban.
-Hova mész? Nem mehetsz innen ki.-állt fel és megfogta a csuklómat. Szabad kezemmel a telefonom zsebre vágtam és erőteljesen kirántottam a kezem az övéiből. Szaladtam az ajtóig, majd le a lépcsőn. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy eltűnhessek innen. Hallottam, ahogy lépked utánam és fenyegető szavakat intéz felém, így még gyorsabban szedtem a lábaim. Szó szerint  menekültem előle. A recepciós hölgy értetlenül nézett engem, ahogy kivágtam a szálloda ajtaját és tanácstalanul álldogáltam ott. Fogalmam sem volt merre induljak. Hátra pillantottam és Harry akkor jött le a lépcsőn. Elakartam indulni, mikor egy mellkasba ütköztem. Az idegen férfi gyors felkapott a vállaira és mit sem törődve azzal, hogy ütögetem a hátát és segítségért kiáltok, bedob az autóba. Hallom, ahogy Harry kiabál, de az autó gyorsabb, mint ő. Teljesen bepánikoltam. Bárcsak ne lennék ennyire felelőtlen és maradtam volna ott Harryvel. A férfi odaült mellém és gúnyosan méregetett.

-Mit akarsz tőlem? 

-Nem értem mit evett rajta Styles, de lényegtelen. Tudod ott kell őt bántani ahol a legjobban fáj neki. És mivel te vagy az ő gyenge pontja ezért, téged kell elvennünk tőle. Sajnálom cica.-simogatta volna meg az arcom, de én elhúzódtam érintése elől. 

-Hagyj engem békén.-sziszegtem.

-Ohm, de kis harapósak lettünk. Tetszik ez nekem, de sajnos nem az enyém vagy. A főnökhöz egyben kell, hogy vigyelek. Nem örülne neki, ha mi csinálnánk valami izgalmasat.-simított végig az arcomon és én undorodva löktem el a kezét. Félelmetesen felnevetett, majd leült és engem pásztázott. Jó pár óráig autókázhattunk. Rettenetesen féltem mi is lesz. Egyszer egy hatalmasat fékezett az autó és én pedig eldőltem, majd a fejem az ajtóba vertem. Lüktet, de próbáltam nem törődni vele. Az egyik férfi a hajamnál fogva kirántott az autóban. Nagyon fájt, a könnyek a szememből potyogtak. Mit sem törődve velem belökött egy szobába, ahol egy magas, kopasz, kigyúrt férfi állt. Testem remegett, mint a kocsonya amikor megközelített engem. Megállt előttem pár lépéssel és végig mért szemével. Megnyalta a száját, majd közelebb jött. Teljesen fölém magasodott, és ez egyáltalán nem tetszett.
-Hogy hívnak szépségem?-kérdezte miközben magához rántott és a nyakamat csókolgatta. Nem értettem mit keresek itt. Elfintorogtam, amikor a férfi szívni kezdte a nyakamat. Felszisszentem a fájdalomtól és a könnyeim még mindig szüntelenül folytak. Nem nagyon érdekelte. Amikor végre abba hagyta és várt a válaszomra, de én nem voltam hajlandó neki válaszolni.
-Nem hallottad, hogy kérdeztelek?-keze az arcomon csattant. Éreztem amint a hő elönti az arcom és biztos voltam abban, hogy meglátszik a keze nyoma.
-Az isten szerelmére válaszolj már-lökött meg engem és a falnak csapódtam. Mindenem sajgott, az arcom is égett és, ha ez nem lenne elég, oda guggolt elém majd teljes erejéből arcon vágott. Ez nem egy szimpla pofon volt. Összeszorított öklével talált el. A vér sós ízét éreztem a számban. Nem csak a számból csöpögött a vér, hanem az orromból is. Nyöszörögtem a földön. Amikor felállt egy utolsót belém rúgott és elment. Összekuporodtam és reszkettem. Sajgott minden egyes részem. A fejemben a lüktetés csak erősödött és erős szédülés is társult hozzá. Kezdett elsötétülni minden körülöttem. Lecsuktam a szemem és vártam arra a csodára, hogy ez csak egy álom és ez mind nem igaz, de sajnos ez a valóság. Éreztem amint valaki felkap a vállára, majd később egy kemény és hideg valamire fektet. Egy puha dolgot dobott rám, majd távozott. A zár kattant és én próbáltam inkább kevesebb, mint több sikerrel felülni. Nehézkesen, de sikerült és feltápászkodtam. Az oldalamat valami iszonyatosan nyomta és akkor vettem észre, hogy a zsebemben van a telefonom. Ilyen idióta ember rablókat, mint ők az életben nem láttam. Felsóhajtottam amikor észrevettem,hogy nincs tér erőm. Idegesen a falba ütöttem és a csuklóm egy nagyot reccsent. Biztos vagyok benne, hogy eltört. Próbáltam tér erőt keresni és mázlimra, amikor felálltam az ágyra egy csíknyi keletkezett. Reményekkel próbálkoztam azzal, hogy Harry felvegye a telefonját, de mint hiába. Azonnal kisípolt a készülék. Már körülbelül kétszázszor próbáltam, amikor szerencsémre kicsengett. A szívem gyorsan kalapálni kezdett amikor meghallottam a hangját.
-Lucy. Istenem, hol vagy? Mondj el mindent kérlek.
-Harry-sírtam fel.-Fogalmam sincs. Egy pincében lehetek. Mi folyik itt Harry?
-Jól figyelj most Lucy. A....-és ekkor a telefont valaki kikapta a kezemből.
-Mit csinálsz te hülye, ribanc-ordította, majd arcon csapott. Felsikítottam a fájdalomtól. Nem értettem a helyzetet. Azt kívánom bárcsak megtudott volna állítani Harry. És most nem lenne ez a helyzet. Vagy a rendőrség, bárki. Csak kerüljek ki innen. Félek. Rettegek és nem tudok mit tenni. Biztos vagyok benne, hogy kék-zöld foltok látszódni fognak majd rajtam. Hogy a szám sarka felrepedt, az orrom pedig eltört, mint ahogy a karom is. A fejemből is csepegett a vér. Fogalmam sincs miért engem bántanak. Mibe keveredtél Harry Styles?

Harry Styles szemszöge:

Idegesen ültem miközben hallottam, ahogy megütik őt. A kezem automatikusan ökölbe szorult.
-Mit tetettek vele? Engedjétek el! Ha én kellek jöjjetek el értem, de őt nem bántsátok. Semmiről sem tehet.-ordítottam.
-Ezt ne velem beszéld meg. Én hidd el, hogy nem bántanám a kis barátnődet, de én jó pénzt kapok ezért.-és letette. Idegesen a felhoz vágtam a telefonom, ami darabjaira hullott. Felpattantam az ágyról, majd felrúgtam az asztalt. A düh ami bennem tombol nem tudtam min levezetni, csak a szállodában lévő dolgokat borítgattam. Valószínű fizetni fogok még a károkért, de rohadtul nem érdekel. Ideges járkáltam és azon gondolkodtam mi tévő legyek. Nem tudom hol van, hogy éppen mit csinálnak vele vagy, hogy mikor láthatom legközelebb. Tudom, hogy Ed mindenre képes és addig amíg nem kapja meg amit akar, nem nyugszik. Gyorsan a telefonomhoz rohantam és próbáltam összerakni. Remegő kezekkel helyeztem vissza az aksit a helyére és kapcsoltam be a készüléket. Idegtépő percek voltak, de amikor már végre bekapcsolt rögtön tárcsáztam őt. Már azt hittem nem veszi fel, amikor beleszólt. A düh és az idegesség még mindig tombolt bennem és ezt tisztán érezhető volt a hangomon is.
-Engedd el őt Ed!-próbáltam hozzá higgadtan beszélni.
-Ohm Styles. Milyen meglepő dolog, hogy hívsz.
-Mond meg mit akarsz és engedd el.-kértem.-Ed!-ordítottam, amikor nem volt hajlandó válaszolni.
-Holnap, este 9-kor legyél a régi törzshelyünkön. Ott leszek és hozd magaddal a pénzt amivel tartozol Styles. Ha nem leszel ott a barátnődnek vége.-kinyomta a telefont. Fogalmam sincs honnan fogok pénzt szerezni. Feszülten vágódtam le a kanapéra, amikor a telefonom jelzett, hogy SMS-em jött. Villámgyorsan megnyitottam amikor láttam, hogy Ed küldött nekem videó üzenetet. Kíváncsian nyitottam meg, de bár ne tettem volna. Lucy ült egy széken megkötözve, miközben Ed taperolja és csókolja, majd amikor nem viszonozza azt üti, ahol csak tudja. Lucy kétségbeesetten ül ott. Ez mind az én hibám. Nem hiszem el. Elegem van. A telefonom az asztalra dobtam. Nem bírtam tovább nézni. Muszáj valakitől segítséget kérnem. Tárcsáztam Zayn-t, az egyik haveromat, aki mindig tud tisztán gondolkodni.

*~*~*

-Haver, nyugodj le. Megtaláljuk.-próbált nyugtatni elég kevés sikerrel.
-Bántják őt érted? Ez mind az én hibám Zayn! Ha én most nem lennék neki, nyugodtan élné az életét, de nekem belekellet avatkoznom érted? Én nem akartam őt bántani, de késztetést éreztem arra, hogy megismerjem. Utálom magam azért, hogy ezt megcsináltam vele. Nem gondoltam volna, hogy esetleg többet akarok majd tőle. Ő csak egy új áldozatomnak indult és...hiányzik. Rossz, hogy nincs itt és nem tudom megvédeni. Annyira törékeny, fél, sőt retteg mindentől. Olyan szép és okos. Én nem akarom őt elhagyni, ha majd megtaláltam. Pedig muszáj lesz, így is túl sok gondot okoztam már neki. De annyira fog hiányozni a hangja, az, hogy kioktat. Az aranyos nevetése, a pimaszsága, de az is, hogy félős és néha visszahúzódó.-sóhajtottam.
-Te szerelmes vagy.-Zaynre kaptam a tekintetem és amikor láttam, hogy komolyan gondolja, felnevettem.
-Ugyan kérlek. Én nem vagyok szerelmes.
-Ezt add be másnak, ne nekem.-elgondolkoztam azon, amit mondott. Talán tényleg szerelmes lennék belé? Atyaisten...Nem lehet. Soha életemben nem voltam még szerelmes. Te jó ég...
-Zayn. Én nem lehetek belé szerelmes.