13.~Sokkos állapotban.

Sziasztok! Először is sajnálom, hogy ennyit késtem, de remélem megérte rá várni. Megszeretném köszönni nektek a majdnem 10.000 oldal megjelenítést, a 45 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett biztatásokat. Nagyon jól estek. Remélem tetszik nektek a rész. A következő részre is többet kell majd várni, de megpróbálok vele sietni, nem ígérek semmit vele kapcsolatban. 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

-Mért ne lehetnél?-furcsán tekintett felém.-Néha nem értelek haver. Az előbb lényegében elmondtad, hogy szereted és most meg kiakadsz, hogy nem szeretheted. 

-Zayn...így is sokat ártottam már neki. Ha most valami baja esik én nem tudom mit fogok csinálni. Meg kell, hogy találjam, de nem tudom mivel is kezdjem. Hogy hol keressem, Ed mindig egy...atyaisten. Zayn meg van! Régebben amikor itt voltunk Ed-el akkor mindig együtt lógtunk az egyik elhagyatott ház pincéjében. Istenem, hogy ez miért nem jutott eszembe.-villám sebesen magamra kapkodtam a kabátom és a cipőm, majd magam előtt kivágtam az ajtót és szaladtam az autómig. Cseppet sem érdekelt az, hogy Zayn utánam lohol, miközben azt hajtogatja, hogy álljak meg. Még, ha az életemet is kockáztatnám, se állnék meg. Bepattantam az autóba is idegesen tördeltem az ujjaim, miközben vártam arra, hogy a haverom is elérje végre az autót. Fájdalmasan felsóhajtottam, amikor végre elindulhattam. Nem igazán érdekelt az, hogy meghaladom a sebesség határt. Minél hamarabb a karjaimban akarom tudni Őt. Hiányzik mindene ami Ő. A kék szeme, a világos barna haja, aminek mindig eper illata van. Az, hogy rám néz vagy elpirul egy mocskos kijelentésem után. A tökéletes teste és az apró keze, ami tökéletesen illik az enyémbe. Hiányzik. 

Ideg tépő perceken keresztül száguldoztam az utcákon és úgy tűnt, mintha órákon át kocsikáznánk. Perceken belül a hatalmas, rom ház előtt tudhattuk magunkat. A kocsim kerekei csikorogtak, amikor megálltam. Kicsaptam a Rover-em autóját és rohantam az épület felé. Zayn mögöttem próbálta tartani a tempót.

-Te mocskos pöcs. Hol a picsában vagy hm?-ordítottam. Idegesen nyitogattam az ajtókat. Egy moccanást sem lehetett hallani. A pincébe szaladtam, amikor keserves ordibálást hallottam. Lucy. Gyorsabban szedtem a lábaimat. Berúgtam az előttem álló ajtót és ledermedve álltam ott. Mint akinek földbe gyökerezett a lába. Nem hittem el, amit láttam.-Te idióta állat.-kiabáltam, majd Ed-re támadtam. Ott ütöttem ahol csak tudtam. A kezemből ömlött a vér és nem csak az én vérem volt rajta található, hanem - a mostanra már félholtra vert- Ed-é is.

-Hey, Harry.  Szedd össze magad. Nem ölheted meg. Ha rájönnek, hogy te voltál le is csukhatnak.

-Rohadtul nem érdekel.-Zayn fújtatott egyet, majd a vállaimra tette a kezét. Nem érdekelt, tovább ütöttem, amikor apróbb kezeket éreztem meg a hátamon.

-Könyörgöm, ne csináld ezt.-megdermedtem érintésére és csak akkor fogtam fel, hogy mit is tettem. Hátra fordultam és olyat láttam, amit nem kellett volna. A szemei vérpirosak voltak, karcolások és zúzódások a testén mindenhol, de amikor a szemébe néztem rémületet láttam. És erről én is tehetek. Felálltam a földről és hozzá léptem, de ő eltávolodott tőlem. Fél tőlem. Egy idióta seggfej vagyok. 

-Istenem, ne haragudj rám.-közelítettem felé és megakartam ölelni, amikor kikerülte érintésemet és elmenekült előlem.-Annyira sajnálom Lucy. Én...én...nem...izé...nem akartam.-éreztem amint megint elönt a düh, de most sokkal inkább saját magamra lettem mérges és nem másra.-Kérlek Lucy.-könyörögtem. Nem szólt csak meredten bámult rám, amint a szeméből a könnyek megállíthatatlanul folytak.-Baby. Ne sírj.-megint megpróbáltam megközelíteni őt, de meglepett a viselkedése.

-Hagyjál békén Harry Styles. Tönkre tetted az életemet érted? Utállak! Gyűlölök. Egy féreg vagy, akinek nincsenek érzései. Csak engedj el végre. Had éljem az életemet. Mindent elszúrtál a puszta jelenléteddel.-ordította. Soha életemben nem láttam még senkit ennyire sokkos állapotban. Ha a tekintetével most ölni tudott volna, már rég halott lennék. Lesütöttem a szememet. Szégyellem magam életemben először, mert igaza van. Teljes mértékben igaza van. Ha én nem lennék, nem lenne keserves az élete. Nem bántanák Őt, és most nem rabolták volna el. Nem élne rettegésben és a szüleivel is jó viszonyt ápolna, de nem. Mindenért én vagyok a hibás.

-Zayn,  kérlek vidd Lucy-t a kocsiba.-nem szólt egyikőjük sem semmit, csak elindultak szótlanul kifele. Amikor megbizonyosodtam arról, hogy halló távolságon kívül vannak, teli torokból ordítottam, miközben a falba vágtam öklömet, ami hatására a falba egy lyuk keletkezett, de nem igazán érdekelt. 

Ed felé fordultam és egy utolsót belerúgtam, mielőtt távoztam volna. Összekuporodva feküdt a földön és egyáltalán nem sajnáltam. Egy picit sem. Kifele menet megpróbáltam letörölni a kezemről a vért és nagyjából sikerült is. Amikor kiértem az épületből rendőr autók szirénáját hallottam. Futva tettem már a pár méter távolságot az autóig, majd gyors beültem és Zayn elhajtott. Ha a zsaruk ott találnak, fogadni mernék, hogy lecsuknak. Hátra pillantottam a hátsó ülésekre, ahol Lucy ült. Teljesen sokkos állapotba került és csak meredt maga elé. Pislogni sem pislogott és ezt megrémített.

-Hey.-nyúltam hátra és megsimogattam a lábát. Azt hittem, hogy el fog menekülni az érintésem elől, de meg sem moccant. Ugyan úgy ült, érzelem mentes arccal.

-Kérlek. Mondj valamit.-próbáltam szóra bírni.-Lucy?!-kezdtem kétségbeesni. 

-Hagyd.-szólt Zayn.-Valószínű sokkot kapott. Nem fog veled beszélni haver.

*~*~*~*

-Most mit csináljak? El fog hagyni érted? Itt hagy és én ezt nem akarom.-mióta visszaértünk a hotelbe Lucy alszik és én, Zaynnel együtt idegesen ülünk a nappaliba. Ha feljelent az a barom akkor engem tuti megtalálnak és nem bujkálhatok egy életig, főleg nem vele. Belesodortam őt is minden egyes hülyeségembe. Minél hamarabb el kell innen is mennünk. Nem maradhatunk sokáig. A zsaruk így is keresnek és, ha beköp azaz idióta akkor még több vádat tudnak majd a nyakamba varrni. 

-Fogalmam sincs. Menjetek el innen az a biztos. Nem maradhattok itt. 

-Igen ezt sejtettem én is.-belevágódtam a fotelbe és a kezeimbe temettem a fejem. Végre amikor minden a helyére állt volna, boldogan élhettem volna vele, erre mindent elcseszett Ed. Simán elintézhettük volna ezt normálisan is, de neki mindent a feje tetejére kellett állítania és ellenem fordítani azt a személyt, aki nekem a mindent jelenti jelen pillanat. Lehet az lenne a jobb, ha most haza vinném a szüleihez. Talán ott biztonságban lenne egy ideig. Ott nem keresnék, de nem hagyhatom magában. Tudom, hogy nincsen jóba a szüleivel. Mindenhova menne csak haza nem. Makacs lány és nem fogja azt csinálni, amit a szülei elterveznek, viszont ha az én szüleimhez mennénk talán az is jobb lenne, mint egy másik hotelbe. Nem tudják, hogy én hol laktam így ott egy ideig nem keresnének minket, a szüleim meg egyébként is örülnének neki, hogy ha haza látogatnék egy időre, főleg nem egyedül.
-Én azt hiszem most már itt nincs rám szükség.-Zayn a kezét tartotta a kezét, így én belecsaptam, majd kikísértem. Hálásan megköszöntem neki azt, hogy segített nekem. Amikor távozott, visszamentem a nappaliba egy üveg sör társaságában leültem a kanapéra, majd a TV-n a szokásos foci meccset néztem. Azt hittem, hogy egy időre lefogja foglalni a gondolataimat, de minden hozzá vezetett vissza. Akármennyire is szerettem volna kiverni a fejemből, legalább egy kis pihenés erejéig, nem jött össze. Minden dolog, tett vagy szó hozzá köthető. Mindenről ő jut az eszembe. Csak egy fal választ el minket egymástól és hiányzik. Távolság tartó lett és úgy érzem, hogy nem szeret vagy talán nem is szeretett csak megbízott bennem. Talán csak nem akart egyedül maradni és nem érez úgy, mint én. Jobb lenne neki elmondanom mit érzek és akkor eldőlne minden, de életemben először gyáva vagyok elé állni és kitálalni. Itt ülök a sörömet iszogatva, miközben simán megtehetném azt, hogy oda megyek és elmondok neki mindent, de nem. Félek a visszautasítástól. Mindig, mindenki azt csinálta amit én mondtam és most- mint ahogy eddig sem- tudnám elviselni azt, hogy visszautasít, főleg azt nem, hogy Ő. Azt hiszem tényleg szerelmes lettem belé.