14.~Elhagyott.

Sziasztok! Sajnálom a késést, de szeretném ha azért kommentelnétek! Fontos, hogy tudjam tetszik-e nektek. Na de "mindegy". Remélem tetszik a rész. Jó olvasást!

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge ( 2 héttel később)

Reggel amikor felkeltem Harry-t nem találtam magam mellett. Arra számítottam, hogy megint úgy kelünk, mint ahogy szoktunk. Lábaink összeszoktak akadni és szó szerint egymáson fekszünk. Nem vagyok egy olyan pár akik szépen egymás karjai között alszanak. Mi egymáson. 

Feltápászkodtam az ágyból és felöltöztem. A hajamat csak lófarokba fogtam, majd a konyha felé igyekeztem. Egy árva hangot sem hallottam, de amikor az előbb említett helyre értem megpillantottam Harry-t amint nekem háttal ül és erősen gondolkodik. Mögé settenkedtem és átöleltem hátulról. A kezei közül kiesett a kanál és felém fordult. Egy erőltetett mosolyt villantott felém.

-Van valami baj?-érdeklődtem.

-Nem semmi.-válaszolta egyhangúan.

-Mond el kérlek. Hátha tudok segíteni.-ez a mondat egy párszor elhangzott a számból, amikor beszélni kezdett.

-Sajnálom, de el kell, hogy menjek.-mondta. Egy percre sem nézett rám. A földet kémlelte.

-Miért?-a szememből a könnyek azonnal megeredtek.-Nem hagyhatsz itt, Harry.

-Hidd el, jobb lesz az életed nélkülem.-majd felvette a bőröndöket, amik az ajtóban voltak és az kifelé igyekezett. Keze után kaptam és megpróbáltam visszahúzni magamhoz. Valószínű, ha számít rá nem sikerült volna, de így a kezeiből kiestek a táskák és felém fordult. 

-Ne hagyj el kérlek. Sokkal rosszabb lesz nekem, mint az, hogy ha nem vagy itt. Én szeretlek.

-Én is, de nem maradhatok.-nézett mélyen a szemembe. Próbáltam valami érzelmet keresni bennünk, de csak rideg tekintettel nézett rám.

-Nem szeretsz igaz? Csak egy új áldozat lettem?-ordítottam. 

-Ne nehezítsd meg ezt Lucy. Tudod, hogy ez nem így van.

-Hanem, hogy Harry? Elhagysz és azt mondod, hogy szeretsz? Na ne nevettess kérlek.-a tekintetemet nem szakítottam el az övétől. 

-Menjünk...

-Nem! Nem megyünk sehova! Mond el mi az igazi oka annak, hogy elhagysz. Én feladtam mindent miattad!-még mindig kiabáltam. Már nem sírtam sokkal inkább dühös voltam rá.

-Ne ordibálj Lucy! Nincs másik lány. Szeretlek, de sokat ártottam neked érted?! Nem maradhatok veled és ezt értsd meg! Mindig is szeretni foglak, de fogadd el ezt a tényt. És most már tényleg menjünk.-nem szóltam egy szót sem csak dühösen kicsaptam az ajtót magam előtt és az autójához mentem, aminek az ajtaját feltéptem, majd magam után becsaptam teljes erőmből. Párszor már elmondta, hogy ne csapkodjam a nagy Range Rover ajtaját, de most nagyon nem érdekelt. Beszállt Ő is mellém és hozzám sem szólt. Egyszerűen nem tudom felfogni azt, hogy elhagy. 

*~*~*

Kerek 8 hónapja, hogy itt hagyott Ő. Elment, azzal az indokkal, hogy sokkal jobb lesz nekem nélküle, mint vele. Azt mondta örökre velem marad és mikor úgy tűnt minden a legnagyobb rendben, darabokra hullott az életem. Azt hittem boldogok vagyunk, megpróbáltam neki mindent megbocsájtani és elfelejteni a rossz dolgokat, erre Ő darabokra törte a szívem. Minden annyira jó volt. Amerikába költöztünk ketten, ahol senki nem ismert minket. Harry-t sem követte Ed-legalább is azt mondta, hogy békén hagyta, de nem tudom mi történt ami miatt itt hagyott. Talán nem szeretett vagy csak egy játékszer voltam? Sokan azt mondták, hogy ki fog használni, hogy nem nekem való és, hogy ő neki nem való kapcsolat és engem is csak idegileg tönkre tesz, majd, összefogja törni a szívem és én akkor annyira vak voltam, hogy nem hittem nekik. Tényleg szerelmes voltam vagy még talán vagyok is belé, de nincs itt, hogy láthassam. Minden nap meg kell küzdenem a szokásos lenézésekkel, a szüleim hegyi beszédével. Mindig elmondják, amikor sírni látnak avagy magam alatt vagyok, hogy ők megmondták. Persze, nekik könnyű mondani, de ki ne sírna az után akit szeret?
Próbálom őket a nap 24 órájában elkerülni a szüleimet, de szinte lehetetlen, mivel vissza kellett, hogy költözzek hozzájuk. Reméltem, hogy majd megtudom velük beszélni a dolgokat normálisan, de sajnos nem így alakult. Haragszanak rám, jogosan persze és már nem is bíznak bennem. Ellenőriznek folyamatosan és ez engem irritál. Nap, mint nap próbálom a tanulással elvonni a figyelmem, de sokszor elkalandozok, mint ahogyan most is. Az ágyamon fekszem és agyalok, ami már szinte mindennapos. Itthon sokkal többet kellene tanulnom, mint amennyit szoktam és az átlagom is csökkent. Sokkal rosszabb tanuló lettem és talán még jobban bezárkóztam az én világomban. Egyetlen egy barátnőm lett az iskolában Elizabeth. Igazán kedves lány, amolyan hippi stílusú, szó kimondó, de ő ilyen és én így szeretem. Amikor nem éppen itt ülök, vele vagyok, de a mai napom ismét depressziós. Csak Harry jár a fejemben. Lehet, hogy csak érdekből volt velem? Csak megakart kapni egy rövid időre, kihasználni majd eldobni? Azt hittem tényleg szeret és, hogy az életem kezd jó irányba fordulni, de nem. Általánosan elfogadott tény, hogy abba a pillanatban, mihelyt az életed kezd helyreállni, akkor hirtelen látványosan ízekre hullik, mert sajnos olyan világban élünk, ahol a hazugság mindennapos, és az őszinteség ritka dolog. Így  nagyon nehéz olyan embereket találni, akik nem érdekből vannak mellettünk. 

-Lucy?! Drágám jól vagy?-anya kopogott az ajtómon, majd belépett, ezzel kiszakítva a gondolat menetemből.

-Nem mondanám.-töröltem le a könnyeimet.-Annyira hiányzik.

-Harry?-bólintottam.-Ne aggódj te is hiányzol neki. Ő cseszte el és nem volt elég okos. Ha okos lett volna rájött volna, hogy nem szabadna lemondania rólad, de nem volt az és elment. Ne hidd azt, hogy hiányzik. Nem ő hiányzik, hanem az ami régen volt, amilyen Ő régen volt. Most már olyan valakire várj, aki bebizonyítja, hogy nincs rá szükséged, de először el kell, hogy engedd őt és a hülyeségeit. Most rajtad a sor, hogy azt mond "basszus te mindent elcsesztél!". Most pedig keress okokat arra, hogy boldog legyél nélküle! Ne üzenj neki, ne is beszélj vele! Csak hagyd, hogy teljenek a napok és majd rájön, hogy a hiányod marja belülről.-szavai elgondolkodtatóak. Igaza van. Teljesen. Talán csak a múlthoz ragaszkodom és nem hozzá. Az hiányzik, ami volt és nem ő.
-Menj el bulizni ma Elizabeth-el. Hidd el jót fog tenni neked egy kis kimozdulás. Ne ülj itthon egész álló nap.-mosolygott.-Na menj és hívd fel El-t. Biztos el fog veled menni.
Úgy tettem, ahogy azt javasolta anya, bár furcsállom, hogy pont ő mondta azt, hogy menjen el.
-Mond csajszi?! Kilábaltál a depiből egy időre?-kuncogott.
-Annyira vicces vagy El. Mi lenne, ha ma elmennénk egyet bulizni?-kérdeztem.
-Ki vagy te és hol az én barátnőm?
-Fejezd be!-utálom, amikor gúnyolódik.
-Jól van, jól van. 9-re ott vagyok nálad.
Gyorsan készülődni kezdtem. Nem tudom miért, de nagyon várom az estét. Régen voltam már oda és ez hiányzik. Hirtelen boldogság löketet kaptam és a fürdőbe ugráltam. Megtöltöttem a kádat forró vízzel, majd telenyomtam habfürdővel, ami által a kád megtellett habbal. Levetettem a ruháimat és elmerültem a habok között. Éreztem, amint az izmaim ellazulnak és a testem átjárja a melegség. Hátra dőltem és élveztem a kis nyugalmat. Kizártam mindent és az estére koncentráltam. Eldöntöttem, hogy megpróbálok nem foglalkozni azzal a tudattal, hogy nincs itt, ha ő úgy döntött, hogy elhagy akkor hozzá kell, hogy szokjak.
Kimásztam a kádból, majd magam köré tekertem egy törölközőt. Alapos fogmosás után neki álltam a sminkemnek. Füstös szemeket varázsoltam magamnak, a számat pedig piros rúzzsal festettem ki. Az órára pillantottam és megállt bennem az ütő amikor észrevettem, hogy már fél 8 van, így gyorsan a gardróbomba rohantam és kiválasztottam egy szűk, rövid, fekete ruhát. Mikor felöltöztem visszamentem a fürdőbe, ahol neki álltam a hajamnak. Már az utolsó tincset göndörítettem be,  mikor Elizabeth és egy nagyon helyes fiú lépett be a szobámba.
-Öhm, sziasztok.-köszöntem.
-Hello.-vágódott be az ágyamba a csinos El. Egy piros ruhát viselt. Nagyon jól nézett ki, de mellette az a fiú sokkal jobban izgatta a fantáziám. Szűk fekete nadrágot viselt, egy fehér felsővel és azon egy sötét színű farmer inget viselt. Feltüsizett haja tökéletesen állt neki. Bőre barna, ami miatt gyönyörű kék szemei tisztán látszódnak.
-Szia, Conor vagyok.-mosolygott ezzel megmutatva szép fehér fogait.
-Lucy.-motyogtam. Közelebb jött hozzám majd megfogta a kezem és csókot lehelt rá.
-Nos, örülök Lucy. Gyönyörű vagy.-mosolygott, míg én pirultan a földre néztem, közben egy köszönöm-öt motyogtam.
-Ha végeztél kedves Conor a csajozással,  akkor mehetnénk. Kezdem unni, hogy csorgatjátok a másikra a nyálatokat.-ha lehet most még jobban elpirultam, míg Conor hangosan felnevetett. Azt hiszem érdekes estének nézünk elébe.