15.~Ismeretlen fiú.

Sziasztok, nagyon sajnálom a rengeteg késést, de most nem igazán volt se időm, se erőm írni. Most viszont jó olvasást, remélem tetszik!
Ui: Sajálom az esetleges hibákat, amint lesz időm kijavítom!

Lucy Jefferson szemszöge: 

A kedvem nagyon jó volt, amikor a buliba indultunk. Conor vezetett, elől mellette Elizabeth ült, így én kerültem hátra. Az autóban a hangulat már a tetőfokon volt és a zene is hangosan dübörgött. Nem akartunk annyira messzire menni, így az egyik közeli szórakozó hely felé vettük az irányt. A sok autó között leparkoltunk és titkon reméltem, hogy összefutok azzal a nagy fekete Range Rover-el és a tulajdonosával, de sajnos egyetlen egy olyan autó sem állt a parkolóban. A két társam már az emberek között cikáztak, hogy bejussanak.

-Agh, rengetegen állnak sorba. Soha nem fogunk bejutni.-mérgelődött El.

-Oh, dehogy is nem.-mosolygott ördögien Conor, majd elindult a sötét utcában.-Jöttök vagy sorba álltok?-kérdezte, majd válaszunkat meg nem várva ment tovább. 

Futólépésben iramodtunk utána. Kis utcába be, kis utcából ki járkáltunk. Őszintén meg mondom fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, de szerintem ő se. Már kezdtem feladni a reményt, hogy tudjuk hol is vagyunk amikor hirtelen megállt és a fal oldalához húzódott. Egy épület mögött álltunk, ahonnan kukucskált ki. 

-Mit csinálunk itt?-kérdeztem.

-Pszt. Mindjárt meglátod.-egy fintorral lereagáltam és durcásan a falnak döntöttem testemet. 

Nem is kellett olyan sokat várni, amikor egy ajtó hangos csapódással kinyitódott és egy eléggé részeg társaság vágódott ki rajta. Conor gyorsan megiramodott és megfogta az ajtót, hogy ne tudjon becsukódni. 

-Várjunk csak. Most bemegyünk a hátsó ajtón, ráadásul még fizetni sem fizetünk?-akadtam ki.-Ez nem törvény ellenes?

-Jössz vagy maradsz? Mert én tőlem itt is állhatsz.-indultak meg befele. Gyorsan utánuk rohantam, hisz féltem egyedül lenni a sötétség kellős közepén. Hosszú folyosókon mentünk végig, ahol csókolózó párok álltak egymásba gabalyodva. A zene minimálisan hallatszott, de ahogy egyre közelebb sétáltunk, erősödött a hang erő és több emberrel futottunk össze. Volt aki már alig állt a lábán pedig még csak 10 óra. Az utunk egyből a bár pulthoz vezetett, ahol egy helyes huszonéves srác szolgálta ki, az inni vágyó fiatalokat. Próbáltunk minél közelebb férkőzni a pulthoz, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 

-Üljetek le valamelyik boxba. Mindjárt megyek én is.-mondta Conor, mi pedig elindultunk keresni egy üres helyet. Jó pár ilyen részleget végig jártunk, amikor egy szabad helyet találtunk. Leültünk és vártuk Conort, aki hamarosan meg is jött, jó pár felessel a kezében. Koccintottunk, majd beszélgetni kezdtünk teljesen értelmetlen témákról. Ahogy észrevettem időközben valami kezdett kialakulni Conor és Elizabeth között, de lehet a pár ital már a fejembe szállt és csak én képzelem be magamnak, ám amikor egymás szájában voltak rákellet jönnöm, hogy nem képzelődöm.  Kuncogni kezdtem, majd felálltam és a táncoló tömegbe indultam. Megálltam egy bizonyos helyen, majd mozgatni kezdtem a csípőm a zene ütemére. Úgy éreztem, hogy valaki szüntelenül figyel, de nem igazán foglalkoztam vele. Már egy jó ideje táncolhattam egyedül, amikor egy kar szembefordított magával és egy kék szem pár vizsgálta enyémeket. Elmosolyodott, majd karjait a derekamra helyezte és együtt táncoltunk tovább. Egyre jobban forrósodott a hangulat, mert a nyakamat hintette be apró puszikkal, amit bevallom élveztem, de közben teljesen máshol járt az agyam. Én nem vagyok ilyen. Ez az egy mondat cikázott a fejemben és egyszerűen nem tudtam kizárni. Elhúzódtam a fiútól és egy hamis mosoly kíséretében lehámoztam magamról kezeit és elindultam. Hátra fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, nem követ-e, de sajnos utánam jött. Gyorsabban szedtem a lábaim és egészen a női mosdóig meg sem álltam, majd mikor oda értem kivágtam magam előtt az ajtót és beléptem a  helységbe. Szerencsémre nem voltak túl sokan, de amikor észrevettem egy lányt, amint egy göndör sráccal smárol rögtön visszaakartam fordulni, viszont valami miatt nem tudtam. Tudtam, hogy ki volt az. Bárhol felismerném. Harry. Felém kapta a lány a tekintetét és értetlenül meredt rám, de amikor azokkal a zöld szemekkel találkoztam, a könnyek ellepték az enyémeket és futásnak eredtem. Összetörte a szívem másodjára is. Hallottam amint utánam kiabál, de nem érdekelt. Csak minél hamarabb eltűnhessek innen. Azt kívántam bár itt lenne, és most legszívesebben visszaszívnám az egészet. Éreztem, hogy nem kellett volna eljönnöm. Tudtam, hogy valami rossz fog történni. Soha nem lehetek boldog. 

Visszamentem a boxhoz, ahol már El és Conor nem voltak ott, így magyarázkodás nélkül foghattam meg a cuccaim és léphettem le. Haza akarok menni. Villámgyorsan felkaptam a kabátom és a részegen táncoló emberek között cikáztam, pár embert meglökve, akik szitkozódva kiabáltak utánam. A friss levegőre érve a könnyeim patakokban hullottak és fogalmam sem volt hova kellene mennem lenyugodni. Így nem mehetek haza. Jobbra, balra fordítgattam a fejem hátha tudom merre kell mennem, de egy teljesen ismeretlen helyen álltam. Sóhajtottam egyet, majd a fal melletti hideg padra leültem és vártam. Hogy mire nem tudom. Ültem ott egyedül és néztem ki a fejemből. Azt hittem, ma jól fogom érezni magam. Hogy végre elfelejthetem őt és tovább léphetek, de ismét felkellet neki forgatnia mindent. Annyira jó lenne valaki olyannak elmondani ezeket a dolgokat, aki tényleg megért és csak egyetlen egy ilyen ember volt, ő pedig a nagymamám. 1 éve halt meg, és annyira hiányzik. Annyiszor tudott tanácsot adni.  Mindig ő tartotta bennem a lelket. Tisztán emlékszem arra, amit mondott nekem 1 évvel ezelőtt. 

"Hidd el lesz olyan, hogy elbuksz majd egy dolgozatot, hogy olyan fiúk miatt sírsz majd, akinek a nevére pár év múlva már nem is emlékszel. Lesz olyan, hogy túl sokat iszol és olyat mondasz, amit másnap megbánsz, hogy kibeszéled a barátaid és közben ők is ezt teszik veled. A véleményed az emberekről mindig változni fog jó, de rossz irányba is. Lesz olyan is, hogy teli torokból énekelsz otthon, amikor senki sem hallja, arról álmodsz majd, hogy új városba költözöl és amikor ez megtörténik visszafogsz vágyni a régi lak helyedre. Egy nap rájössz, mit is jelentenek valójában a kimondott szavak- és soha de soha nem adod fel a boldogság keresését. Ma vagy fiatal, itt és most, nem pedig holnap! Mondogasd ezt minden reggel magadnak, nehogy elszalaszd azokat a dolgokat, amik igazából fontosak."

Annyira hiányzik minden ami ő volt. Amikor az embernek a legnagyobb szüksége lenne a szeretteire, az élet mocskosul elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy jóra forduljon minden. A sors kegyetlen és ezt tapasztaltam az életem eddigi során egy jó párszor. Amikor a szemem végig futtatom a szerelmes párokon, akik most igaz, hogy részegek és valószínű, hogy holnap semmire sem fognak emlékezni,  mégis boldogok, mert egy olyannal vannak együtt akit szeretnek és viszont szeretik. Irigylem őket, és a furcsa szúró érzés a mellkasomban nem akar elmúlni. Talán nem érdemlek meg, egy cseppnyi boldogságot sem? Nem tudom kinek ártottam, de visszakaptam már az élettől bőven. Nekem is kijárna egy kicsi boldogság, nem pedig az, hogy itt üljek egyedül egy padon, miközben a szememből a könnyek patakokként folynak.
-Jól vagy?-egy ismeretlen hang szól mellőlem. Oda kapom a fejem és az a fiú áll ott, akivel táncoltam. Az előbb még azt hittem, hogy egy tapló, részeg fiatal, de nem. Azt hiszem túl gyorsan ítélem meg az embereket.
-Persze.-eresztek egy hamis mosolyt felé, majd újra előre bámulok. Valószínű, ha sokáig a szemébe bámulnék megtörnék és mindent elmondanék egy idegennek.
-Én nem úgy látom. Szabad?-kérdezte, miközben a fejével a mellettem üres hely felé biccent. Bólintok és várom, hogy leüljön.-Most lehet, hogy hülyének nézel, de elmondhatod, hogy mi bánt téged. Tudom, hogy nem is ismersz, na meg egy idegennek talán én se önteném ki a szívem, de azért ha szeretnéd én végig hallgatlak.-mosolygott. Felé pillantottam és a mosolya elképesztően szép. Vékony alakja van és simán rávágnám, hogy ő modell. Nagyon helyes fiú.
-Fiú ügy.-próbálom lezárni ennyivel, de ő csendben ül mellettem. Várja, hogy folytassam.-Eleinte minden annyira jól ment, utána egyik pillanatról a másikra, közölte velem, hogy nekem jobb lesz nélküle. Összetörtem teljesen. Én mindent feladtam miatta. Összevesztem a szüleimmel, ott hagytam a sulit és egy másik teljesen idegen városba költöztem vele, erre ő csak úgy eldobott. Furán indult a kapcsolatunk, mert igazából mondhatjuk úgy is ő belekényszerített ebbe az egészbe, de utána bele szerettem és pár hónapja elhagyott. Próbáltam elfelejteni, de utána meghalt a nagymamám és még jobban magam alá kerültem, de ma a barátaimmal hosszú idő után eljöttem velük bulizni és ma láttam itt azt a fiút egy másik lánnyal. Tudom, hogy nincs közünk már egymáshoz, de én még szeretem és amikor elhagyott azt mondta nincs másik lány.-a könnyeim már nem folytak úgy, mint ez előtt és időközben megfogta a kezem az ismeretlen fiú.
-Köszönöm, hogy végig hallgattál.-mosolyogtam rá, hosszú idő után először normálisan. Úgy igazából.
-Semmiség. Tudod én két héttel ezelőtt szakítottam a barátnőmmel, mert megcsalt többször is. Én mindent megadtam neki, de csak kihasznált. Hidd el én is nagyon magam alatt voltam, de megpróbáltam összeszedni magam és elfelejteni őt, mert nem ér annyit az a fiú, hogy így búslakodj utána. Szép lány vagy, sőt ez nem kifejezés és az a fiú egy barom, hogy elhagyott. Nem tudja mit vesztett.-pirultan a földre néztem, miközben ő mellettem kuncogott.-Hogy hívnak?
-Lucy.-a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt. Rég mosolyogtam már ennyit utoljára.
-Gyönyörű neved van Lucy, én Aaron vagyok.-nyomott egy puszit az arcomra. A mosolyom fülig ért. Felém nyújtotta a kezét, amit értetlenül, de elfogadtam.-Van kedved egyet sétálni?-bólintottam, majd lassan sétálni kezdtünk. A szórakozó helyet már rég elhagytuk, amikor feltűnt, hogy egy nagyon ismert autó követ minket. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de fogadni mernék, hogy egy jó ideje jön utánunk. Zavartan körbe néztem és megdöbbentem vettem észre, hogy ki is ül abban az autóban. Harry. Tisztán láttam, hogy dühös és hamarosan robbanni készül. Úgy gondolom megérdemli, hogy szenvedjen ő is. Aaron kezeibe kapaszkodtam és szorosan mellé álltam. Kicsit meglepődött, de csak rám mosolygott és csendben sétáltunk tovább. Néha, néha megszólaltunk, de élveztük egymás társaságát. Időközben elég sok mindent megtudtam róla és egy-egy sztorin nagyon jókat nevettem. 22 éves és Manchesterben lakik, a szüleivel, de most Londonba költözött egy kollégiumba. Egyetemista és jogot tanul többek között. Ügyvéd vagy jogász szeretne lenni és komolyan pozitívan csalódtam benne. Meglepett az, hogy egy ilyen helyes fiú mint ő, pont jogot tanul. Meséltem én is neki az életemről, amit készségesen végig hallgatott néha, fel-fel kuncogva egy történeten. Az óra már a hajnali 5-öt is elhagyta, amikor a házunk elé értünk. Harry végig követett minket, ami nagyon frusztráló volt, de ezt Aaron nem vette észre. Telefonszám csere és egy arca puszi után, mosolyogva távozott, míg én a kulcsokkal babráltam. Tudom, hogy most is figyel, de nem érdekel. Megérdemli, hogy szenvedjen úgy, ahogy én szenvedtem miatta. Belépve a házba, halkan lerúgtam magamról a cipőt, majd az emeltre vonszoltam magam. Sokat ittam az este, de a sétával kicsit kijózanodtam, de azért fogadni mernék, hogy holnap meghalok. Lassan felvánszorogtam a szobámba és ledobtam minden cuccomat, majd a fürdőbe vettem az irányt. Levetkőztem, majd a zuhany alá álltam. Nem szándékoztam sokáig fürdeni, mert forgott velem a világ és fáradt is voltam. Minél hamarabb az ágyban akartam tudni magamat. Fog mosás után, felkötöttem a hajam, majd átöltöztem a pizsamámba és bedőltem az ágyba. Magamra rántottam a takarót és az ablakon bámultam ki. A fekete Range Rover még mindig ott áll ő neki támaszkodva. Felkelek, elhúzom a függöny, de előtte jól szemügyre veszem, mert biztos vagyok benne, hogy egy darabig megint nem látom.