22.~Elegem van.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, várom a kommenteket, feliratkozókat és a pipákat. 
Facebook csoportért: KATT IDE

Jó olvasást!

Blogger Girl

Harry dörömbölését hallgatom, miközben fürdöm. Nagyon mérgesnek hangzik, de én csak kuncogok és dúdolgatom tovább magamban Neon Jungle-Trouble című számát. Sose rajongtam annyira a lány bandáért, de nagyon szimpatikusak, és tetszik a számuk. Érdekes személyiségűek, egyszer szeretnék velük találkozni személyesen is. Valószínű elég hosszú ideje tartózkodom bent, mert Hazz hangját hallom kintről, amint nekem kiabál. Ha kiabál, abból jó nem sül ki általában. 

-Lucy, ha nem jössz ki 5 percen belül betöröm az ajtót!-utálom, ha mérges, így inkább nem szívózok tovább vele, válaszolok.

-Harry! Hagyj fürdeni normálisan.

-Normálisan?!-hisztérikus hangján meglepődöm és ismét nevetni kezdek rajta úgy, hogy ő ne hallja kintről.
-Engedj már be!-kérlel szépen, ezért erőt veszek magamon és kiszállok. Magam köré tekerem a hófehér törülközőmet és kinyitom az ajtót. Beljebb jön és maga után becsapja az ajtót és hosszasan végig mér.

-Azt hittem már valamit tettél magaddal.-jelentette ki, majd homlokon puszilt és a mosdókagylóhoz lépett és elővette rózsaszín fogkeféjét.

-Ez komoly?-röhögtem. Szó szerint visítottam a nevetéstől, mikor pofákat kezdett nekem vágni.

-Röhejes vagy.-mentem oda hozzá, ő pedig maga elé húzott és, úgy mosta tovább gyönyörű fogait. Arcát tanulmányoztam és többször megállapítottam, mennyire is tökéletes. Sajnos nem figyeltem eléggé, így azt vettem észre, hogy Hazz egy adag fogkrémet ken az arcomra. Haragosan rápillantok és egy adagot nyomok a kezembe, majd az arcába nyomon. Röhejesen néztünk ki mindketten a fogkrém csatánk végére, de végre felhőtlenül éreztem magam vele és tudtam, hogy nem haragszik rám amiért kizártam a fürdőből. Hirtelen haragú és nehezen tudja kontrollálni az indulatait. 

Már az arcunkra száradt fogkrémet dörzsöltük az arcunkról, és mikor tekintetünk találkozott egymásra mosolyodtunk. Sminkemért nyúltam volna, de egy kéz megállított abban, hogy hozzá is érjek. 

-Most mi van?-kérdeztem.

-Nem kell neked ez.-mondta, majd felrakta a legfelső polcra, amit kis termetem miatt nem érek el.

-Harry! Add ide. Most!-hisztérikus hangon beszéltem hozzá és, ha ezt valaki  hallotta volna, el sem hitte volna, hogy ez én vagyok.

-Nem és kész. Fejezd be a hisztizést.-ezzel kiment a fürdőből magamra hagyva. Smink nélkül nem fogok kimozdulni. Óvatosan kisurrantam a szobából és Gemma hálója felé vettem az irányt. Halkan bekopogtam, majd benyitottam és gyorsan becsuktam magam után az ajtót. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd neki dőltem az ajtónak. 

-Mit szeretnél?-kérdezte és már el is felejtettem, hogy miért jöttem. 

-Nos, ez elég érdekes kérés lesz, de tudnál nekem adni pár sminket. Hazz elrakta az enyémet.-nyafogtam, mire ő csak nevetett és a táskájából előhalászott pár dolgot. Szempillaspirál, szemceruza, alapozó. Nekem ezek most bőven elegek lesznek. Hálásan rápillantottam, majd az ő tükréhez léptem és gyors feldobtam a sminket. Megköszöntem neki, mire ő csak mosolyogva biccentett egyet én pedig vissza settenkedtem szobámba. Amikor beléptem a szobánkba, nagy szerencsémre még nem volt ott Harry, de hirtelen kilépett a fürdőből és én ijedten ugrottam meg és sikítottam. Hangosan nevetett rajtam, miközben odajött hozzám és bosszúsan rám nézett.

-Honnan szerezted?-kérdezte semlegesen.

-Gemma.-elég volt ennyit mondanom mire ő rossz állóan, a nővére nevét kiabálva- persze csak játékosságból, ordítani kezdte és mérgesen áttrappolt. Szekrényből előrángattam egy fehér egyszerű ruhát. LA-ben kivételesen jó idő van, amit kihasználok. Cipőmet magamra kapom, órám felveszem, majd egy táskát rángatok ki a szekrényből és már is a lépcsőn robogok le. Csalódottan dobom le, majd a kanapéra mikor még senki sem volt ott. Harry, majd Gemma jött le és értetlenül néztem rá.
-Anne nem jön?-kérdeztem. 
-Nem.-lerázott, és kivágtatott az ajtón. 
-Oké.-motyogtam és Harryvel kézen fogva utána indultunk. Én ültem elől Hazz mellett, Gemma pedig beült hátulra. Egész út alatt, azt hallgattuk, hogy mit szeretne magának vásárolni és este mindenképpen el kell mennünk szórakozni, ha már szingli. Hihetetlen ez a lány mennyit tud beszélni. Hatalmas nagy pláza előtt parkoltunk le, ahol több ezernyi autó parkolt még rajtunk kívül. Rengeteg ember jár ide, én pedig utálom a tömeget. Utálom, amikor levegő hiányban szenvedek és az emberek tolakodnak, lökdösnek és még mellé be is szólogatnak miért nem vigyázol. Annyira nem figyelnek egymásra, és ez a társadalom legrosszabb szokása. Gem mellettem sétált, míg mi kézen fogva, csendben vonultunk. Az emberek tolongtak a plázában és nem éreztem magam egyáltalán jól. Nem szeretem annyira a vásárlást, főleg ha magamnak kell vásárolni. Soha nem tudok dönteni és nincs hozzá türelmem, hogy kétszáz ruhafajtát felpróbáljak. 
-Kicsit élvezd.-súgta oda nekem barátom, én pedig csak rábólintottam. 
Egy puszit akartam nyomni ajkaira, de Gemma kézen ragadott és húzni kezdett az egyik boltba. Kínosan hátrafordultam és egy 'ez van' nézéssel elintéztem utánunk loholó Harryt. 

*~*~*~*~*~*

A nap végére teljesen kimerülten estünk be egy gyors étterembe. Hátradőltem a bőr kanapén és kezdtem örülni, hogy végre csend van körülöttünk, mire egy motoros társaság vágódott be az ajtón. Mérgesen ültem fel, majd a kajámba haraptam. Egyáltalán nem élveztem ezt a mai napot, de inkább türtőztettem magam és krumplimat majszolgatva ültem, miközben a testvér pár jól elbeszélgette. Megkönnyebbülésemre nem sokáig maradtunk, hamar elindultunk haza. Nagyot sóhajtottam amikor végre levághattam a földre, az összes szatyrot a kezemből és felcsoszogtam az emeletre. Egyszerűen csak bevetődtem az ágyba és nyugodtan feküdtem hason, mikor megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem ki az, de férfias illatáról hamar rájöttem, így inkább tovább feküdtem. Kezdtem volna az álmok mélyére merülni, mikor hirtelen a hajamat húzogatta valaki. Fáradtan ültem fel az ágyon és meghökkenve találkozott tekintetem egy kislányéval, aki pajkosan mosolygott rám. Mégis ki ő?

-Lux, komolyan mondom gyere ide!-hallottam egy női hangot, majd egy arc is társult hozzá. Már tényleg nem értette semmit. Ültem egy helyben az ágyon és szinte pislogás nélkül meredtem a nőre, és a kislányra. 

-Nagyon sajnálom, hogy felébresztet. Biztosan te vagy Harry barátnője. Louise vagyok, de szólíts Lounak, ő pedig a kislányom és egyben Harry keresztlánya, Lux.-és bumm. Harrynek keresztlánya van? De sosem mesélt nekem róluk. Talán nem akarta, hogy tudjam.

-Lucy Jefferson vagyok.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Elnézést.-álltam fel és a földszintre igyekeztem. Harry kezét megfogva rántottam fel, majd sűrű bocsánat kérések mellett elrángattam onnan. 

-Mégis mikor az istenbe akartad elárulni, hogy van egy keresztlányod és, hogy jönnek? Nem az volt mindent elmondunk egymásnak a magunkról, erre egyre több olyan dolog derül ki, amiről eddig fogalmam sem volt Harry! Most ez, előtte pedig kiderült, de jóba vagy a családoddal miközben én abban a hittben éltem, hogy te egyáltalán nem beszélsz velük.-egyre idegesebb lettem, majd kiviharoztam a szobából, egyenesen a cipőmért mentem, hogy felkapjam magamra, majd magam után becsapva az ajtót távoztam. Nem az a baj, hogy nem mondta el, mert talán elfelejtette, de ő volt annak az akarója, hogy mindent mondjunk el a másiknak még a legkisebb kis, piti dolgokat, erre olyan dolgokat tudok meg, mint például az, hogy kibékültek, vagy a keresztlányáról és nem is beszélve a rongálásokról amiket csinált és az ügyei. Elegem van abból, hogy soha nem mondja el mi is van. 

Hosszú ideje sétálgattam a városban, egy szál ruhában. Se telefon, se pénz nincs nálam, hogy megtudjak valahol szállni. Ezek után semmi kedvem haza menni, de muszáj lesz mivel megfagyok az utcán. Lassan sétáltam végig a hazafelé vezető úton, és mikor megpillantottam hatalmas házunkat, sóhajtva haladtam tovább. Valószínű ki lesz akadva Harry, hogy eltűntem, de kettőnk közül én lehetnék a mérgesebb. A kilincset lenyomva léptem be a házba, majd cipőmet lerúgtam magamról és a lépcsőn felé igyekeztem, de egy hang megállított.

-Megint egy srácnál voltál igaz?

21.~Váratlan vendégek.

Sziasztok, meghoztam az új részt. Várom továbbra is a kommenteket, pipákat, feliratkozókat és az új olvasókat is! 
Csatlakozzatok Facebook csoportba, hogy megtudjatok mindent időbe: KATT IDE
Jó olvasást! Remélem mindenkinek tetszik a rész, és az új blog design is!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

Az éjszaka eszméletlenül telt. Mondhatni szinte nem is emlékeztem arra, hogy ennyire érzéki is tud lenni. Hihetetlenül bele szerettem ebbe a lányba akaratom nélkül is.

Fordított helyzetben fekszünk egymáson. Takaróval fedett, meztelen testén fekszem, lábaink összegabalyodtak egymásban, és az egész takaró le van rántva rólam. Ez általában fordítva történik. Kis kezei a hátamon pihennek és kuncogok magamban, azon a tényen, hogy olyan mintha szerepet cseréltünk volna. Mosolyogva bújok ki meleg öleléséből és a bokszerem magamra kapom, majd a konyhába indulok kávét főzni. Az életem részévé vált ez a fekete, egészségtelen lötty. Koffein tartalmú italomat szürcsölgetve állok a konyhában, a pultnak dőlve mikor csengettek. Ijedtemben a pohár tartalmát kiborítottam a padlóra és szitkozódva indulok az ajtó felé. Fáradtan csoszogok, lábaimat egyáltalán nem emelem fel. Mielőtt kinyitnám az ajtót ellenőrzöm ki is az, aki hajnalok-hajnalán zaklat, de bár ne tettem volna. Megrökönyödve állok, ugyanabban a pózban, mint körülbelül 5 perccel ezelőtt. Bátortalanul nyomom le a kilincset és komótosan tárom ki vendégeink előtt az ajtót. Nem számítottam rá, hogy betévednek.

-Sziasztok.-erőltetek egy mosolyt az arcomra, ami inkább hasonlíthatott egy vicsorgásra, de kétségesen hátráltam egy picit, hogy beférjenek.

-Oh istenem öcsi!-ugrott a nyakamba, kimondhatatlanul idegesítő nővérem, Gemma.-Annyira hiányoztál.-folytatja a csacsogását miközben nyakamban lóg és még az életet is kiszorítja belőlem.

-Oké, Gemma!-finoman eltoltam magamtól, de az ő helyét felváltotta anya, aki sokkal finomabban ölelt át és éreztem, amint megerednek a könnyei, így az én torkomban is megnőtt az a bizonyos gombóc, amit meg talán kis srác koromban éreztem utoljára. A fene egye meg Lucy! Mit tettél te velem?

-Hiányoztál kisfiam.-szipog, majd egy erőteljesebb szorítást kapok, és eltávolodik tőlem, miközben szemeit törölgeti zsebkendővel.

Intelligensen beljebb invitálom anyát és Gemmát, majd bevezetem a nappaliba őket.

-Kértek esetleg valamit?-kérdeztem, mikor hangos trappolás ütötte meg fülünket, majd Lucy kis alakja tűnt fel. Testét a pólóm takarta és egyik bokszerem. Hirtelen megtorpant az ajtóban és félve a kanapén ülő személyekre pillantott, majd végig nézett magán és kínosan bocsánatot kért, hogy így jelent meg közöttünk. Visszafutott az emeletre és én közben végig tanulmányoztam testét. Gyorsan a konyhába szaladtam és hoztam frissítő italokat, hogy ne kelljen anya és a nővérem faggatózásán átesnem. Könnyebb lesz, ha itt lesz Lucy.

-Elnézést az előbbiért. Tényleg nem számítottam arra, hogy önök jönnek hozzánk.-hajtotta le a fejét, de anya ezzel mit sem törődött és oda lépett hozzá.

-Ugyan, semmi sem történt. Anne vagyok, Harry édesanyja.-mosolygott barátnőmre és ölelésbe vonta.-És, ha lehetne tegeződjünk.

-Oh persze, bocsánat.

-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte anyu.

-Lucy vagyok.-mosolygott és félénken felém pillantott, majd folytatta.-Harry barátnője.

-Gemma! Mutatkozz be te is.-noszogatta anya.

-Minek? Most mondtad el a nevem!-köhintettem egyet, mire hisztis nővérem odalépett és üdvözölte.-Gemma vagyok, becenevem Gem, de ha lehet ne is szólíts meg!

-Oh, izé. Oké.-bólintott Lucy. Láttam rajta, hogy kínosan érzi magát, ezért odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam ajkaira nyugtatás képp. Anya mosolyogva figyelt minket, Gemma pedig majd kiugrott a bőréből. Remélem értitek az iróniát! Visszamentünk a nappaliba és rögtön kérdésekkel szemben találtuk magunkat.

-Mióta vagytok együtt?-mosolygott továbbra is anya.

-Khm.-köszörültem meg a torkom. Felettébb érdekes lesz ez.-9 hónapja.-mondtam. Lucy rám kapta a fejét, de egy 'hagyd' pillantással elrendeztem. Nem kell senkinek sem tudnia, hogy 1-2 hónapot külön voltunk.

-Basszus Harry!-kiáltott Gem.-Komolyan lassan egy éve van barátnőd és lusta vagy megmozdítani a hájas hátsófeled, hogy bemutasd?!

-Kussolj Gemma!-mindig is gyönyörűen beszéltünk egymással, de ha a másik bajban volt vagy csak segíteni kellett rögtön ott voltunk a másiknak.

-Harry, Gemma! Fejezzétek be!-sértődötten hátra vágtam magam a kanapén és magammal rántottam Lucyt is, aki jót kuncogott ezen az egészen. Mi Gemmával folytattuk a "harcot", míg Lucy kedvesen beszélgetni kezdett anyával.

-Azt hiszem nekünk mennünk kellene.-mondta anya és Gemmát magával rántva indultak az ajtó felé.

-Mi lenne ha maradnátok?-kérdezte barátnőm, míg én sértődötten felé néztem. Ennyit arról, hogy mindenről együtt döntünk.

-Nem szeretnénk zavarni.

-Nem zavartok. Van több vendégszoba is. Nyugodtan maradhattok, igaz Hazz?!-bökött oldalba a könyökével, mire nagyot nyögtem fájdalmamban.

-Aha.

-Arg, ne már.-vágta le a földre Gem a cuccait.

*-*-*-*-*-*

-Annyira kínos volt Harry, ne is tagadd!-hátravetett fejjel nevettem rajta. Annyira édes volt a ruháimban.-Ne nevess! Annyira égő volt.-nevette el magát végül ő is és pirosló arcát a nyakamba temette. Végül maradtak anyáék, de kizárólag csak a hétvégén.
-Gem nem kedvel igaz?-motyogta.

-Gemma senkit sem szeret.-sóhajtottam.

-Én nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyen rólam és utáljon.-szemei könnybe lábadtak, ami által ismét gombócos lett a torkom.

-Hidd el meg fog békélni.-mosolyogtam rá, és hüvelyk ujjammal letöröltem a könnyeit.

-Azt hiszem holnap megpróbálom meglágyítani a szívét.-mondta Lucy miközben befeküdt az ágyba és maga mellé hívott.

-Sok sikert hozzá.-kuncogtam, majd átöleltem a derekát és álomra hajtottuk a fejünket. Izgalmas egy hétvége lesz ez!

Lucy Jefferson szemszöge:

Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet és úgy éreztem az alvás nem ért semmit. Fáradtabb lettem, mint voltam és ez nem rám jellemző. Harry édesen szuszogott mellettem, én viszont forgolódtam egy darabig, de nem jött álom a szememre. Nehezen felkeltem a meleg ágyból, és felkaptam magamra egy fekete leginget és Hazz egyik nagy felsőjét kaptam magamra, amit legelsőre sikerült kikapnom a szekrényéből. Szokásommá vált, hogy az ő felsőiben rohangálok itthon. 
Halkan leosontam a lépcsőn, figyelve arra, hogy senkit se keltsek fel. A konyhába indultam, hogy felkapjak egy almát, és kikaptam a hűtőből egy szénsavas vizet, majd a nappali felé vettem az irányt, miközben az almámra szenteltem minden figyelmemet. Televízió hangja csapta meg a fülemet és biztos voltam abban, hogy nem csak én nem tudtam tovább aludni. Beléptem a hatalmas térbe és Gemmát pillantottam meg a kanapén ülve, miközben sírdogált, de a tévét egyáltalán nem nézte. Fogalmam sem volt mit csináljak, de a lábaim automatikusan indultak meg felé. Rám kapta tekintetét, majd lenézően elpillantott. Nem tudom miért ilyen ellenszenves velem, de úgy gondoltam megpróbálom meglágyítani a szívét. Óvatosan ültem le mellé, a lehető legtávolabb, hogy véletlenül se ingereljem. 
-Szia.-suttogtam. Nem tudtam mivel kezdjem. 
-Mit akarsz?-támadt nekem.-Mondtam, hogy ne szólj hozzám, ha jól emlékszem.
-Ugyan Gemma! Ne csináld már. Sajnálom, ha nem tettem neked elsőre a legjobb benyomást, bár fogalmam sincs miért, de adj egy esélyt könyörgöm. Nem hiszem azt, hogy csak azért utálsz mert nem nézek ki a legfényesebben. Nem vagyok a legszebb az biztos, és gondolom nem egy ilyen lányt képzeltél el az öcséd mellé, de gondolj bele, hogy ez neki is rossz ha te ellenszenves vagy velem. Nem azt mondom, hogy szeress és tekints rám úgy, mint a legjobb barátnődre, de próbálj meg egy kicsit megismerni. Valószínű, hogy most kinyitottam a szám, még jobban megutáltál, már ha ez lehetséges még.-mondtam, majd felakartam állni, de egy kész visszarántott és Gemma szó szerint nekem csapódott és szorosan megölelt. Lefagyva ültem karjai között, mire kapcsoltam és visszaöleltem. 
-Sajnálom.-motyogta, miközben éreztem, hogy könnyei megeredtek ezzel átáztatva pólómat.-Én nem akartam ennyire bunkó lenni, csak egyszerűen nem a legjobb napjaimat élem. Nem tudom mi ütött belém, amiért ennyire neked támadtam, de most szakítottam a barátommal, hosszú idő után, és ez nagyon fáj tudod?-kérdezte miközben a szemeimbe nézett és szipogva lehajtotta a fejét.
-Semmi baj.-mondtam, majd bátortalanul végig simítottam a hátán, amikor kezeibe temette arcát.-Én nagyon sajnálom ami történt veled.
-Ugyan...-nevetett fel kínosan.-Mond ki, hogy egy bunkó voltam veled.
-Az voltál, de semmit baj.-mindketten hangosan felnevettünk és nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt megbékél velem. Őszintén pozitívan csalódtam benne.-Mesélj nekem magadról valamit.-mosolyogtam rá kedvesen mire ő csacsogni kezdett, és szó szerint az egész életét elmesélte nekem. Elmondta, hogy nem volt túl jó kapcsolatuk Harryvel, de pár hónapja felhívta őket, és megbeszéltek mindent, így újra minden a régi náluk. Elmesélte, hogy a barátja egy hete szakított vele, ami miatt nagyon maga alatt van.
-Mi lenne, ha ma elmennénk vásárolni? Nem nagyon néztem még szét a városban, így elmehetnénk.-ajánlottam fel, mire ő lelkesen bólogatni kezdett, majd megbeszéltük, hogy amint elkészültünk elindulunk, és megpróbáljuk Harryt és Annet is magunkkal rángatni. A lépcső fokokat kettesével szedtem és hihetetlenül jól esett, hogy Gemma megbékélt velem. Az ajtót kicsaptam, mire Harry ijedten ült fel az ágyban, majd álmosan dörzsölte szemeit. Mit sem törődve azzal, hogy most kelt fel rávetődtem és egy puszit nyomtam szájára. 
-Mi ez a hirtelen boldogság?-mért végig furcsán, majd az órára pillantott és folytatta mondandóját.-hajnali 10-kor.
-Gemmával vásárolni megyek!-ujjongtam. 
-Aha, és ezért miért kellett engem felébreszteni?
-Jössz?-meresztettem rá a szemeimet és lebiggyesztettem ajkaimat.-Kérlek.
-Aj, nem hiszem el, hogy minden hülyeségbe beletudsz rángatni.-mérgelődött, majd finoman lelökött magáról és a fejére húzta a takarót.-Csak adj még 1 órát, had aludjak.-könyörgött. Kuncogva indultam meg a fürdőbe, de mielőtt bementem volna megfordultam és megszólaltam.
-Kár, pedig azt hittem, hogy együtt fürdünk.-mosolyogtam, majd a fürdőbe slisszoltam, amikor láttam, hogy feláll az ágyról.