21.~Váratlan vendégek.

Sziasztok, meghoztam az új részt. Várom továbbra is a kommenteket, pipákat, feliratkozókat és az új olvasókat is! 
Csatlakozzatok Facebook csoportba, hogy megtudjatok mindent időbe: KATT IDE
Jó olvasást! Remélem mindenkinek tetszik a rész, és az új blog design is!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

Az éjszaka eszméletlenül telt. Mondhatni szinte nem is emlékeztem arra, hogy ennyire érzéki is tud lenni. Hihetetlenül bele szerettem ebbe a lányba akaratom nélkül is.

Fordított helyzetben fekszünk egymáson. Takaróval fedett, meztelen testén fekszem, lábaink összegabalyodtak egymásban, és az egész takaró le van rántva rólam. Ez általában fordítva történik. Kis kezei a hátamon pihennek és kuncogok magamban, azon a tényen, hogy olyan mintha szerepet cseréltünk volna. Mosolyogva bújok ki meleg öleléséből és a bokszerem magamra kapom, majd a konyhába indulok kávét főzni. Az életem részévé vált ez a fekete, egészségtelen lötty. Koffein tartalmú italomat szürcsölgetve állok a konyhában, a pultnak dőlve mikor csengettek. Ijedtemben a pohár tartalmát kiborítottam a padlóra és szitkozódva indulok az ajtó felé. Fáradtan csoszogok, lábaimat egyáltalán nem emelem fel. Mielőtt kinyitnám az ajtót ellenőrzöm ki is az, aki hajnalok-hajnalán zaklat, de bár ne tettem volna. Megrökönyödve állok, ugyanabban a pózban, mint körülbelül 5 perccel ezelőtt. Bátortalanul nyomom le a kilincset és komótosan tárom ki vendégeink előtt az ajtót. Nem számítottam rá, hogy betévednek.

-Sziasztok.-erőltetek egy mosolyt az arcomra, ami inkább hasonlíthatott egy vicsorgásra, de kétségesen hátráltam egy picit, hogy beférjenek.

-Oh istenem öcsi!-ugrott a nyakamba, kimondhatatlanul idegesítő nővérem, Gemma.-Annyira hiányoztál.-folytatja a csacsogását miközben nyakamban lóg és még az életet is kiszorítja belőlem.

-Oké, Gemma!-finoman eltoltam magamtól, de az ő helyét felváltotta anya, aki sokkal finomabban ölelt át és éreztem, amint megerednek a könnyei, így az én torkomban is megnőtt az a bizonyos gombóc, amit meg talán kis srác koromban éreztem utoljára. A fene egye meg Lucy! Mit tettél te velem?

-Hiányoztál kisfiam.-szipog, majd egy erőteljesebb szorítást kapok, és eltávolodik tőlem, miközben szemeit törölgeti zsebkendővel.

Intelligensen beljebb invitálom anyát és Gemmát, majd bevezetem a nappaliba őket.

-Kértek esetleg valamit?-kérdeztem, mikor hangos trappolás ütötte meg fülünket, majd Lucy kis alakja tűnt fel. Testét a pólóm takarta és egyik bokszerem. Hirtelen megtorpant az ajtóban és félve a kanapén ülő személyekre pillantott, majd végig nézett magán és kínosan bocsánatot kért, hogy így jelent meg közöttünk. Visszafutott az emeletre és én közben végig tanulmányoztam testét. Gyorsan a konyhába szaladtam és hoztam frissítő italokat, hogy ne kelljen anya és a nővérem faggatózásán átesnem. Könnyebb lesz, ha itt lesz Lucy.

-Elnézést az előbbiért. Tényleg nem számítottam arra, hogy önök jönnek hozzánk.-hajtotta le a fejét, de anya ezzel mit sem törődött és oda lépett hozzá.

-Ugyan, semmi sem történt. Anne vagyok, Harry édesanyja.-mosolygott barátnőmre és ölelésbe vonta.-És, ha lehetne tegeződjünk.

-Oh persze, bocsánat.

-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte anyu.

-Lucy vagyok.-mosolygott és félénken felém pillantott, majd folytatta.-Harry barátnője.

-Gemma! Mutatkozz be te is.-noszogatta anya.

-Minek? Most mondtad el a nevem!-köhintettem egyet, mire hisztis nővérem odalépett és üdvözölte.-Gemma vagyok, becenevem Gem, de ha lehet ne is szólíts meg!

-Oh, izé. Oké.-bólintott Lucy. Láttam rajta, hogy kínosan érzi magát, ezért odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam ajkaira nyugtatás képp. Anya mosolyogva figyelt minket, Gemma pedig majd kiugrott a bőréből. Remélem értitek az iróniát! Visszamentünk a nappaliba és rögtön kérdésekkel szemben találtuk magunkat.

-Mióta vagytok együtt?-mosolygott továbbra is anya.

-Khm.-köszörültem meg a torkom. Felettébb érdekes lesz ez.-9 hónapja.-mondtam. Lucy rám kapta a fejét, de egy 'hagyd' pillantással elrendeztem. Nem kell senkinek sem tudnia, hogy 1-2 hónapot külön voltunk.

-Basszus Harry!-kiáltott Gem.-Komolyan lassan egy éve van barátnőd és lusta vagy megmozdítani a hájas hátsófeled, hogy bemutasd?!

-Kussolj Gemma!-mindig is gyönyörűen beszéltünk egymással, de ha a másik bajban volt vagy csak segíteni kellett rögtön ott voltunk a másiknak.

-Harry, Gemma! Fejezzétek be!-sértődötten hátra vágtam magam a kanapén és magammal rántottam Lucyt is, aki jót kuncogott ezen az egészen. Mi Gemmával folytattuk a "harcot", míg Lucy kedvesen beszélgetni kezdett anyával.

-Azt hiszem nekünk mennünk kellene.-mondta anya és Gemmát magával rántva indultak az ajtó felé.

-Mi lenne ha maradnátok?-kérdezte barátnőm, míg én sértődötten felé néztem. Ennyit arról, hogy mindenről együtt döntünk.

-Nem szeretnénk zavarni.

-Nem zavartok. Van több vendégszoba is. Nyugodtan maradhattok, igaz Hazz?!-bökött oldalba a könyökével, mire nagyot nyögtem fájdalmamban.

-Aha.

-Arg, ne már.-vágta le a földre Gem a cuccait.

*-*-*-*-*-*

-Annyira kínos volt Harry, ne is tagadd!-hátravetett fejjel nevettem rajta. Annyira édes volt a ruháimban.-Ne nevess! Annyira égő volt.-nevette el magát végül ő is és pirosló arcát a nyakamba temette. Végül maradtak anyáék, de kizárólag csak a hétvégén.
-Gem nem kedvel igaz?-motyogta.

-Gemma senkit sem szeret.-sóhajtottam.

-Én nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyen rólam és utáljon.-szemei könnybe lábadtak, ami által ismét gombócos lett a torkom.

-Hidd el meg fog békélni.-mosolyogtam rá, és hüvelyk ujjammal letöröltem a könnyeit.

-Azt hiszem holnap megpróbálom meglágyítani a szívét.-mondta Lucy miközben befeküdt az ágyba és maga mellé hívott.

-Sok sikert hozzá.-kuncogtam, majd átöleltem a derekát és álomra hajtottuk a fejünket. Izgalmas egy hétvége lesz ez!

Lucy Jefferson szemszöge:

Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet és úgy éreztem az alvás nem ért semmit. Fáradtabb lettem, mint voltam és ez nem rám jellemző. Harry édesen szuszogott mellettem, én viszont forgolódtam egy darabig, de nem jött álom a szememre. Nehezen felkeltem a meleg ágyból, és felkaptam magamra egy fekete leginget és Hazz egyik nagy felsőjét kaptam magamra, amit legelsőre sikerült kikapnom a szekrényéből. Szokásommá vált, hogy az ő felsőiben rohangálok itthon. 
Halkan leosontam a lépcsőn, figyelve arra, hogy senkit se keltsek fel. A konyhába indultam, hogy felkapjak egy almát, és kikaptam a hűtőből egy szénsavas vizet, majd a nappali felé vettem az irányt, miközben az almámra szenteltem minden figyelmemet. Televízió hangja csapta meg a fülemet és biztos voltam abban, hogy nem csak én nem tudtam tovább aludni. Beléptem a hatalmas térbe és Gemmát pillantottam meg a kanapén ülve, miközben sírdogált, de a tévét egyáltalán nem nézte. Fogalmam sem volt mit csináljak, de a lábaim automatikusan indultak meg felé. Rám kapta tekintetét, majd lenézően elpillantott. Nem tudom miért ilyen ellenszenves velem, de úgy gondoltam megpróbálom meglágyítani a szívét. Óvatosan ültem le mellé, a lehető legtávolabb, hogy véletlenül se ingereljem. 
-Szia.-suttogtam. Nem tudtam mivel kezdjem. 
-Mit akarsz?-támadt nekem.-Mondtam, hogy ne szólj hozzám, ha jól emlékszem.
-Ugyan Gemma! Ne csináld már. Sajnálom, ha nem tettem neked elsőre a legjobb benyomást, bár fogalmam sincs miért, de adj egy esélyt könyörgöm. Nem hiszem azt, hogy csak azért utálsz mert nem nézek ki a legfényesebben. Nem vagyok a legszebb az biztos, és gondolom nem egy ilyen lányt képzeltél el az öcséd mellé, de gondolj bele, hogy ez neki is rossz ha te ellenszenves vagy velem. Nem azt mondom, hogy szeress és tekints rám úgy, mint a legjobb barátnődre, de próbálj meg egy kicsit megismerni. Valószínű, hogy most kinyitottam a szám, még jobban megutáltál, már ha ez lehetséges még.-mondtam, majd felakartam állni, de egy kész visszarántott és Gemma szó szerint nekem csapódott és szorosan megölelt. Lefagyva ültem karjai között, mire kapcsoltam és visszaöleltem. 
-Sajnálom.-motyogta, miközben éreztem, hogy könnyei megeredtek ezzel átáztatva pólómat.-Én nem akartam ennyire bunkó lenni, csak egyszerűen nem a legjobb napjaimat élem. Nem tudom mi ütött belém, amiért ennyire neked támadtam, de most szakítottam a barátommal, hosszú idő után, és ez nagyon fáj tudod?-kérdezte miközben a szemeimbe nézett és szipogva lehajtotta a fejét.
-Semmi baj.-mondtam, majd bátortalanul végig simítottam a hátán, amikor kezeibe temette arcát.-Én nagyon sajnálom ami történt veled.
-Ugyan...-nevetett fel kínosan.-Mond ki, hogy egy bunkó voltam veled.
-Az voltál, de semmit baj.-mindketten hangosan felnevettünk és nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt megbékél velem. Őszintén pozitívan csalódtam benne.-Mesélj nekem magadról valamit.-mosolyogtam rá kedvesen mire ő csacsogni kezdett, és szó szerint az egész életét elmesélte nekem. Elmondta, hogy nem volt túl jó kapcsolatuk Harryvel, de pár hónapja felhívta őket, és megbeszéltek mindent, így újra minden a régi náluk. Elmesélte, hogy a barátja egy hete szakított vele, ami miatt nagyon maga alatt van.
-Mi lenne, ha ma elmennénk vásárolni? Nem nagyon néztem még szét a városban, így elmehetnénk.-ajánlottam fel, mire ő lelkesen bólogatni kezdett, majd megbeszéltük, hogy amint elkészültünk elindulunk, és megpróbáljuk Harryt és Annet is magunkkal rángatni. A lépcső fokokat kettesével szedtem és hihetetlenül jól esett, hogy Gemma megbékélt velem. Az ajtót kicsaptam, mire Harry ijedten ült fel az ágyban, majd álmosan dörzsölte szemeit. Mit sem törődve azzal, hogy most kelt fel rávetődtem és egy puszit nyomtam szájára. 
-Mi ez a hirtelen boldogság?-mért végig furcsán, majd az órára pillantott és folytatta mondandóját.-hajnali 10-kor.
-Gemmával vásárolni megyek!-ujjongtam. 
-Aha, és ezért miért kellett engem felébreszteni?
-Jössz?-meresztettem rá a szemeimet és lebiggyesztettem ajkaimat.-Kérlek.
-Aj, nem hiszem el, hogy minden hülyeségbe beletudsz rángatni.-mérgelődött, majd finoman lelökött magáról és a fejére húzta a takarót.-Csak adj még 1 órát, had aludjak.-könyörgött. Kuncogva indultam meg a fürdőbe, de mielőtt bementem volna megfordultam és megszólaltam.
-Kár, pedig azt hittem, hogy együtt fürdünk.-mosolyogtam, majd a fürdőbe slisszoltam, amikor láttam, hogy feláll az ágyról.