24.~Sokk.

Sziasztok! Meghoztam az új részt remélem tetszik. Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, és az új olvasókat! Nem annyira jó lett a rész, legalább is szerintem de azért remélem nektek elnyeri a tetszéseteket. Kitartás már nem sokára vége a sulinak és kezdődik a nyári szünet. 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

-Doktor úr, kérem.-szólítottam le.-Elnézést megtudná mondani mi történt?

-Hozzátartozó?-kérdezte. Bólintottam mire az irodájába hívott és leültetett az egyik bőr kanapéra. Hosszasan csak bámult rám, mire kimondta, azt a pár szót a száján, és én teljesen sokkot kaptam. Ez nem történhet meg.

Ijedten kaptam fel a fejem és hitetlenkedve néztem az orvosra. 

-Kérem mondja, hogy ez csak egy rossz tréfa.-könyörögtem.

-Sajnálom, de esetleg letudnak mondani róla, ha akarnak, de én nem ajánlanám. Még nagyobb stressz lenne a hölgynek.-végig monoton hangon beszél és egy röpke pillanatra sem rezzen meg az arca.- Ms. Jefferson-t  az intenzívre szállítottuk, pár napig ott fog tartózkodni. Vizsgálatok végzünk el, minden rendben van-e, utána pedig egy rendes szobát kap, ahová már Ön is bemehet. Pár napot kell, majd utána bent maradnia, ha az állapota engedi és haza mehet, de addig sokat kell pihennie. Most elvégeztünk pár tesztet rajta, de még alszik és valószínű még pár napig az erős gyógyszerek teljesen kiszívják az energiáját.-egy bólintással jeleztem, hogy megértettem, amiket mondott és azt hittem ennyi volt. Épp készültem felállni, mikor leintett, hogy üljek vissza.-Mr. Styles. A kis hölgy veszélyeztetett terhes. Kérem nagyon vigyázzon rájuk. Még csak 6 hetes, de nem érheti stressz és, ha lehet mellőzze a picit is megterhelő dolgokat, mikor haza mennek.

-Köszönöm.-a kezem nyújtottam, mire megrázta a kezem és bólintott. Kisétáltam az ajtón és ott abban a pillanatban összeomlottam. Leültem az egyik székre, kezeim az arcomba temettem, de nem engedtem, hogy a könnyeim megeredjenek. Összekel szednem magam, mert most már kettő emberre is vigyáznom kell, kellő figyelemmel. Apa leszek. Nem tudom felfogni. 

-Mr. Styles.-hallottam a nevem és rögtön felkaptam a fejem. Fehér köpenyes, fiatal orvos lépett elém, majd felálltam én is, hogy egy magasságban legyünk. Megköszörülte a torkát és lassan beszélni kezdett.-Lucy Jefferson hozzátartozója igaz?-bólintottam.-Lucy nem tudja, hogy állapotos, így maga szeretné elmondani vagy közöljük vele mi, amint felébredt?-kérdezte, de egyáltalán nem figyeltem a kérdésre. Sokkal jobban érdekelt az, hogy miért ő az orvosa. Bevallom féltékeny lettem, de nem szeretnék kiakadni még jobban, így csak is Lucyt képzeltem oda, majd vettem egy nagy levegőt és higgadtan válaszoltam.

-Majd én elmondom neki, kösz.-mondtam, majd a lépcsőn lebattyogtam, hogy a büfében vehessek egy kávét magamnak. Nem szándékozom haza menni, Lucy nélkül így lassan visszasétáltam az intenzív osztályra és az ablakból csodálhattam csak barátnőmet, akinek bőre színe, jelen pillanat hasonlított a faléra és a tipikus kórházi ruha volt rajta. Elfogott a síró görcs is, ha arra gondolok, hogy ez megint az én hibám. 

Előhalásztam telefonomat a zsebemből, mert szükségem van arra, hogy valakinek ezt elmondhassak, így anya nevére nyomtam a kezem és rögtön tárcsázni kezdte. Fülemhez emeltem a készüléket. Anyáék az én lakásomban maradtak. Hajthatatlanok voltak, azzal szemben, hogy haza menjenek. Aggódnak Lucy miatt, majdnem annyira mint én. 

-Harry.-anya kétségbeesett hangja csendült fel, mire nagyot nyeltem, hogy visszafojtsam könnyeimet.-Mi történt? Jól van?

-Anya, Lucy terhes.-síri csend lett a vonal másik végén.

-Oh, kisfiam.-sírt fel.-Örülsz neki?-kérdezte.

-Nem tudom. Nem tudom eldönti, hogy ez most jó vagy nem. Persze szeretnék tőle gyereket, de lehet, hogy nem most van még itt az ideje. Túl fiatalok vagyunk, nem?

-Fiam. Tudom, hogy most ez váratlanul ért, de semmiképpen se vetessétek el. Ő is egy élet. Hidd el nagyon is jó apa leszel majd.

-Veszélyeztetett terhes.-mondtam és nem bírtam tovább. Megeredtek a könnyeim, de csak némán sírtam. 

-Úristen. És most, hogy van?

-Még alszik. Az intenzíven lesz pár napig, míg a nagyobb kivizsgálásokon túl esik.-sóhajtottam egy nagyot és hallgattam tovább anya hegyi beszédét, hogy eszembe ne jusson semmi olyat tenni, amit megbánnék később. Eszembe se jutott, hogy elvetessük a gyereket, sőt ha már ezt történt valószínű ennek valamilyen oka van, de ahhoz fogalmam sincs, hogy fogom Lucyval közölni. Annyira kicsi és törékeny lány. Nem tudom, hogy fogja viselni a tényt, hogy anyuka lesz. 

*~*~*~*~*

Pár nappal később Lucyt átvitték egy szobába és szinte a nyakamba ugrott, amikor bemehettem hozzá. Most is itt ülök mellette, de még nem volt ahhoz bátorságom, hogy elmondjam neki a dolgokat. Persze nem hülye és sokszor megkérdezte minden rendben van-e és ez most sincs másképp. 

-Harry kérlek. Mond el mi a baj.-kérlelt és a szokásos ellenállhatatlan szemekkel rám meredt. Hatalmasan sóhajtottam, de úgy döntöttem jobb rajta hamarabb túl lenni.

-Lucy.-fogtam meg a kezeit mire ő félelemmel teli szemekkel vizsgálta az enyéimet.-Kisbabánk lesz.-nyögtem ki, mire megmerevedett és szemei kikerekedtek. Levegőt sem vett csak előre nézett semleges arccal. 

-Nem.-mondta.-Nem lehet.-a szívem kettészakadt, amikor ismét sírni láttam. Szorosan magamhoz öleltem, de ő nem ölelt át. Csak ült és kezei lógtak maga mellett.

-Nem lehetek terhes. Istenem. Ha ezt anya megtudja és apa.-kétségbeesetten rám nézett.- Mit fogunk mi kezdeni? 

-Megfogjuk oldani. Kialakítunk neki egy szobát, elmondjuk a szüleidnek akik nem fognak úgy sem kiakadni, ha pedig igen akkor kit érdekel a véleményük?-felemeltem az állánál fogva és mélyen a szemeibe néztem.-Szeretlek, te is szeretsz engem és egy szeretet teljes családban fog felnőni. Nem fog semmi rossz történni, higgy nekem.- egy csókot nyomtam ajkaira, ami pár másodperc után ismerősen fogadva enyéimet. Még én sem fogtam fel, hogy apa leszek, de ha megtörtént felfogjuk nevelni. 

-Félek.

-Nem kell. Minden a legnagyobb rendben lesz.-mosolyogtam, majd újra megcsókoltam.

21.~Váratlan vendégek.

Sziasztok, meghoztam az új részt. Várom továbbra is a kommenteket, pipákat, feliratkozókat és az új olvasókat is! 
Csatlakozzatok Facebook csoportba, hogy megtudjatok mindent időbe: KATT IDE
Jó olvasást! Remélem mindenkinek tetszik a rész, és az új blog design is!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

Az éjszaka eszméletlenül telt. Mondhatni szinte nem is emlékeztem arra, hogy ennyire érzéki is tud lenni. Hihetetlenül bele szerettem ebbe a lányba akaratom nélkül is.

Fordított helyzetben fekszünk egymáson. Takaróval fedett, meztelen testén fekszem, lábaink összegabalyodtak egymásban, és az egész takaró le van rántva rólam. Ez általában fordítva történik. Kis kezei a hátamon pihennek és kuncogok magamban, azon a tényen, hogy olyan mintha szerepet cseréltünk volna. Mosolyogva bújok ki meleg öleléséből és a bokszerem magamra kapom, majd a konyhába indulok kávét főzni. Az életem részévé vált ez a fekete, egészségtelen lötty. Koffein tartalmú italomat szürcsölgetve állok a konyhában, a pultnak dőlve mikor csengettek. Ijedtemben a pohár tartalmát kiborítottam a padlóra és szitkozódva indulok az ajtó felé. Fáradtan csoszogok, lábaimat egyáltalán nem emelem fel. Mielőtt kinyitnám az ajtót ellenőrzöm ki is az, aki hajnalok-hajnalán zaklat, de bár ne tettem volna. Megrökönyödve állok, ugyanabban a pózban, mint körülbelül 5 perccel ezelőtt. Bátortalanul nyomom le a kilincset és komótosan tárom ki vendégeink előtt az ajtót. Nem számítottam rá, hogy betévednek.

-Sziasztok.-erőltetek egy mosolyt az arcomra, ami inkább hasonlíthatott egy vicsorgásra, de kétségesen hátráltam egy picit, hogy beférjenek.

-Oh istenem öcsi!-ugrott a nyakamba, kimondhatatlanul idegesítő nővérem, Gemma.-Annyira hiányoztál.-folytatja a csacsogását miközben nyakamban lóg és még az életet is kiszorítja belőlem.

-Oké, Gemma!-finoman eltoltam magamtól, de az ő helyét felváltotta anya, aki sokkal finomabban ölelt át és éreztem, amint megerednek a könnyei, így az én torkomban is megnőtt az a bizonyos gombóc, amit meg talán kis srác koromban éreztem utoljára. A fene egye meg Lucy! Mit tettél te velem?

-Hiányoztál kisfiam.-szipog, majd egy erőteljesebb szorítást kapok, és eltávolodik tőlem, miközben szemeit törölgeti zsebkendővel.

Intelligensen beljebb invitálom anyát és Gemmát, majd bevezetem a nappaliba őket.

-Kértek esetleg valamit?-kérdeztem, mikor hangos trappolás ütötte meg fülünket, majd Lucy kis alakja tűnt fel. Testét a pólóm takarta és egyik bokszerem. Hirtelen megtorpant az ajtóban és félve a kanapén ülő személyekre pillantott, majd végig nézett magán és kínosan bocsánatot kért, hogy így jelent meg közöttünk. Visszafutott az emeletre és én közben végig tanulmányoztam testét. Gyorsan a konyhába szaladtam és hoztam frissítő italokat, hogy ne kelljen anya és a nővérem faggatózásán átesnem. Könnyebb lesz, ha itt lesz Lucy.

-Elnézést az előbbiért. Tényleg nem számítottam arra, hogy önök jönnek hozzánk.-hajtotta le a fejét, de anya ezzel mit sem törődött és oda lépett hozzá.

-Ugyan, semmi sem történt. Anne vagyok, Harry édesanyja.-mosolygott barátnőmre és ölelésbe vonta.-És, ha lehetne tegeződjünk.

-Oh persze, bocsánat.

-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte anyu.

-Lucy vagyok.-mosolygott és félénken felém pillantott, majd folytatta.-Harry barátnője.

-Gemma! Mutatkozz be te is.-noszogatta anya.

-Minek? Most mondtad el a nevem!-köhintettem egyet, mire hisztis nővérem odalépett és üdvözölte.-Gemma vagyok, becenevem Gem, de ha lehet ne is szólíts meg!

-Oh, izé. Oké.-bólintott Lucy. Láttam rajta, hogy kínosan érzi magát, ezért odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam ajkaira nyugtatás képp. Anya mosolyogva figyelt minket, Gemma pedig majd kiugrott a bőréből. Remélem értitek az iróniát! Visszamentünk a nappaliba és rögtön kérdésekkel szemben találtuk magunkat.

-Mióta vagytok együtt?-mosolygott továbbra is anya.

-Khm.-köszörültem meg a torkom. Felettébb érdekes lesz ez.-9 hónapja.-mondtam. Lucy rám kapta a fejét, de egy 'hagyd' pillantással elrendeztem. Nem kell senkinek sem tudnia, hogy 1-2 hónapot külön voltunk.

-Basszus Harry!-kiáltott Gem.-Komolyan lassan egy éve van barátnőd és lusta vagy megmozdítani a hájas hátsófeled, hogy bemutasd?!

-Kussolj Gemma!-mindig is gyönyörűen beszéltünk egymással, de ha a másik bajban volt vagy csak segíteni kellett rögtön ott voltunk a másiknak.

-Harry, Gemma! Fejezzétek be!-sértődötten hátra vágtam magam a kanapén és magammal rántottam Lucyt is, aki jót kuncogott ezen az egészen. Mi Gemmával folytattuk a "harcot", míg Lucy kedvesen beszélgetni kezdett anyával.

-Azt hiszem nekünk mennünk kellene.-mondta anya és Gemmát magával rántva indultak az ajtó felé.

-Mi lenne ha maradnátok?-kérdezte barátnőm, míg én sértődötten felé néztem. Ennyit arról, hogy mindenről együtt döntünk.

-Nem szeretnénk zavarni.

-Nem zavartok. Van több vendégszoba is. Nyugodtan maradhattok, igaz Hazz?!-bökött oldalba a könyökével, mire nagyot nyögtem fájdalmamban.

-Aha.

-Arg, ne már.-vágta le a földre Gem a cuccait.

*-*-*-*-*-*

-Annyira kínos volt Harry, ne is tagadd!-hátravetett fejjel nevettem rajta. Annyira édes volt a ruháimban.-Ne nevess! Annyira égő volt.-nevette el magát végül ő is és pirosló arcát a nyakamba temette. Végül maradtak anyáék, de kizárólag csak a hétvégén.
-Gem nem kedvel igaz?-motyogta.

-Gemma senkit sem szeret.-sóhajtottam.

-Én nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyen rólam és utáljon.-szemei könnybe lábadtak, ami által ismét gombócos lett a torkom.

-Hidd el meg fog békélni.-mosolyogtam rá, és hüvelyk ujjammal letöröltem a könnyeit.

-Azt hiszem holnap megpróbálom meglágyítani a szívét.-mondta Lucy miközben befeküdt az ágyba és maga mellé hívott.

-Sok sikert hozzá.-kuncogtam, majd átöleltem a derekát és álomra hajtottuk a fejünket. Izgalmas egy hétvége lesz ez!

Lucy Jefferson szemszöge:

Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet és úgy éreztem az alvás nem ért semmit. Fáradtabb lettem, mint voltam és ez nem rám jellemző. Harry édesen szuszogott mellettem, én viszont forgolódtam egy darabig, de nem jött álom a szememre. Nehezen felkeltem a meleg ágyból, és felkaptam magamra egy fekete leginget és Hazz egyik nagy felsőjét kaptam magamra, amit legelsőre sikerült kikapnom a szekrényéből. Szokásommá vált, hogy az ő felsőiben rohangálok itthon. 
Halkan leosontam a lépcsőn, figyelve arra, hogy senkit se keltsek fel. A konyhába indultam, hogy felkapjak egy almát, és kikaptam a hűtőből egy szénsavas vizet, majd a nappali felé vettem az irányt, miközben az almámra szenteltem minden figyelmemet. Televízió hangja csapta meg a fülemet és biztos voltam abban, hogy nem csak én nem tudtam tovább aludni. Beléptem a hatalmas térbe és Gemmát pillantottam meg a kanapén ülve, miközben sírdogált, de a tévét egyáltalán nem nézte. Fogalmam sem volt mit csináljak, de a lábaim automatikusan indultak meg felé. Rám kapta tekintetét, majd lenézően elpillantott. Nem tudom miért ilyen ellenszenves velem, de úgy gondoltam megpróbálom meglágyítani a szívét. Óvatosan ültem le mellé, a lehető legtávolabb, hogy véletlenül se ingereljem. 
-Szia.-suttogtam. Nem tudtam mivel kezdjem. 
-Mit akarsz?-támadt nekem.-Mondtam, hogy ne szólj hozzám, ha jól emlékszem.
-Ugyan Gemma! Ne csináld már. Sajnálom, ha nem tettem neked elsőre a legjobb benyomást, bár fogalmam sincs miért, de adj egy esélyt könyörgöm. Nem hiszem azt, hogy csak azért utálsz mert nem nézek ki a legfényesebben. Nem vagyok a legszebb az biztos, és gondolom nem egy ilyen lányt képzeltél el az öcséd mellé, de gondolj bele, hogy ez neki is rossz ha te ellenszenves vagy velem. Nem azt mondom, hogy szeress és tekints rám úgy, mint a legjobb barátnődre, de próbálj meg egy kicsit megismerni. Valószínű, hogy most kinyitottam a szám, még jobban megutáltál, már ha ez lehetséges még.-mondtam, majd felakartam állni, de egy kész visszarántott és Gemma szó szerint nekem csapódott és szorosan megölelt. Lefagyva ültem karjai között, mire kapcsoltam és visszaöleltem. 
-Sajnálom.-motyogta, miközben éreztem, hogy könnyei megeredtek ezzel átáztatva pólómat.-Én nem akartam ennyire bunkó lenni, csak egyszerűen nem a legjobb napjaimat élem. Nem tudom mi ütött belém, amiért ennyire neked támadtam, de most szakítottam a barátommal, hosszú idő után, és ez nagyon fáj tudod?-kérdezte miközben a szemeimbe nézett és szipogva lehajtotta a fejét.
-Semmi baj.-mondtam, majd bátortalanul végig simítottam a hátán, amikor kezeibe temette arcát.-Én nagyon sajnálom ami történt veled.
-Ugyan...-nevetett fel kínosan.-Mond ki, hogy egy bunkó voltam veled.
-Az voltál, de semmit baj.-mindketten hangosan felnevettünk és nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt megbékél velem. Őszintén pozitívan csalódtam benne.-Mesélj nekem magadról valamit.-mosolyogtam rá kedvesen mire ő csacsogni kezdett, és szó szerint az egész életét elmesélte nekem. Elmondta, hogy nem volt túl jó kapcsolatuk Harryvel, de pár hónapja felhívta őket, és megbeszéltek mindent, így újra minden a régi náluk. Elmesélte, hogy a barátja egy hete szakított vele, ami miatt nagyon maga alatt van.
-Mi lenne, ha ma elmennénk vásárolni? Nem nagyon néztem még szét a városban, így elmehetnénk.-ajánlottam fel, mire ő lelkesen bólogatni kezdett, majd megbeszéltük, hogy amint elkészültünk elindulunk, és megpróbáljuk Harryt és Annet is magunkkal rángatni. A lépcső fokokat kettesével szedtem és hihetetlenül jól esett, hogy Gemma megbékélt velem. Az ajtót kicsaptam, mire Harry ijedten ült fel az ágyban, majd álmosan dörzsölte szemeit. Mit sem törődve azzal, hogy most kelt fel rávetődtem és egy puszit nyomtam szájára. 
-Mi ez a hirtelen boldogság?-mért végig furcsán, majd az órára pillantott és folytatta mondandóját.-hajnali 10-kor.
-Gemmával vásárolni megyek!-ujjongtam. 
-Aha, és ezért miért kellett engem felébreszteni?
-Jössz?-meresztettem rá a szemeimet és lebiggyesztettem ajkaimat.-Kérlek.
-Aj, nem hiszem el, hogy minden hülyeségbe beletudsz rángatni.-mérgelődött, majd finoman lelökött magáról és a fejére húzta a takarót.-Csak adj még 1 órát, had aludjak.-könyörgött. Kuncogva indultam meg a fürdőbe, de mielőtt bementem volna megfordultam és megszólaltam.
-Kár, pedig azt hittem, hogy együtt fürdünk.-mosolyogtam, majd a fürdőbe slisszoltam, amikor láttam, hogy feláll az ágyról.



20.~Incselkedés

Sziasztok!Nagyon siettem ismét a résszel és remélen tetszik. Nem teljesen +16-os, de azért nem vállalok felelőséget! Jó olvasást! (kicsit intimebb pillanat a végén van!)

-Valahonnan sejtettem.-még továbbra is felvont szemöldökkel nézett rám ezért folytattam.-Hallottam amint az este telefonáltál.-lesütöttem a szemeimet, pedig nem nekem kellene szégyenkeznem. Felemelte ujjaival finoman az arcom és mélyen a szemeimbe nézett.
-Befejezem az ügyeimet, ha megígérsz nekem valamit.

Lucy Jefferson szemszöge:
-Megígérem.
-Költözz vissza hozzám Amerikába.-nem nézett a szemembe. Helyette inkább a földet kémlelte és a száját rágta idegesen. Hosszasan gondolkoztam a válaszon, de mikor szólásra nyitottam a szám, egy egyszerű szó sem jött ki rajta.
-Én...én nem szeretnék visszaköltözni. Nem kötne oda jó emlékek.-pillantottam rá félénken.
-Akkor bárhova elköltözhetünk, csak kérlek költözzünk össze. Jó lesz hidd el, mint régen a szép időkben.-bíztatóan megfogta a kezem és egy picit megszorongatta finoman, hogy biztosítsa mondandóját.-Szeretlek. És mindenáron megakarlak védeni. Azt akarom, hogy eltarthassalak és később elvegyelek feleségül, majd a gyerekeinknek megadhassak mindent amit csak szeretnének.
Köpni, nyelni nem tudtam. Házasság? Gyerekek? Ő már ilyeneken gondolkodik?
-Én is szeretlek, de nekem a jövő témája gyors. Ne érts félre szeretnék feleség lenni és családot alapítani, de nem tudhatjuk, hogy meddig leszünk együtt.-folytatni szerettem volna, de félbeszakított.
-Ne mond ezt. Tudom, hogy mi örökké együtt fogunk élni.-két keze közé fogta az arcom és mélyen a szemeimbe nézett. Értetlenül, kicsit félve néztem smaragdzöld szemeimbe.-Akkor csak költözzünk el együtt. Kezdjünk mindent tiszta lappal.
-Nem hinném, hogy ezt jó ötlet lenne, Harry.-szájon puszilt, majd ajkaimra motyogott.
-Megígérted.

*-*-*-*-*

1 hete, hogy Harry rávett arra, költözzek vele LA-be. A lakás amit vett eszméletlen szép, és nem tudom honnan volt erre neki pénze. Kívülről a ház hófehér színű, és az ablakok kerete fából van. A hallból nyílik a nappaliba, ahol egy hatalmas, bőr kanapé, dohányzó asztallal a közepén, és egy hatalmas tévé kapott helyet. Innen nyílik a konyha, ami szintén meseszép és óriási. A földszinten található egy fürdő és egy vendégszoba. Az emeleten van a hálónk, ami szintén hatalmas. Itt található még egy fürdő és két üresen álló szoba. Fogalmam sincs miért nekünk ekkora lakás, de bevallom nagyon tetszik. Amit a legjobban szeretek a lakásban a saját gardróbom, telis tele ruhákkal. Harry ebben az egy hétben megkockáztatta, hogy jobban szeretem a ruháim, mint Őt. Bevallom nagy a kísértés, de azt hiszem inkább Hazzt választanám.

-Hahó! Lucy, itthon vagy?-kiabált Harry a földszintről. Nehezen elváltam hatalmas francia ágyunktól és fáradtan lecsoszogtam. Este 9 óra van, de ő képes ordítani, ahelyett, hogy feljönne.Lusta.
-Szia.-ölelt át finoman és csókot nyomott ajkaimra.
-Szia.-suttogtam és viszonoztam édes csókját.-Milyen volt a napod?-érdeklődtem kedvesen. 5 napja dolgozik egy autó szalonban. Azt állítja kemény munka és én ilyenkor készségesen meghallgatom, majd nevetne elvonulok, míg ő durcázik.
-Nagyon elfáradtam.-lazán besétált a kanapéra és levágódott arra.
-Ohm, pedig reméltem, hogy nem leszel ennyire fáradt és talán lenne kedved fent valamire, de ha nem, hát nem.-incselkedve elhaladtam előre és tisztán hallottam, amint nagyot nyel és utánam indul az emeletre. A lépcsőn haladok felfelé, és direkt jobban rázom a csípőm neki. Tisztában vagyok vele, hogy ő ezt látja,mert tekintete éget. Nagyon fújtat, majd játékosan a fenekemre csap és kuncogva felkap a vállaira, majd a hálóba rohan velem. Nevetve ütögetem a hátát, hogy tegyen le, hisz én nem szeretnék lefeküdni vele, csupán csak incselkedtem vele, de Harry ezt teljesen komolyan vette. Tudom, hogy vágyik rá, hisz rég voltunk már együtt, de nem teljesen vagyok abba biztos, hogy szeretném ezt. Felettem támasztja magát miközben nyakam kényezteti csókokkal. Élvezem nem tagadom, de az eszem azt súgja még ne adjam meg neki magam újra, viszont a testem teljesen mást mond. Kényesen nyögök mikor megtalálja érzékeny pontomat. Lágyan kényeztet és nagyon élvezem, de nem vagyok benne még mindig biztos, hogy szeretném. Tudom, hogy ha azt mondanám neki 'Álj!' készségesen abba hagyná, de tudom, hogy ő szeretné.
-Biztos, hogy szeretnéd?-kérdezte.
-Igen.-mondtam, majd finoman kényeztetett tovább.