2.~Félelmek sokasága.

Sziasztok! Meghoztam a 2.részt és remélem ez is elnyeri a tetszéseteket, mint az előző. Nagyon köszönöm a 6 kommentet és a 8 feliratkozót! A facebook csoportunk is megalakult, ha szeretnél csatlakozz! KATT IDE !!
Jó olvasást!

Blogger Girl

-Mit akarsz tőlem?-érdes nevetése töltötte be az autó légterét, ahol eddig csak kínos csend volt. Nem igazán értettem, hogy ebbe mi az ennyire vicces. Én egyáltalán nem éreztem annak. Hosszas csend után megszólalt és mindenre gondoltam már, hogy milyen választ fog adni csak erre nem. Lesokkolt a válaszával.

-Elég mocskos dolgokat. Azt hiszem nem szeretnél róla hallani egy szót sem.

-De, nagyon is szeretném tudni.-kicsi erőteljesebben válaszolhattam, mert a fejét hátra fordította és dühös tekintettel figyelt engem. Valószínű eleinte nem túl sokan szólt neki vissza, viszont ez egyáltalán nem tudta elvonni a figyelmem a velünk szembe jövő autóról. Hatalmasat sikítottam, mikor már csak pár centi volt köztünk és az autó között. Szó szerint a másik sávban mentünk és, ha Harry nem kapja vissza a tekintetét az útra valószínű mindketten halottak lennénk már. Ahogyan teltek a percek egyre jobban tudatosult az bennem, hogy nem a közeli játszótérre megyünk hintázni és igazán csak most fogtam fel az előbbi mondatát. Elég mocskos dolgokat. Hangzott folyamatosan a fejemben. Egészen eddig a pillanatig bíztam abban, hogy semmi rosszat nem fog velem tenni, viszont rá kellett, hogy jöjjek ez nem így van. Rettentően féltek tőle. Nem tudom ki ő és mit akar tőlem.

-Komolyan tudni szeretném mit akarsz tőlem.-suttogtam.

-Jól megdugni.-lefagytam, mikor ezt kimondta. Nem éppen a legszebb szóval fogalmazta meg és, ha lehetséges most még jobban megijedtem. Azt hiszem most jött el azaz idő, hogy megszabaduljak Harry-től. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam hátul az ajtót és meg is lepődtem azon, hogy nyitva volt. Arra számítottam, hogy zárva lesz. Nagy mázlimra Harry autója elég halk így nem hallotta, hogy kinyitottam az ajtót. Meglöktem magam, majd kiugrottam az autóból. Erős fájdalom nyilallt az oldalamba, de nem foglalkoztam vele, mert észrevettem, hogy Harry megáll az autóval. Szaladni kezdtem, igaz azt sem tudtam hol vagyok, de mindenhol jobb, mint vele. Sajnos mint mindig most sem tudtam menekülni a problémáim elől. Az erdő ahol vagyok nem éppen barátságos és a mögöttem loholó fiú sem. Bárcsak inkább megerőszakolt volna John és túl lennék ezen az egészen. A lábaim remegtek és a tüdőm is szúrt a sok futástól. Meg kellett, hogy álljak valahol, mert, ha nem teszem azonnal összesem. Egy bokor ami nem is volt túl nagy, de nem is kicsi számomra úgy tűnt, hogy tökéletes lesz rejtekhelynek. Ám nem számítottam arra, hogy Harry ennyire közel van hozzám. A pihenést inkább nem kockáztattam meg így minden erőmet összeszedve próbáltam gyorsabban futni mint eddig, de ez közel sem volt olyan egyszerű mint ahogyan azt én elterveztem. Harry teljes erejével nekem rontott, aminek az eredménye az lett, hogy mindketten a rózsabokorba estünk. Eszméletlenül fájt mindenem. A könnyeimet, amit eddig tartogattam most utukra engedtem és hangosan zokogtam, miközben Harry felkapott a kezei közé. Próbáltam ellenkezni, de nem tudtam a fájdalomtól. Éreztem, ahogy a tüskék horzsolásokat ejtettek rajtam. Az ég már kezdett sötétedni és a félelmemet még jobban fokozta.

-Meddig akarod még cipeltetni magad?-dünnyögte.

-Úgy csinálod mintha azt mondtam volna, hogy vegyél fel. Nyugodtan ott hagyhattál volna.-erre nem kaptam már választ csak morgott valamit az orra alatt, amint nem értettem. 

Egy kisebb tisztáshoz értünk. Gyönyörűen nézett ki. A hold fénye megvilágította a kis tavat, ami a tisztás közepén állt. Teljesen romantikus lett volna, ha nem éppen egy perverz állat lenne itt velem.

-Letennél légyszíves?-eleget is tett kérésemnek, de nem éppen úgy ahogy azt én gondoltam. Hirtelen elengedett és én mondhatni, randiztam a talajjal. 

-Kösz. Ez igazán kedves volt.-poroltam le a magamra ragadt koszt.

-Megkérdezhetem ő nagyságát, hogy mégis, hogy az istenbe fogunk innen kitalálni?-ordította az arcomba.

-Velem te ne kiabáljál. Mondtam egy szóval is, hogy gyere utánam? Vagy az, hogy egyáltalán rabolj el? Tudtommal nem szóval fogd be.-magam is meglepődtem azon, hogy egy bizonyos helyzet, mit ki nem hoz belőlem. Nem gondoltam, hogy én valaha is kifogom mondani nyíltan a gondolataimat. 

-Nocsak, hirtelen, hogy megváltoztál. Talán rossz hatással vagyok rád?-kérdezte egy ördögi mosollyal az arcán. Miközben beszélt egyre közelebb jött hozzám és mikor lépett előre egyet én akkor vele egyszerre egyet hátra.