Prológus

Sziasztok! Amint ígértem meg is hoztam a prológust. Nem lett hosszú, viszont szerintem teljesen megfelel egy prológusnak. Remélem tetszik és továbbra is azt mondom, hogy iratkozzatok fel. Kérlek komment formájában tudassátok velem, hogy milyen lett és, hogy egyáltalán érdemes-e folytatnom vagy bele se kezdjek! 
Remélem azért tetszeni fog és nem kell rögtön az elején abbahagynom. Nem is zaklatlak titeket tovább, jó olvasást mindenkinek!

Blogger Girl

Mint mindig, ma is pontban 6 órakor csengett a telefonom. Szokásomhoz hívően, azonnal felpattantam és kezdem készülődni az iskolába. Ismét hétfő van, ami azt jelenti, hogy nem kell sietnem az első órám osztály főnöki, ahol általában beszélgetünk vagy fogalmazhatnék máshogy is. Beszélgetnek. Én általában meghúzódom az utolsó padban és onnan figyelem az eseményeket. Nem szerettem semmibe se beszólni. Hagytam, hogy történjenek a dolgok úgy, ahogy ők szerették volna. Sokszor megkaptam már azt a jelzőt, hogy 'Gyáva' vagy csak szimplán strébernek neveztek. Sohasem mutattam ki, hogy ez valójában mennyire fáj, mert nem akartam gyengének tűnni. Féltem, hogy még ezért is piszkálnának. Nos, ezért vagyok én ilyen-amilyen.

Elbattyogtam a fürdőig, majd magamra zártam az ajtót, levetkőztem és a tus alá álltam. Mikor megéreztem a bőrömön a friss, meleg vizet úgy éreztem mintha lemosná rólam a problémákat. Ahogy át mostam magam finom illatú tusfürdővel, olyan érzésem volt, mintha most ledörzsölhetném magamról a gondokat. Bár, ennyire egyszerű is lenne. Elzártam a csapot, majd alaposan áttörölköztem és magamra csavartam azt. Beálltam a tükör elé, és farkas szemet néztem a tükörképemmel. Soha nem gondoltam magamra szépként. Nincs jó alakom, az arcomon sincs semmi szép. Egyedül mondhatni, hogy a szemeim azok, amik tűrhetőek. Úgy döntöttem inkább nem keserítem tovább a szívem, így inkább neki álltam fogat mosni. Alaposan átmostam, majd utána begöndörítettem nedves hajamat. A barna tincsek a vállamra hullottak. Mivel sminkelni nem igazán szoktam, így visszamentem a szobámba és a szekrényemhez léptem. Nem tűnődtem olyan sokáig az öltözködéssel. Egy fekete nadrágot választottam, egy lenge kötött felsővel. Magamra rángattam a Converse fehér cipőmet, majd a táskámat a vállamra kaptam és pontban 7 órakor lent voltam reggelizni. Anya sürgött-forgott a konyhában, míg apa a kávéját szürcsölgette, lábát keresztbe rakta és a szokásos szenny lapot olvasgatta. 

-Jó reggelt.-köszöntem, majd helyett foglaltam az asztalnál, apával szemben. Öntöttem magamnak teát, majd nagyon kortyoltam belőle, aminek hatására végig égettem a torkomat. Nagyokat köhögtem. Anya és apa is rám kapta a tekintetét, majd anya villám sebességgel hozott nekem egy pohár vizet. Két köhögés között meg is tudtam köszönni, majd reggeli után gyalog elindultam az iskolába. 

Akárhányszor is megkérdezi apa, hogy elvigyen a suliba, mindig nemmel válaszolok. Nem szeretném, hogy hurcolgasson, mert utána csak az lenne, hogy megint én lennék az akit piszkálhatnának, mert a kis Lucy nem tud egyedül iskolába járni. A szüleimnek még nem említettem egyszer sem, hogy bántanak rendszeresen, de nem szeretnék nekik panaszkodni. Így is elég sok bajuk van a húgommal. Ő az én ellentétem, ahogy a szüleim mondanák. Míg én inkább elmegyek tánc órára, ő a haverjaival lóg. 14 éves és volt már több barátjai is. Anyáék ezt nem nézték jó szemmel így eltiltották a barátaitól' ám ezzel csak azt érték el, hogy egyszer haza sem jött. Szó nélkül elment egy napra a barátjához és ott is aludt. Általában ilyenkor büntetést kap avagy szoba fogságot. Lilynek a jegyei sem túl fényesek, így sajnos nekem kell korrepetálnom mindenből. Mivel nem éppen ápolunk jó viszonyt, így nehezen, de eljutunk addig, hogy a házi feladatait megcsinálja. Nehéz eset az biztos.

A sulihoz érve nagy levegőt vettem, majd meglöktem az ajtót és az kinyílt. Mindenki rám nézett és sugdolózni kezdtek. Igen ez már mindennaposnak is mondható. Míg én elsétálok a szekrényemig, hogy bepakoljam a cuccaim, addig végig figyelemmel kísérnek és nevetnek rajtam vagy kibeszélnek. Már megszoktam. Gyorsan a terembe siettem, majd elfoglaltam a szokásos helyemet leghátul. Mindenki bejött a terembe. Kaptam pár lenéző pillantást is, de csak inkább elkaptam a tekintetem róluk. Becsengettek. Az osztály főnök belépett az ajtón és hirtelen síri csend lett. Felálltunk illedelmesen, majd a szokásos jelentés után helyett foglaltunk. Egy átlagos hétfő ismét kezdetét vette. Már csak azt várom, hogy ennek a napnak is vége legyen és megszabadulhassak tőlük.