4.~Otthon.

Sziasztok! Meghoztam az új részt remélem tetszik! Jó olvasást!
Kommenteljetek, iratkozzatok fel!

Pápá!

Blogger Girl

Harry-vel hála égnek visszataláltunk az autóhoz és amióta az autóban ülünk órák óta meg sem szólalt, amit lehet annyira nem is bánok. Rettenetesen fáj a lábam és nem tudom mit kellene tegyek, hogy haza vigyen és végre otthon lehessek. Biztos vagyok benne, hogy életem végéig szoba fogságot fogok kapni, ami jelen pillanatban lenne, a legkevesebb gondom. Haza szeretnék menni. Bebújni a pihe-puha ágyamba és a kedvenc könyvemet olvasni, egy bögre tea mellett, a jó meleg szobámban. Oh, hogy ez mennyire hiányzik. Régebben mindig arra vágytam, hogy kapjak egy másik életet, ami sokkal pörgősebb és lám, tessék megkaptam és most meg visszasírom a régit.
Gondolkodásom közben végig a tájat figyeltem és egyszer csak, egy ismerős területen találtam szemben magam. Először nagyon törnöm kellett az agyam azon, hogy rájöjjek, mivel, hogy sötét van és nem láttam semmit sem. Nagy gondolkodás árán, de rájöttem, hogy a mi utcánkban vagyunk. Értetlenül kaptam a fejem, balra és néztem a mellettem ülő, idegesítő személyt.
-Ne nézz már könyörgöm. Rohadt idegesítő.-mordult rám, amitől összerezzentem és azonnal visszafordítottam a fejem az ablak felé, de szerencsémre, visszatükröződött így halványa, de rá-rá tudtam nézni Harry-re.
Hirtelen lefékezett és egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj, hagyta el a számat amikor észrevettem, hogy a mi házunk előtt parkolt le. Minden erőmet összeszedve nyitottam ki az ajtót és szálltam ki. Bicegve, de elindultam és sajnálattal vettem észre, hogy Harry is követ.
-Köszönöm, de nem kell kíséret. Azt hiszem eltalálok egyedül is az ajtóig.
-Flegma, bunkó és egyben szép és mégis tapintatos. Ez tetszik.-jött mellém, majd menyasszony pózba felkapott és cipelt az ajtóig. Nem érdekelte az, hogy kiabálok vele, hogy tegyen le, csak vitt tovább, mint aki meg se hallja.
-Játszd el a kábultat.-suttogta a fülembe, amikor már csengetett az ajtónkon.
-Mi miért?-kérdeztem. Az értetlenség tisztán hallatszott a hangomban.
-Csak csináld amit mondtam.-pirított rám. Teljesítettem kérését, így a fejemet hátra hajtottam úgy, hogy lógjon Harry kezein. Félig kinyitottam a szemem, hogy mégis csak lássak valamit, majd anyukám ajtót nyitott. Szemei alatt hatalmas karikák voltam és lehetett látni rajta, hogy valószínűleg, minden egyes nap sírt. Ahogy észrevett minket, zokogni kezdett, majd közelebb jött hozzánk és engem kezdett tanulmányozni.
-Mi történt vele?-kérdezte édesanyám kétségbeesetten miközben arcomat símogatta.
-Az utcán feküdt eszméletlenül. Én találtam rá. Valószínűleg megverhették.-Harry eszméletlenül anyukám képébe hazudott. Egy részt örültem neki, mert ha nekem kellett volna neki mindent elmagyarázni azt hiszem, nem lettem volna képes rá és így nem nekem kellett, viszont így Harrytől sem fogok tudni megszabadulni, mert most ő beállította magát a legjobb férfinak, így anyám meg fog bízni benne, ami egy cseppet sem jelentett jót. Fogadni mernék, hogy ezt az egészet előre megtervezte.
-Köszönöm szépen. Nagyon. Megkérhetném, hogy az ágyig elhozná?-kérdezte.
-Hogy ne.-anya előre ment Harry pedig újra fülemhez hajolt.-Ügyes vagy. Most már innen rád bízom az egészet. Ne feledd, még találkozunk.-ezzel lerakott az ágyra, majd anyu felé fordult.
-Sajnálom, de nekem most mennem kell. Remélem minden rendben lesz vele. Viszlát.-köszönt el. Meglepődtem azon, hogy mennyire szépen tudott beszélni és milyen illedelmes volt. Anya kikísérte Harry-t én pedig ugyan úgy feküdtem ahogyan eddig. A lábam mozdítani sem tudtam. Még mindig nagyon fájt és a kezem is, ahogy Harry megszorította.
-Édes kislányom. Annyira sajnálom. Kérlek ne haragudj rám.-borult rám anya én pedig felszisszentem. Fájt minden egyes porcikám.-Velem meg mi történt? Azonnal hívok egy orvost.-ezzel el is tűnt a szobában, majd később egy pokróccal és egy bögre kakaóval tért vissza. Annyira örültem neki, hogy végre itthon vagyok és anya ennyire gondoskodik rólam.
-Nagyon szeretlek anya, remélem tudod.-hangom nem igazán hallatszott, de amilyen csend volt, suttogásom lehetett hallani. Anya rám mosolygott, majd óvatosan átölelt, hajamba puszilt, majd simogatni kezdte azt.
-Én is nagyon szeretlek kincsem.
Az orvos percek alatt megérkezett és megállapította, hogy a lábamnak szerencsére komolyabb baja nincsen, de be kell mennünk azért a kórházba, hogy megvizsgálják. Bekötötte nekem, majd távozott.
-Figyelj csak. Én csinálok valami vacsorát, addig feküdj le itt a nappaliban, kapcsold be a TV-t és pihenj. Ha bármi kellene szólj és máris itt vagyok.-adott egy puszit az arcomra és távozott, de amint elért az ajtóig megfordult és rám nézett.-Szeretlek.-pityeredett el, majd visszafordult és elindult a konyhába. Annyira rossz így látni anyát. Nem tudom mitől lett ennyire érzékeny.Sohasem láttam őt sírni egyszer sem. Az agyam elkalandozott megint más tájakra, de az első kérdés ami felmerült benne azaz, hogy: Hol van apa?
Bekapcsoltam a televíziót és kapcsolgattam az adókat, de egy sem fogta meg igazán a figyelmemet. A telefonom mellettem hevert és szerencsémre bekapcsolt. Úgy döntöttem az asztalon lévő laptopom bekapcsolok egy filmet, ami nem szomorú. Elég volt ebben a 2 napban szomorkodni. A Nagyfiúk 2 mellett döntöttem. Nyakig felhúztam a takarót, majd a filmre szenteltem minden figyelmem.
Jó pár napja nem nevettem ennyit mint most. Eszméletlen ez a pár pasi benne akik minden hülyeséget csinálnak. Azt hiszem ez lesz a kedvenc filmem. A telefonom hirtelen megszólalt mellettem. Nem tudom ki kereshetett, hisz hajnali 5 van. Sms-em érkezett. Érdeklődve nyitottam meg, mondhatni életem első sms-ét.

'Holnap találkozunk. Ha az anyukádnak elmered mondani az igazságot, gondok lesznek. xxH'