16.~Mit keresel itt?

Sziasztok! Sajnálom a késést, de most minden összejött az életemben. Remélem tetszik bektek a rész, tudom, hogy nagyon rövid. Sajnálom. Azért jó olvasást!



Az éjjel nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy Harry valószínűleg itt töltötte az éjszakát az autójában csakis azért, hogy ellenőrizzen engemet.  Szeretném elfelejteni őt de lehetetlen úgy, hogy mindig itt legyeskedik körülöttem. Még mindig szeretem hiszen együtt éltünk, de eldobott, mint egy elhasználódott rongyot. Akkor nem árulta el miért hagyott itt, de most már teljesen biztos vagyok benne, hogy egy másik lány volt a háttérben. Talán amikor mi együtt voltunk is megcsalt és ezt nekem nem tudta elmondani ezért inkább elhagyott csak, hogy ne kelljen magyarázkodnia. Megértem, mert nem a legjobb dolog magyarázkodni, de azt hiszem ennyit érdemeltem volna, hogy az okát elmondja, de úgy látszik mindenkinek igaza volt. Nem szeretett. Egy új áldozat lettem, egy kicseszett idióta vagyok, hogy mindent benyeltem neki egytől-egyig. Fogalmam sincs miért habarodtam bele ebbe a fiúba és miért szeretem még mikor annyit ártott már nekem, de mégis kötődöm hozzá, pedig már annyi idő eltelt. Esetleg, ha nem bukkanna fel mindig akkor már régen élhetném a tökéletes életem, de úgy látszik nekem nem ez van megírva fent. Azt mondják a sok rossz után, biztosan jó következik és ez a jó dolog talán Aaron az. Annyira kedves és olyan hálás vagyok neki, hogy aznap este megpróbálta velem elfeledtetni őt. Nem olyan volt, mint a többi pasi, hogy valószínűleg megfektetett volna, majd másnap távozik egy 'Hello'-val.
Gondolkozásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Újabb reggel. Szuper.
-Igen?!-automatikusan vettem fel a telefont, anélkül, hogy megnéztem volna ki is az.
-Ugh, jó reggel. Aaron vagyok.- a név hallatán fogalmam sincs miért, de egyből elmosolyodtam.
-Szia. Ohm, miért hívtál?-kezdett kínossá válni a csend a másik oldalról ezért muszáj volt megkérdeznem.
-Ja bocsi. Gondoltam, ha esetleg lenne hozzá kedved, de ha nincs nyugodtan mond meg, akkor talán eljöhetnél velem egyet fagyizni vagy csak szimplán sétálni, de ha nem akarsz akkor...
-Aaron nyugalom.-kuncogtam.-Elmegyek veled.
-Huh...-fújtatott.-Megkönnyebbültem. Akkor délután megfelel neked?
-Tökéletes

*-*-*-*-*

Miután beszéltem Aaronnal azonnal öltözni kezdem. Izgultam, hogy találkozom vele, de hogy miért fogalmam sincs. Úgy döntöttem veszek egy frissítő fürdőt, mert a gyomrom megállás nélkül bukfencezett és nem jó értelemben. A fürdőbe érve megszabadultam a pizsamámtól és a zuhany alá álltam. Sok időm van még délutánig ezért a hajam megmosására is van bőven időm. Alapos mosakodás után kiléptem a zuhanyzóból és magam köré tekertem egy törölközőt. A tükör elé álltam és végig mértem magam. Egy ideje nem láttam őszinte mosolyt az arcomon, de most ott virított rajtam. Villámgyorsan hajat szárítottam, amikor megpillantottam hány óra is van. Nem akartam semmivel sem túlzásba esni, így egy teljesen alap sminket tettem fel, majd a gardróbomhoz léptem és valami egyszerű és kényelmes ruha után kutakodtam. Végül kikapkodtam a szándékosan kiszaggatott nadrágomat és hozzá egy egyszerű fehér inget tűrtem be, de mégis picit buggyos maradt. Rávettem egy farmer kabátot, majd a kicsit még fehér converse cipőmbe bújtam. A telefonom és néhány fontot a zsebembe dugtam.
Mivel csengettek, így a lépcsőn, mosollyal az arcomon futottam le, de amikor kinyitottam az ajtót lefagyott a mosoly az arcomról.
-Te meg mit keresel itt? Menjél vissza a kis csajhoz, akivel tegnap annyira jól elvoltatok. Olyan jól elszórakoztatok akkor most...
-Befejeznéd végre?!-higgadtságán annyira meglepődtem. Ő nem volt ilyen.
-Oh szóval még te vagy felháborodva Harry? Válaszolj! Mit keresel itt?
-Beszéljük meg a dolgokat.-mondta.
-Nincs mit megbeszélni.-megfogtam a kilincset és ráakartam csapni az ajtót. Felakarok szívódni, azt akarom, hogy kinyíljon alattam a föld és elnyeljen örökre, de sajnos ez nem történt meg. A lábát az ajtó elé rakta, ezzel megakadályozta, hogy becsapjam az ajtót és véget vessek ennek a beszélgetésnek. Finoman beljebb lökött, majd maga után becsukta az ajtót.
-Menj el innen.-próbáltam erőteljesen beszélni hozzá, de a hangom meg-meg csuklott.
-Nem! Nem fogok elmenni innen. Hallgass végig...kérlek.
-Argg...5 percet van.-raktam keresztbe a kezeim és ráemeltem a tekintetem. Nagy levegőt vett, sóhajtott és belekezdett.
-Annyira sajnálom a tegnapit. Sokat ittam, fogalmam sem volt mit csinálok, de amint megláttalak rögtön kiszállt minden pia a fejemből. Hiányoztál és hiányzol is az életemből, muszáj volt valamivel kiverjelek a fejemből, mert teljesen bekattantam. De nem segített semmit az, hogy azzal a lánnyal csókolóztam. Tudom, hogy nehezen bízol meg emberekben és tudom, hogy most rohadtul elcsesztem az egészet, de tudom, hogy szeretsz még mindig. Adj nekem egy esélyt kérlek. Ígérem, hogy megváltozok, csak bocsájts meg nekem.-térdre vágta magát, átölelte a lábaim és zokogásban tört ki. Életemben nem láttam még Harry-t ennyire összetörten. Talán tényleg megbánta?-Kérlek. Mondj valamit!