18.-Balul elsűlt randi.

Sziasztok. Meghoztam az új részt, remélem tetszik! Várom a kommenteket, 5 nap múlva új rész!:)

Harry Styles szemszöge:

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy életem egyik legfontosabb nője képes megbocsáltani azok után amit tettem. Egy barom voltam, hogy képes voltam elhagyni, cserbenhagyni ennyi együtt töltött idő után és Ő annyi mindent megtett azért, hogy mi együtt lehessünk. Ott hagyta a családját miattam, pedig jobban tette volna ha nem teszi, mert még mindig úgy gondolom annak ellenére, hogy újra együtt vagyunk, hogy jobban járt volna, ha meg se ismer.
Oldalamhoz pillantottam, ahol békésen szuszogott és vékony karjaival körbeölelt. Nem érdemlem meg ezt a csodást lányt. Még így elnyílt ajkakkal és kócos hajjal is csodálatos. Mióta elhagytam az óta külsőleg annyit változott. Hosszú barna haja, most csak válláig ér és enyhén szőkésre festette. Százszázalékig biztos vagyok benne, hogy fogyott is, pedig eddig is sovány volt. Merészebb ruhákat hord, miközben a régi énje egy szoknyát sem vett volna fel, ellentétben most sokkal több merész és igen kivágott ruhákkal büszkélkedhet. Mikor Ő bulizni volt a barátaival és csak egy fiú is rajta legeltette a szemét, szúrósan ránéztem és rögtön elpillantottak róla. Annyira jó, hogy végre az én karjaim között fekszik újra és ha ez lehetséges most mégjobban védeni fogom, mégha az az életembe kerül is. Senki nem érhet hozzá egy ujjal sem. Fogalmam sincs a hónapok folyamán hányszor is kerültem verekedésbe miatta, amiről neki fogalma sincs Hála' Istennek. Annyira sok olyan ügyem van, amire egyáltalán nem vagyok büszke, de sajnos megtettem. Autókat lopkodtam, hogy visszafizessem a tartozásaim, drogot csempésztem és sajnos a rongálás és a lopást még mai napig folytatom. Ez egy olyan megmagyarázhatatlan dolog. Nem tudom miért csinálom.
-Min gondolkodsz ennyire?-reggeli, kicsit rekettes hang ébresztett ki a gondolataim közül. Lucy nem tudhat arról, hogy én mit teszek.
-Semmi lényeges.-mosolyogtam, mire ő is ezt tete és mégjobban az oldalamhoz bújt. Lehellete csikizte a nyakam, de nem érdekelt mert rettentően jól esett.-Mi lenne ha elmennénk valahova?
-Oh, most Harry Styles randira hívott engem?-éberen felült ezzel felfedte hátát majd törökülésben felém fordult.
-Hívhatjuk annak is.-mosolyogtam, majd felültem hozzá így megint én voltam a magassabb. Egyszerre hajoltunk egymáshoz és lehelletét a számon éreztem. Épp összeértek volna ajkaink, amikor kiugrott az ágyból, engem ott hagyva félig előre dőlten, csukott szemmel. Átvert. Játékos elmosolyodtam, majd utána indultam, de csalódottan ültem le az ajtó elé, mivel kizárt. Hallottam, ahogy bent kuncogott, amikor nem tudtam kinyitni az ajtót.
-Ezt visszafogod kapni Lucy Jefferson.-mosolyom az arcomra ragadt. Tagadhatatlan, hogy boldog vagyok.
-Ugh, nagyon megijedtem Mr.Styles.-az ajtó a hátam mögött kinyitódott, így én hátra vágódtam a földön ezzel teljes betekintést nyertem Lucy formás combjaira. -Élvezi a kilátást Mr.Styles?-játszadozott velem.
-Grrr, nagyon.

*-*-*-*-*-*

 



-Hazz, ne szórakozz velem!-idegesen ült, egy igen mini fekete ruhában, ami bevallom nekem is az idegeimet húzta.-Hova megyünk?

-Nem sokára ott vagyunk kibirod nem?-durcásan hátra vágta magát az ülésen és kezeit a mellei alatt összefonta. Bizonytalanul a kezeimet a meztelen combjára simítottam, de ő mérgesen lerázta magáról. Kuncogva helyeztem vissza a kezem a kormányra, míg ő ugyan úgy semleges arccal ült továbbra is.
-Na, baby. Ne csináld már.-leállítottam az autót, majd felé fordultam.-Itt vagyunk.
-Komolyan egy erdőbe hoztál?!-akadt ki. Hisztérikus hangjától meglepődtem, de kifújtam egy nagy adag levegőt, majd az ő oldalán kinyitottam az ajtót, hogy segítsek neki kiszállni. Bizonytalanul helyezte kezét az enyémbe, majd kiszállt belőle és a ruhája alját igazgatta. Az autóm egy pittyegéssel jelezte, hogy most már biztonságban van, majd az erdő felé húztam.


Lucy Jefferson szemszöge:

Komolyan egy erdőbe hozott?! Mit fogunk mi itt csinálni könyörgöm! Amint beljebb haladtunk nem kellemes emlékek törtek fel bennem. Azaz időszak,amikor nem akartam Harryvel lenni. Mikor üldözött.

*Visszaemlékezés*
-Ne csináld kérlek.-kérleltem. Nem akartam, hogy bántson.
-Miért ne? Élvezed nem?-kérdezte még mindig azzal az idióta mosollyal.
-Nem, egyáltalán nem. Félek tőled.-hangom halk volt és tisztán lehetett rajta érezni a félelmet és a remegést. Ezt azt hiszem még jobban felbátorította, mert megragadta a derekam és teljesen közel húzott magához.
-Azt hiszem itt az ideje annak, hogy megmutassam milyen jó is lenne az életed velem. Hogy mennyire eltudsz jutni a csúcsig.-remegtem a félelemtől. Kiutat kerestem, hogy elmenekülhessek, de hiába néztem körbe csak nagy sötétséget láttam és egyedül nem mertem elindulni. Nem tudtam eldönteni melyik a rosszabb. Hogy vele vagyok egy teljesen félelmetes erdőben vagy az, hogy sötét van és megszökni sem tudok.
-Könyörgöm ne. Bármi mást megteszek csak ne bánts kérlek."

-Itt is vagyunk-szakított ki a gondolataimból Harry.-Jól vagy? Fal fehér vagy.
Figyen kívül hagytam kérdését, nem akartam feltépni mégjobban a befort sebeket így inkább körbe néztem. Az állam a földet súrólta. Egy tisztáson voltunk, ahol egy kisebb asztalka volt teljesen megterítve, amit körbe vett pár hangulatos lámpácska. Gyönyörűen nézett ki az egész, nem néztem volna ki Harryből, hogy ilyet is tud csinálni. Tudtam, hogy a zord lélek mögött egy érző ember lakozik. Mosolyogva fordultam felé és a nyakába vettetem magam. Hirtelen meghökkent szeretet löketemtől, de nevetve forgatott meg a levegőben, ahogy karjaiba csapódtam. Letett a földre, majd az ajkaira nyomtam egy puszit.
-Tetszik?-kérdezte csillogó szemekkel. Annyira irigylem csodaszép zöld szemeit. Olyan, mint a sötétség. Sok titkor rejt.
-Eszméletlen. Hogy csináltad?-ámuldoztam.
-Legyen azaz én titkom.-mosolygott, miközben az asztalhoz húzott és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm Mr.Styles-mosolyogtam.
-Nagyon szívesen Ms.Jefferson.-cuki kis gödröcskéi megjelentek, amit szóvá is tettem.-Lucy, egy pasi nem lehet cuki. Esetleg helyes vagy jóképű, de cuki semmiképp.-fortyogott. Mindig is tudtam, hogy utálja, ha azt mondom cuki. Időközben falatozni kezdünk a finomabbnál-finomabb ételekből. Minden kedvenc ételem az asztalon megtalálható volt és a bor is előkerült. Soha nem szerettem a bort, de be kell valljam, ez egész jó volt. Evés közben rengeteg dologról beszélgettünk és nagyon sokat nevettünk. Annyira örülök, hogy visszakaptam Őt, mert nem tudom az életemet, hogy folytattam volna nélküle. Ő a szívem másik fele, amit igaz egyszer már összetört, de a szeretete olyan erős, hogy képes meggyógyítani a darabokat. Harry telefonja eszeveszet csengésbe kezdett és egy 'sajnálom'-al távozott egy pár lépéssel arébb. Idegesen járkált, amikor telefonált. Felém indult, majd kinyújtotta nekem a kezét.
-Haladj már-kiabált rám és én remegve beletettem a kezem az övébe. Fájdalmasan megszorította a kezem és maga után vonszolt. Ahogy az autójához értünk, neki lökött és ordítani kezdett.