10.~Felforrósodott pillanatok.

Sziasztok! Tudom, hogy úgy volt nem hozok ma részt, mert vizsgám volt és arra tanultam, így részt nem tudtam írni, viszont most egy délelőtt alatt ezt tudtam alkotni. Remélem tetszik mindenkinek. Lehet, hogy egy kicsit lapos rész, de ez egy átkötő rész, hogy értsétek mi lesz a következőben. Aki szombaton felvételit írt, annak remélem jól sikerült.:) 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:

Amilyen érzések kavarognak bennem nem tudnám megfogalmazni. Dühös vagyok anyára, hogy bántott, de valamilyen szinten igaza is van. Tudom, hogy csak védeni próbál, de szeretném ha egy kicsit engedne a szigorából. Nem szeretnék életem végéig úgy megöregedni, hogy a szüleimmel lakom. Szeretem őket, de szükségem van egy barátra is. Vagy talán egy fiúra, aki szeret. Aki foglalkozik velem és talán Harry az aki törődne velem. Bevallom tartok tőle, hogy bántana, mert a hirtelen düh kitörései nem normálisak, viszont teljesen gyengéd és ahogyan rám néz a zöld szemeivel, egy teljesen más világa csöppenek és nem tudok semmit sem tenni ellene. De nem is szeretnék. 

Az ablakomban ülök, mellettem egy sport táska amiben pár napra való ruháimat pakoltam. Úgy döntöttem, hogy pár napra egy szállodába "költözöm". Szükségem van egy kis magányra és szerencsémre a szüleim havonta pár fontot raktak a számlámra, így az elég lesz egy darabig...remélem. Kipillantottam az ablakon és észrevettem a hatalmas nagy fekete autót a ház előtt. Óvatosan próbáltam kimászni az ablakon és kezdem már örülni, mikor az utolsó fa ágra léptem rá, mikor hangos reccsenéssel kettétört és randiztam a talajjal. Sajgott a lábam és a kezem, viszont próbáltam halkabbra venni magam, hogy ne vegyen észre senki. Nagy nehezen kijutottam a kapun és az a autó felé vettem az irányt. Mielőtt ő kiszállt volna, én már az autóba pattantam. Hatalmasan sóhajtottam, majd hátra dőltem az anyós ülésben. A lábamon karcolások ékeskedtek, míg a kezemből csöpögött a vér. Ez igazán remek. Harry értetlenül meredt rám és nem szólalt meg, amit nem bántam. Semmi kedvem magyarázkodni. Teljes testtel felém fordult, de nem szólalt meg. Csak nézett, majd a tekintete a kezemre és a lábamra terelődött. Még meg sem szólalt, de már válaszoltam a nem feltett kérdésére.

-Jól vagyok. 

-Mi a baj?-próbált finoman rátérni a dologra, viszont nem válaszoltam. A könnyek marták a szemem és féltem, hogy bármelyik pillanatban elsírom magam, amit nem szeretnék.-Lucy?!
-Semmi, Hazz.-becéztem. Nem tudom, hogy honnan jött hirtelen ez az ötlet, hogy így hívom, de jót mosolyogtam rajta, ahogyan ő is.
-Tetszik az új becenevem.-mosolygott és egy puszit nyomott a számra.-Nem fogod elmondani, hogy mi a baj igaz?-lágyan rám nézett és próbáltam nem belenézni zölden ragyogó szemébe,de ez nem sikerült. Hívogató íriszeibe néztem és akár mennyire is próbáltam elkapni a tekintetem, nem tudtam. Fogva tartotta a figyelmem és kezdtem megtörni előtte. Még mindig az autóban ülünk, a házunk előtt.
-Anya észrevett, ahogy kimászol az ablakomon...-elhallgattam. Könnyeim marták a szemem. Nem szerettem volna sírni, de nehezen tudom,tartani magam. Az ülését hátra tolta, majd az ölébe húzott. Megszeppentem amikor már ott ültem tőle pár centire. Nyugtatóan a hátamat simogatta. Érdeklődve figyelt engem és bátorított, hogy folytassam. Mély lélegzetet vettem és folytattam.-Amikor lementem a szobámból, kiabálni kezdett velem. És mikor nem hagytam, hogy tovább szidjon,,visszaszólta...és...megütött. Elég erősen.-karjai körülöttem erősödött.
-Sajnálom baby.
-Ez egyáltalán nem a te hibád...baby.-mosolyogtam rá.
-Oh, hova tűnt az előbbi szipogós Lucy?-láthatóan meglepődött, mint ahogy,én is saját magamon.
-Hm...Nem tudom. Elvitte a cica.
-Jól tette.-közel hajolt hozzám és falni kezdte ajkaimat. Erőszakosan csókolt, de élveztem. A fenekem fogdosta és amikor megmarkolta ajkaiba nyögtem. Hangom,miatt kajánul belemosolygott a csókunkba. Kipirulva hajoltam el tőle, de sajnos amikor hátra dőltem a duda hangosan harsogott. Összerezzentem a hang miatt. Gyorsan visszamásztam az én helyemre.
-Húzzunk innen kérlek.-nem válaszolt, csak kipirosodott ajkait megnyalta.
-Hova szeretnél menni?-egy pillanatra felém pillantott, de tekintetét rögtön visszakapta az útra.
-Nem szeretnék otthon lenni egy pár napig. Valamelyik szállodába, ami olcsó.-motyogtam. Talán nem jól döntöttem, de nem érdekel. Semmi kedvem,nincs otthon lenni, ahol azt kell mindig csinálni, amit mondanak. Se szó, se beszéd Hazz vezetett tovább. Már jó ideje kocsikázgattunk.-Hova viszel?
-Hozzám.
-Tessék?
-Nem engedem, hogy egy olcsó kis szállodában legyél, amikor nyugodtan lehetsz nálam is.-ha azt mondom, hogy sokkot kaptam, közel sem hazudok nagyot. Meglepődtem azon, hogy hozzá visz, hisz soha nem voltam még nála, de biztos vagyok benne, hogy rumlis az egész lakása. Egy hatalmas ház előtt parkolt le. Ha eddig nem voltam elég sokkos állapotban, most biztos. Átjött Harry az én oldalamra, majd kézen fogott és egy hatalmas kapum át, a házhoz mentünk. Egy ideig ügyködött a kulcsokkal, majd a riasztó hangos ricsajba kezdett. Beütötte hatalmas ujjaival a,kódot, majd behúzott a lakásba és bezárta. Segített levenni rólam a kabátomat, majd a táskámat megfogta és beljebb vitte. Gyorsan levettem a cipőmet és utána eredtem. Körbe-körbe forogtam, mivel nem találtam.
-Hazza?
-Konyha!-kiabálta vissza. Elindultam valamerre és reménykedtem abban, hogy jó felé indultam. Nagy szerencsémre jó felé indultam és mosolyogva figyeltem az ajtófélfának dőlve Harryt.-Lyukat vésel a tekinteteddel a hátamba.-elpirulva fordítottam el a fejemet, miközben jött felém. Felemelte a fejem az államnál fogva és először csak kis puszikat nyomott az ajkaimra, majd lassan csókot alakított belőle. Hátra felé tolt egészen addig amíg a nappaliba nem értünk. Óvatosan hátradöntött a kanapéra, majd fölém mászott, úgy hogy közben egy percre sem szakította meg a csókot. Oldalamat simogatta és egyre feljebb tolta a felsőmet. Épp, hogy takarta a fehérnemű felsőmet. A számról a nyakamra tért át és először végig puszilgatta, majd erősen szívni kezdte. Felszisszentem a kellemes fájdalomtól. Amikor már felső sem volt rajtam észbe kaptam. Villám csapásként jutott a tudatomig, hogy éppen mit is csinálunk. Hirtelen felültem és a felsőmért nyúltam. Harry értetlenül nézett rám. Valószínű, hogy teljesen beleélte már magát, hogy lesz bármi is. Szégyenkezve lehajtottam a fejem.
-Sajnálom.-motyogtam.
-Nem. Nekem kellett volna türtőztetni magam.-mosolygott rám nyugtatóan. Mondhatnám azt, hogy nem élveztem az előbbieket, de még nem állok készen rá. Harry hátára feküdt, majd az oldalához vont és simogatni kezdte a hátam. Mellkasára hajtottam a fejem és beszívtam kellemes férfias illatát. Teste teljesen meleg volt. Hangos szívverése lassan egyenletes lett, míg az enyém zakatolt. Egyszer csak lettem figyelmes, hogy hangosan szuszog mellettem. Felnéztem rá, majd visszatettem a fejem és perceken belül engem is elnyomott az álom.

9.~Közös fürdés.

Sziasztok! Mint minden vasárnap, most is meghoztam az új részt! Remélem tetszik ez is. Amikor észrevettem, hogy 8 kommentem vam, 34 feliratkozóm és a látogatók száma is meghaladta már a 4000-et, visítani tudtam volna. Köszönöm mindenkinek! 
Jó olvasást!:)

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:
-Tessék?-dadogtam. Nem bírtam felfogni, hogy ezt mondta. Együtt fürödni? Őszintén megcsókolni is alig mertem nem, hogy együtt fürödjek vele, mikor tudom, hogy nem az lenne belőle.-Nem.-jelentettem ki.

-Miért nem?-meglepődött. Tisztán látszódott rajta, hogy nem erre a válaszra várt. Nem gyakran szokhattak neki nemet mondani.-Nincs olyan szó az én szótáramban, hogy nem.-hangsúlyozta ki az utolsó szót.-Jössz és kész. Ne akard, hogy a puszta két kezemmel vetkőztesselek le. Vagy vetkőzöl egyedül és nem foglak én, viszont ha egyedül nem megy szívesen segítek.-utálom, hogy ennyire nyíltan és komoly arckifejezéssel tud, ilyen dolgokról beszélni. Az arcom kipirult és melegem lett. Körülbelül egy paradicsomra hasonlíthatok. Érzem, hogy ég az arcom és muszáj volt lehajtanom különben, Ő is látná.-Nézz rám.-utasított. A fejemet ráztam válaszként.-Kérlek.-óvatosan felemelte az államnál fogva a fejem és az arcomat kémlelte.-Fehérneműben sem fürdesz velem?-kérdezte.

-Kérlek...ne csináld ezt.-próbáltam visszahajtani fejem a föld felé, de kényszerítette, hogy a szemébe nézzek. 

-Mit?-értetlen arcot vágott. Nagyon jól tudja, hogy nem vagyok ilyen és mégis kényszerít rá.-Mi ne csináljak Lucy?

-Ezt...én...én nem vagyok ilyen Harry.-dadogtam. Oldalra fordította a fejét és a tarkóját masszírozta. Olvastam már egy könyvet, hogy a férfiak idegesek, a tarkójukat dörzsölik avagy a hajukba túrnak. Érdekes.

-Csak egy fürdés. Tényleg. Semmi más.-mondhatni alkudozott velem.-Bármit megteszek utána, csak gyere.-bólintottam majd hozzá tettem.

-De csak is, kizárólag fehérneműben.-bólintott, majd megszabadult minden felesleges ruhájától, de a boxer az rajta maradt. Lassan én is vetkőzni kezdtem és végig magamon éreztem a tekintetét. 

-Ne nézz kérlek.-szóltam rá, majd amennyire csak sikerült takargattam magam, de nem nagyon sikerült hova bújni, égető tekintetétől. A tudat, hogy itt állok most már előtte egy szál fehérneműben és engem néz, teljesen zavarba hoz. Minden porcikámat rendesen átvizsgálja, majd kaján vigyort ölt magára, de nem szólal meg, aminek én nagyon örülök. A kabinba lépett, majd megfogta a kezem és maga után húzott. Megnyitotta a csapot és a zuhanyrózsából hideg víz kezdett el folyni, pont rám. Sikítottam egyet, amint Ő csak jót kuncogott. Ezt megjegyeztem Harry Styles. Maga felé fordított, majd a szemem és a szám között időzött tekintete. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, és már majdnem megcsókolt amit annyira vártam, de nem történt meg. Helyette hangos kopogás hallatszott a fürdőszobám ajtaján. Remek. Én is szeretlek anya. Mindig megtudja zavarni a legjobb pillanatot. 

-Igen?-kiabáltam. Harry mellettem rázkódott a hamarosan kitörő nevetésétől, de tartotta magát. 

-Jól vagy? Miért zártad be az ajtót?-kérdezte. Na ebből húzzam ki valahogy magam. 

-Öhm...egy kis magányra vágytam.-azt kívántam bárcsak lefolynék én is a vízzel együtt. Utálom magam amiért már másodjára hazudok anyukámnak. 

Amint megbizonyosodtunk arról, hogy hallótávolságon kívül van, felé fordultam. Édesen nézett rám, amitől valószínű elájultam volna, de nem tudtam rá figyelni. Szó szerint nekem esett. Ajkai súrolták az enyémet. Nem sietett, amit főként élveztem. Neki döntött a hideg csempének, ami által felszisszentem, de nem érdekelt. Szó szerint faltuk egymást és nyelve az én számban volt, majd megszakítottam a csókot. Értetlenül nézett rám. Valószínű, hogy azt hitte lesz több, de nem. Nem szeretném, hisz csak egy hete ha ismerem. Nem lehet. Villámgyorsan szálltam ki a kabinból és egy törölközőt csavartam magamra. Ő is kiszállt, megtörölközött, felöltözött és egy puszit után az ablakomhoz sétált, majd csak egyszerűen kiugrott. Megijedtem. Remélem jól van. Figyeltem ahogy az autójába ült, majd elhajtott. Titokban reménykedtem benne, hogy nem megy el, de a fürdőben történteknél egy kicsit elbízta magát. Azt remélte lesz több. Sokkal több, de tudhatná, hogy én nem lennék képes lefeküdni vele. Nem. Még nem.
Kedvtelenül visszacsoszogtam a fürdőbe, hogy felöltözzek és kezdjek magammal valamit. Úgy gondoltam, hogy sétálok egyet így felvettem egy kényelmes ruhát. Amikor készen voltam, lesiettem a lépcsőn és reménykedtem abba, hogy nem találkozok össze útközben senkivel, ám ez nem jött össze. Anya keresztbe tett kézzel várt engem, így megálltam. Megilletődve figyeltem, míg ő fortyogott a dühtől. Nem értettem miért, mi az ami miatt ennyire ideges, de hamar kiderült. Ordibálni kezdett velem.
-Mégis, hogy gondoltad azt, hogy egy ismeretlen fiúval fürdesz!?-kiabált. Ő ezt meg honnan tudja?
-Tessék? Én...nem.
-Nem vagyok hülye kislányom. Lehet, hogy nem vagyok már fiatal, de én is voltam. Szerinted nem vettem észre, hogy egy fiú mászik ki az ablakodon? Na, ne nevettess kérlek. És most pedig irány felfele. Szobafogság.-és a keze az arcomon csattant. Mérges lettem. Nagyon. Rohantam az emeletre és amennyire csak tudtam olyan hangosan csaptam be az ajtómat. Nem hiszem el, hogy észrevette és ezt végkép nem, hogy képes volt megütni. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Semmi kedvem nincs itthon maradni. Elakarok menni, jó messzire a családomtól. Elegem van, hogy mindig megmondják mit, hogy csináljak. Kiskorom óta, így élek és végre szeretnék kitörni a mindennapokból. Tinikoromban se engedtek el soha, sehova. A barátaim bulizni jártak, mikor én otthon gubbasztottam, mert anyáék nem akartál, hogy menjek. Akkor még nem annyira bántam, viszont most, minden vágyam az, hogy 18 legyek is elköltözhessek itthonról. Elegem lett belőlük. Nem akarok az a jó kislány lenni, akinek a szüleim nevelni akarnak. Hadd legyek olyan, amilyen én szeretnék. Soha nem lázadtam, hazudtam vagy utáltam a szüleimet, viszont ezek az érzések kezdenek a felszínre törni. Tudom, hogy kinek kell SMS-t írnom ahhoz, hogy ezeket a gondokat elfelejtsem és egy kicsit szórakozzak. Harry-t. Potyogtam a könnyeim miközben az üzenetemet írtam neki.

'Ráérsz? xxL'
'Igen. Baj van? xxH'
'Csak gyere este a ház elé xxL'


Harry Styles szemszöge:
Be kell, hogy valljam, rendesen meglepett Lucy az üzenetével. Egyszer sem válaszolt az enyémekre nem, hogy külön írjon nekem. Éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem akartam csak úgy odaállítani. Lehet nincs semmi baj, csak szimplán találkozni akar velem. Nem tudom. Kikészít a tudatlanság. Imádkoztam azért, hogy az idő gyorsabban teljen és este legyen. Látni akartam, de nem voltam képes hamarabb elindulni. Az ágyon fekszem és a plafont bámulom, mellettem pedig az óra keservesen lassan kattog. Ha lehetne most felgyorsítanám ez a pár órát. Amikor az óra 6-ot ütött, hihetetlen gyorsasággal pattantam fel az ágyamról, majd gyors magamra kapkodtam a ruháimat, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy mindent rendesen leoltottam és indultam is. Bepattantam az autóba és idegtépő lassúsággal tudtam haladni az utakon. Amikor azt hittem végre elindul normálisan a hosszú kocsisor, még nagyobb dugó lett. Szuper. Már csak ez hiányzott. 

8.~Kioktatás.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem tetszik, mindenkinek és próbáltam egy kicsit hosszabb részt írni, de nem igazán sikerült és azt hiszem elég béna is lett, ezért sajnálom, de nem éppen vagyok én sem a legjobb passzban, ezért nagyon létezni se volt kedvem, de nektek megírtam ezt a részt! Köszönöm a kommenteket, a 26 feliratkozót és a 2 díjat amit kaptam! Hálás vagyok érte!

Jó olvasást és mindenkinek sok szerencsét holnapra a sulihoz! 

Blogger Girl

Másnap reggel Harry hűlt helyét találtam magam mellett. Az éjszakát itt töltötte. Akár mennyire is próbáltam rábeszélni arra, hogy menjen el, hajthatatlan volt. Egész éjszaka mondhatni egy szem hunyásnyit sem aludtam, míg ő az igazak álmát aludta. Fáradtan battyogtam le a lépcsőn, ahol szokás szerint anya készítette a reggelit, míg apa indult dolgozni.

-Este találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra, majd anyáéra és el is tűnt az ajtó mögött.

-Hogyne. Este találkozunk.-dünnyögtem, majd levágódtam az egyik székre, ami legközelebb volt hozzám. A torkom kapart, szédültem és a szemeim alatt hatalmas karikák voltak. Tisztán látszódott rajtam, hogy nem aludtam túl sokat. 

-Jól vagy kislányom? Eléggé sápadt vagy. Ma nem kellene menned iskolába. Maradj itthon és hívom az orvost. Menj és feküdj le.-hálás voltam anyának azért, hogy nem küldött iskolába. Semmi kedvem nem volt menni, főleg úgy, hogy Harry is biztos ott lett volna. Nincs kedvem most senkihez és semmihez. Egy kiadós alvás az, ami most engem érdekel.

-Anya?

-Igen?

-Szeretlek.-egy hatalmas mosoly ült ki az arcára, majd viszonoztam és az emeletre vettem az irányt. Kettesével szeltem a lépcsőket, hogy minél hamarabb felérhessek. Benyitottam a szobámba, majd elhúztam az összes sötétítőt, így nyugodtan dőltem az ágyra. Bekapcsoltam a tévémet, amiben nem különösebben találtam semmilyen értelmes csatornát, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem a mondhatni már ősrégi filmet. Ez az 50 első randi. Akár mindennap megtudnám nézni. Ez az a film, ami megunhatatlan. Képes vagy megnézni kétszázszor, de még akkor is egyes részeknél dőlsz a röhögéstől, a másikban pedig potyognak a könnyeid. Imádom Adam Sandlert. Épp lecsukódtam volna a szemeim, mikor az ablak felől hangok szűrődtek be. Mintha valaki köveket dobálna hozzá. Nagy nehezen kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és odacsoszogtam az ablakomhoz. Elhúztam a függönyt és hunyorítottam pár percig a fénytől, amíg ki nem tisztult a látásom. Egy göndör fiú állt az ablakom alatt, arra várva, hogy beengedjem. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nem akartam megbántani, így kinyitottam az ablakomat és megvártam míg felmászik. A szív bajt hozta rám, amikor a lába beakadt egy fa ágba. Nagy nehezen bemászott hozzám és becsukta maga után az ablakon, amíg én az ágyra dőltem.

-Megtennéd nekem, hogy visszahúzód azt a rohadt függönyt?-szitkozódtam. Elegem van már ebből a napból, pedig még el sem kezdődött. 

-Nocsak, valaki ma nagyon morcos.-mellém feküdt. Amennyire csak lehetséges volt, távolabb csúsztam tőle, majd átfordultam a másik oldalamra, hogy véletlenül se találja meg a szem kontaktust velem. Olyankor mindig elgyengülök és azt nem szeretném. Elegem van, hogy nekem mindig a jó kislányt kell játszanom. Óvatosan átkarolt és a nyakamhoz hajolt.-Mi a baj?-lehelete csikizte az arcom, a göndör fürtjeivel egy ütemben.
-Semmi...csak, hagyj aludni.-fordultam felé, ami által a karjai között találtam magam.
-Na...Mond már el.-könyörgött.
-Az a bajom Harry Styles, hogy nem hagysz békén. Szállj már le a földre és ne hidd azt, hogy mindig az lesz amit te akarsz. Hagyj aludni könyörgöm. Elegem van már a hangulat ingadozásaidból is. Hagyj békén.-nem szólt semmi, csupán csak egy ártatlan puszit nyomott az arcomra és letette a fejét az egyik párnára. A karjai még mindig körém voltam fonódva, de nem érdekelt. Csak aludhassak. Lehunytam a szemem és próbáltam álomba szenderülni, ám ez így teljesen lehetetlennek bizonyult, mivel éreztem, hogy folyamatosan figyel.-Könyörgöm ne nézz. Így nem tudok aludni.-csak kuncogott, majd lehunyta ő is a szemeit. Ő sokkal hamarabb elaludt, mint én. Hallottam egyenletes légzését, ami néha megszűnt és helyette horkolás vette át. Éreztem a meleg levegőt az arcomnál, amikor kifújta. Hamarosan én is álomra hajtottam a fejem és egy olyan világba csöppentem ahol minden tökéletes...egy ideig.

Harry Styles szemszöge:
Megnyugtatott, hogy tudtam itt van mellettem. Nem kellett aggódnom érte. Viszont amit mondott nekem rendesen meglepett. Nem gondoltam volna, hogy pont Ő lesz az aki engem kioktat és most itt fekszik mellettem és csak a szuszogását hallom. Végig tanulmányozom az arcát és semmi olyat nem veszek észre, ami egy kis hibát mutatna. Számomra minden tökéletes rajta, nem is értem eddig, hogy nem fordult meg utána minden srác. Kopogást hallottam az ajtó felől, majd Lucy anyukájának a hangját. Az ajtó nem volt bezárva, így muszáj volt felkelnem és elbújni. A fürdőszoba ajtaja mögé bújtam és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem vesz észre. Nyílt az ajtó, majd Lucy-hoz sietett.
-Lucy-keltegette, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Valószínű, hogy eléggé mélyen alszik.-Kelj fel...itt az orvos.-orvos? Miért jött hozzá orvos? Lucy feltápászkodott, majd furcsállva körbenézett a szobájában. Mintha valakit keresne, majd rájöttem. Engem keresett, majd összeakadt a tekintetünk, ahogy kukucskáltam az ajtó és a fal közötti kis résen. Összeráncoltam a szemöldökét, és anyukájára nézett.
-Minek nekem orvos? Teljesen jól va...
-Nem érdekel, hogy te mit mondasz.-szakította kicsit durván félbe az anyukája. Egy idős, körülbelül ötven éves férfi lépett, be az ajtón, majd Lucy-ra mosolygott. Vizsgálni kezdte ami elég hosszú időt vett igénybe és az én lábaim is sajogni kezdte a folyamatosan, egy helyben állástól. Muszáj volt megmozdulnom, ami által az ajtó hangos nyikorgást adott ki. Megszeppenve vettem tudomásul, hogy mindenki erre kapta a fejét. Az anyukája épp indulni akart megnézni, hogy mi avagy ki van az ajtó mögött, amikor Lucy megszólalt.
-Hagyd anya, biztos a huzat.-egy erőltetett mosolyt eresztett és visszafordult az orvoshoz, aki szorgosan írt.
-Mondja Mr.White mi baja a kislányomnak?-kérdezte.
-Valószínű, hogy megfázott. Felírtam pár orvosságot ezt váltság ki és minden rendben lesz. Ezen a héten ne menj suliba, utána ha még mindig nem leszel jobban, visszajövök és elvégzünk pár vizsgálatot.-mosolygott, majd felállt és távozni készült. Elköszönt, majd kilépett az ajtón Lucy anyukájával együtt.
-Azt hittem soha nem mennek el.-léptem ki az ajtó mögül. Lucy felém kapta a fejét, majd egy mosolyt eresztett felém. Szapora léptekkel közelítettem meg, majd hirtelen ötlettől vezérelve a fürdőbe vittem és bezártam magunk után az ajtót.-És most pedig lefürdünk...együtt.

7.~Kínzás.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Nem valami nagy szám, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket! Várom a visszajelzéseket! 
Köszönöm szépen a 24 feliratkozót és a több mint 3000 oldalmegjelenítést! Imádlak titeket!
Nem húzom az időt jó olvasást! Ne felejtsetek el kommentelni!:)

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:

Amikor beléptem a házba arra számítottam, hogy anyukám leordítja a fejem, de nem. Csend uralkodott az egész házban. Biztonság kedvéért, halkan vettem le a kabátomat és a cipőmet.  Reménykedtem benne, hogy anya nincs itthon viszont ez szertefoszlott, amikor észrevettem, hogy a konyhában sürög-forog. Próbáltam csendben felosonni a lépcsőn, ám ez a terv nem jött össze mivel a lépcső egy hangos nyikorgással jelezte, hogy itt valaki éppen felfelé tart. Eltorzult arccal tudatosítottam magamban, hogy bizony ezt nem úszom meg.

-Lucy?-anya kevésbé bájos hangja hallatszott a hátam mögül. Lassan megfordultam és felé néztem.-Te meg mit keresel itthon? Nem az iskolában kellene lenned?

-Öhm...-nem akartam elmondani az igazat. Valószínű, hogy ha megtudja, hogy nem voltam iskolában és az egész délelőttöt Harry-vel töltöttem, nem mellesleg még csókolóztunk is, kitérne a hitéből. Nagyot csalódna bennem, viszont ha hazudok akkor is.-Rosszul éreztem magam...És sétáltam egyet...És azt hittem, hogy jobban leszek, de nem így úgy döntöttem, hogy haza jövök.-reméltem, hogy beveszi a hazugságom, de ennek ellenére a bőr is lesült az arcomról, amiért hazudtam. Gyűlölöm magam, de már kimondtam és vissza nem fordíthatom.

-Akkor sipirc fel a szobádba. Feküdj le és hamarosan viszem a jó kis húslevest.-mosolygott rám, majd adott egy puszit az arcomra és visszakocogott a konyhába, hogy tovább főzzön. Szerencsémre elhitte anya, így gond nélkül megúsztam ezt. Mázlimra apa nem volt itthon, mert őt kevésbé lett volna ilyen könnyű meggyőzni. Azonnal nyomozni kezdett volna és ki is találta volna, hogy hazudtam, aminek a következménye lehet nem annyira tetszett volna. 

Felrohantam a szobámba, majd az ágyra dőltem és a plafont bámultam. Még mindig a csók hatása alatt voltam. Életem első csókja volt és mondhatnám azt, hogy megbántam, mert Harry-vel volt, de nem. Örültem neki. Tapasztalt, így tökéletes volt. Végig simítottam az ajkaimon és még mindig éreztem a bizsergést. Újra és újra szeretném őt megcsókolni, de nem tudhatja meg, hogy kezdek érezni iránta valamit. Na meg, ha a szüleim megtudják...Te jó ég. Megpróbáltam elhessegetni a gondolataimat és elindultam fürdeni. Mielőtt a fürdőbe léptem volna, elővettem egy rövid nadrágot és egy fekete toppot, majd a fehérneműmet és a fürdőbe indultam. Eresztettem a kádba magamnak jó meleg vizet és majdnem egy egész tusfürdőt a kádba nyomtam, hogy jó habos legyen. Imádom amikor a hab csikizi a testem és a meleg víztől eltudok lazulni. Néha jól esik egy ilyen fürdés. Beleültem a kádba, majd hátradőltem és élveztem a nyugalmat. Próbáltam nem Harry-re gondolni, de folyamatosan ő motoszkált a fejemben. Nem hiszem el, hogy egy fiú ennyire megbabonázott. Nem tudom milyen szerelmesnek lenni, vagy milyen az amikor valaki iránt többet érzel, de azt hiszem le kell még most állnom és nem találkoznom vele, mielőtt több lenne közöttünk. Ő teljesen az én ellentétem. 19 éves, fiatal és a bulizásnak él. Ő hozzá nem egy ilyen lány illik mint én. Én nem vagyok olyan aki végig bulizná az egész napot, majd hulla részegen haza esne. Nem hordok kirívó ruhákat és nem sminkelem magam. Nem volt még barátom és még csak 17 évesen volt az első csókom. Teljesen mások vagyunk. Különbözünk mindenben. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ez az egész. De az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Még most el kell kerülnöm Harry-t és nem lesz belőle problémám. Ezekkel a gondolatokkal vettem fel a pizsamámat. Igaz, hogy az óra még csak delet mutat, de fáradtnak éreztem magam. Bedőltem az ágyamba és már majdnem elnyomott az álom, amikor a telefonom jelzett, hogy valaki üzenetet küldött nekem. Remek. Nagy nehezen felálltam és a táskámból elővettem. Elhúztam a kis csíkot, hogy feloldjam a billentyűzetet és kíváncsian nyitottam meg a kis felugró ablakot.
'Tetszik a pizsamád xxH' 
Egyenesen az ablakhoz rohantam és a nagy Range Rover autó a házunknál állt. Tudom, hogy Harry az. Kiszállt az autóból és neki dőlt az ajtónak, felnézett és rám mosolygott. Istenem azok a gödröcskék. Kiráztam a fejemből a gondolatokat, majd a zöld gombra nyomtam az ujjam, de a szem kontaktust nem szakítottuk meg. Fülemhez emeltem az Iphonom és tárcsázni kezdtem Harry-t.
-Szia Baby-köszönt.
-Mit akarsz?-nem túl kedvesen szóltam hozzá.
-Nem foglak bántani...-hangja megtört volt és nagyon meggyőző.
-Feljössz?-halkan kérdeztem. Nem voltam benne biztos, hogy meghallotta a kérdésemet, de reménykedtem benne. Valami különös módon szerettem volna, ha itt van velem.
-Indulok.-és ezzel le is tette. Hogy-hogy fog feljönni kérdéses. Nem hinném, hogy anya beengedné, bár nem lehet tudni. Pár perc múlva nyitódott az ajtóm és a göndör fürtök voltak azok amit először megpillantottam, majd később társult hozzá egy arc is. Beljebb jött és adott egy puszit az arcomra. Akaratlanul is elpirultam tettén, és zavartan lehajtottam a fejem. Kuncogott rajtam, majd felemelte a fejem az államnál fogva. Kényszerítette, hogy a gyönyörű szemeibe nézzek.
-Ne takard el a zavarodat. Eszméletlenül...szexi.-mosolygott. Ha lehetséges, még jobban zavarba jöttem és lesütöttem a szemem. Végig húzta ujjait rajta, majd egy puszit nyomott a számra. Majd még egyet. Próbáltam türtőztetni magam, hogy ne kapjam le, de nagyon feszegeti a határaimat. Nem fogom sokáig bírni. Kínoz.

6.~Az első csók.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és az új feliratkozókat! 

Nem húzom az időt. Jó olvasást!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

-Harry.-szólított meg halkan. Mintha félt volna valamitől.

-Tessék?-megfogadtam, hogy ma előveszem a legkedvesebb énemet és megmutatom neki, hogy normális vagyok.

-Suliba kellene mennem. Nem hagyhatok ki egy napot sem. Anya, ha megtudja, hogy az első két órámról hiányoztam...Úristen...Bele se merek gondolni. Lehet, hogy örökre szobafogságot kapok. Vagy bead valami bentlakásos iskolába. Te jó ég, Harry! Azonnal vigyél suliba.-kuncogni kezdtem. Próbáltam visszafogni a lassan kitörő nevetésem, de nem bírtam. Hangosan nevettem rajta. Az aggódása, ahogy végig gondolta az egészet, igazán szórakoztató volt. Látszott rajta ahogyan teljesen pánikba esik és azt sem tudja mit csináljon. Fogadni mernék, hogy már elképzelte azt is milyen lenne az élete, egy bentlakásos iskolában. Vicces.-Ezen mi az ennyire vicces elárulnád?

-Semmi. Nem lesz semmi gond nyugalom. Majd kitalálok valamit, hogy miért nem voltál suliban.-nyugtattam.

-Mi az, hogy ma nem voltam suliba? Harry ma nekem be kell mennem a suliba. Nem fogom tudni az anyagokat. Kérlek. Vigyél be a harmadik órámra. Könyörgöm...-esedezett.

-Azt hittem, hogy ezek után nem szeretnél suliba menni. Ki tudja, hogy azok a fiúk nem-e a sulidba járnak? Nem szeretném, ha bajod esne.

-Könyörgöm Harry. Még csak nem is ismerjük egymást. Ne félts te engem. Majd megoldok mindent.-oktatott ki. Utálom, ha valaki próbál okosabbnak látszani.

-Mit nem értesz azon, hogy nem mész sehova? Nem viszlek iskolába érted? Velem fogsz lenni egész nap. Értetted? Az enyém vagy Lucy. Az enyém, és nem másé.-ordítottam. Erősen rámarkoltam a kormányra, hogy ne tegyek benne kárt. Fél szememmel oldalra pillantottam és teljesen ledermedve ült ott. A könnyek a szeméből ismételten folytak. Utálom, ha sír, főleg ha miattam. Talán nem kellett volna ennyire kiabálnom vele. Megbeszélhettük volna ezt normálisan. Istenem miért nem tudok csak egyszer úgy viselkedni, mint egy normális ember? Igen. Szeretem, ha az van amit én akarok, de néha talán lehetnék kedvesebb is. Ha nem mással, de legalább vele. Megérdemelné.-Ne sírj már kérlek. Én nem így gondoltam. Nem akartam kiabálni veled.

-Tegyél ki itt. Most!-hangosan sírt. Nem akartam tovább rontani a helyzetet így inkább ajánlatot tettem.

-Haza viszlek. Mond azt anyukádnak, hogy rosszul voltál reggel. Sétáltál egyet és inkább hazajöttél, mert nem lettél jobban ezért nem mentél be suliba.

-Soha nem hazudom az anyukámnak.-suttogta.

-Kénytelen leszel, ha nem akarod, hogy valami büntetést kapj.-nem szólt semmit csak csendben ült egészen addig, amíg a házuk elé nem értem. Kinyitotta az ajtót és már ment is volna, de megfogtam a karját. Megakartam neki magyarázni az előző kirohanásomat, de egy hang sem jött ki a torkomon. 

-Sajnálom...-motyogtam, majd elengedtem, de nem ment el. Rám nézett és a tekintetemet kereste, de én direkt kerültem az övét. Nem mertem a szemébe nézni. Bátorságot vettem és felemeltem a fejem. A szemét az enyémbe fúrta, majd visszaült mellém és engem nézett. Nem szólt és még talán levegőt sem vett. Szüntelenül bámult engem. Nem értettem. Észrevette, ahogyan az én tekintettem az ajkaira vezetem, majd vissza a szeméhez. Közelebb hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg. Megvártam, míg ő kezdeményez. Ő is közelebb hajolt, de nem csinált semmit. Már majdnem összeértek ajkaink, amikor megszólalt.

-Ezt nem szabadna Harry.-nem érdekelt tiltakozása. Neki nyomtam az ajkaimat, az övének és csókban forrtunk össze. Nem ellenkezett egy percet sem. Ahogyan csókol, valami eszméletlen. Leírhatatlan. Elmondhatatlan. Szavakba nem lehet foglalni. Elhúzódtam tőle, majd egy utolsó puszit adtam neki, mielőtt elment volna. Megvártam míg bemegy a házba, hogy megnyugodjak. Most már újra biztonságba van. 

5.~Ő az enyém.

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket és plusz olvasókat! Imádlak titeket! Most kivételesen a részt Harry szemszögéből hoztam, hogy egy kicsit őt is megismerjétek mit is gondol valójában! 

De nem is húzom tovább az időt, jó olvasást és várom a kommenteket!

Puszi

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

Rengeteg gondolat kavarok bennem. Ez a lány eszméletlen. Pontosan én sem tudom mi, de nagyon megfogott benne és csak akárhányszor meglátom elfog egy különös érzés. Tudom. Bunkó vagyok vele és nem épp úgy bánok vele, mint ahogyan azt kellene, de én ilyen vagyok. És én akarom ezt a lányt. Nekem kell. Így vagy úgy de megszerzem magamnak. Ő kell nekem. Megfogom szerezni és senki egyetlen egy újjal sem érhet hozzá. 

Amikor megírtam az SMS-t Lucy-nak, tudtam vagyis inkább éreztem, hogy csak még jobban megfélemlítem, de muszáj volt vele tudatnom, hogy nem az lesz mától amit ő akar. Mint ahogy eddig, most is itt ülök az autómban és a házuk előtt állok. Nem megyek el addig, amíg nem tudom, hogy ő suliban van. Figyelem minden egyes mozdulatát. Talán most mindenki egy állatnak tart, de nem vagyok az. Csak féltem azt, ami az enyém és nem adom senkinek sem. 

Az éjszaka nem túl sok dolog történt, mint ahogy eddig sem. Ám' reggel nem számítottam arra, hogy egy csapat fiú lesz az aki őt követi az iskolába menet. Látszott rajta, hogy fél attól a pár fiútól, akiket én öt perc alatt kinyírnék. Fütyülnek utána, és mocskos dolgokat mondanak neki. Fél. Retteg. Fel megy bennem a pumpa, mikor meglátom, hogy egy fiú magához rántja, majd fogdossa. Sír. Lefékezek, majd kicsapom az ajtót. Lucy felismer. Tágra nyílt szemekkel néz rám, majd hangos zokogásba kezd, amikor az egyik fiú rácsap a fenekére. A fiú háta mögé állok, majd megfordítom. Látszólag meglepődött, majd visszavette az előző stílusát és megszólalt.  

-Menj innen haver. Ő a mienk.-nem szóltam egy szót sem, csak meglendítettem a jobb kezem és behúztam neki. Megtántorodott. Csettintett egyet, majd a többi fiú felém indult. 

-Lucy...szállj be az autóba.-Lucy leült a padkára és csendben sírt.-Most!-ordítottam. Felém kapta a tekintetét, majd rémülten rám nézett.-Menj már!-futásnak indult, de nem az autóm felé. Egy teljesen más irányba. Nem foglalkoztam azzal, hogy éppen egy csapat fiút akartam megverni, inkább Lucy után iramodtam. Hosszú futás után elvesztettem a szemem elől. A düh, ami bennem lejátszódik mérhetetlen. Az öklöm összeszorítom, majd a legközelebbi fába ütöm, ami mögül egy kisebb sikoly hallatszott. Ismerősnek tűnt ez a hang. Nagyon is. Megkerültem a fát, majd Lucy-t pillantottam meg, aki földön ült és remegett. Sírt. Fázott. És azt hiszem még sokkot is kapott. Próbáltam elővenni a kedvesebbik énem, és közelíteni felé, de ő csak arrébb húzódott.
-Kérlek...menj innen.-hangja nem volt túl meggyőző és még inkább arra késztetett, hogy maradjak.-Kérlek.-suttogta.
-Nem hagylak itt. Gyere állj fel. Felfogsz fázni.-a kezemet nyújtottam felé, majd habozva, de beletette apró kezét, az én kezem közé. Felhúztam őt földről, majd felkaptam menyasszonyi pózban. Halkan kuncogott a kezeim között. Nem értettem mi az ennyire poénos ezen.
-Min nevet Ms. Jefferson?-próbáltam oldani a feszültséget ami kettőnk között jelen van.
-Csikis...-nyögdécselt. Először nem jöttem rá mi is a csikis, majd leesett. A kezeim az oldalán voltak, így valószínűleg egy olyan pontot nyomtam meg, ami neki csikis. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra és csiklandozni kezdtem.-K..kérlek...ne...-nevetett hangosan. Az egész park minket nézett, ahogyan a földön elterül Lucy és nevet, míg én felette vagyok és csiklandozom. Mindketten hangosan nevettük. Felemelő pillanat volt látni azt a lányt nevetni, aki az előbb még sírt, fázott és szomorkodott. Ha lehetséges, még jobban beleszerettem ebbe a lányba. Olyan titokzatos. Tele van rejtélyekkel.
-Gyere, menjünk.-kulcsolom az én kezem az övére és finomat húzni kezdtem magam után. Vártam, hogy elhúzza a kezét és majd valamilyen megjegyzést tesz, de nem. Csendben kullogott mellettem és a cipő orrát nézte.-Jól vagy?-nem válaszolt csak ment tovább előre.-Lucy?
-Oh bocsánat, nem figyeltem. Elismételnéd még egyszer?
-Azt kérdeztem jól vagy-e?
-Öhm...igen...azt hiszem.-az autómig az út csendesen telt. Ha valaki nem ismer minket azt hiszi, hogy mi egy szerelmes pár vagyunk, akik kéz a kézben sétálgatnak. De ez közel sem így van. Szeretném, ha az enyém lenne Lucy, de nem bízom el magam. Próbálom azt mutatni, hogy tudom minden sikerülni fog, közben pedig amikor vele vagyok a gyomrom összeszorul és a szívem is hevesebben ver. Soha nem gondoltam volna, hogy egy lány ennyire megfog, de van egy mondás. Soha nem mond, hogy soha. 

4.~Otthon.

Sziasztok! Meghoztam az új részt remélem tetszik! Jó olvasást!
Kommenteljetek, iratkozzatok fel!

Pápá!

Blogger Girl

Harry-vel hála égnek visszataláltunk az autóhoz és amióta az autóban ülünk órák óta meg sem szólalt, amit lehet annyira nem is bánok. Rettenetesen fáj a lábam és nem tudom mit kellene tegyek, hogy haza vigyen és végre otthon lehessek. Biztos vagyok benne, hogy életem végéig szoba fogságot fogok kapni, ami jelen pillanatban lenne, a legkevesebb gondom. Haza szeretnék menni. Bebújni a pihe-puha ágyamba és a kedvenc könyvemet olvasni, egy bögre tea mellett, a jó meleg szobámban. Oh, hogy ez mennyire hiányzik. Régebben mindig arra vágytam, hogy kapjak egy másik életet, ami sokkal pörgősebb és lám, tessék megkaptam és most meg visszasírom a régit.
Gondolkodásom közben végig a tájat figyeltem és egyszer csak, egy ismerős területen találtam szemben magam. Először nagyon törnöm kellett az agyam azon, hogy rájöjjek, mivel, hogy sötét van és nem láttam semmit sem. Nagy gondolkodás árán, de rájöttem, hogy a mi utcánkban vagyunk. Értetlenül kaptam a fejem, balra és néztem a mellettem ülő, idegesítő személyt.
-Ne nézz már könyörgöm. Rohadt idegesítő.-mordult rám, amitől összerezzentem és azonnal visszafordítottam a fejem az ablak felé, de szerencsémre, visszatükröződött így halványa, de rá-rá tudtam nézni Harry-re.
Hirtelen lefékezett és egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj, hagyta el a számat amikor észrevettem, hogy a mi házunk előtt parkolt le. Minden erőmet összeszedve nyitottam ki az ajtót és szálltam ki. Bicegve, de elindultam és sajnálattal vettem észre, hogy Harry is követ.
-Köszönöm, de nem kell kíséret. Azt hiszem eltalálok egyedül is az ajtóig.
-Flegma, bunkó és egyben szép és mégis tapintatos. Ez tetszik.-jött mellém, majd menyasszony pózba felkapott és cipelt az ajtóig. Nem érdekelte az, hogy kiabálok vele, hogy tegyen le, csak vitt tovább, mint aki meg se hallja.
-Játszd el a kábultat.-suttogta a fülembe, amikor már csengetett az ajtónkon.
-Mi miért?-kérdeztem. Az értetlenség tisztán hallatszott a hangomban.
-Csak csináld amit mondtam.-pirított rám. Teljesítettem kérését, így a fejemet hátra hajtottam úgy, hogy lógjon Harry kezein. Félig kinyitottam a szemem, hogy mégis csak lássak valamit, majd anyukám ajtót nyitott. Szemei alatt hatalmas karikák voltam és lehetett látni rajta, hogy valószínűleg, minden egyes nap sírt. Ahogy észrevett minket, zokogni kezdett, majd közelebb jött hozzánk és engem kezdett tanulmányozni.
-Mi történt vele?-kérdezte édesanyám kétségbeesetten miközben arcomat símogatta.
-Az utcán feküdt eszméletlenül. Én találtam rá. Valószínűleg megverhették.-Harry eszméletlenül anyukám képébe hazudott. Egy részt örültem neki, mert ha nekem kellett volna neki mindent elmagyarázni azt hiszem, nem lettem volna képes rá és így nem nekem kellett, viszont így Harrytől sem fogok tudni megszabadulni, mert most ő beállította magát a legjobb férfinak, így anyám meg fog bízni benne, ami egy cseppet sem jelentett jót. Fogadni mernék, hogy ezt az egészet előre megtervezte.
-Köszönöm szépen. Nagyon. Megkérhetném, hogy az ágyig elhozná?-kérdezte.
-Hogy ne.-anya előre ment Harry pedig újra fülemhez hajolt.-Ügyes vagy. Most már innen rád bízom az egészet. Ne feledd, még találkozunk.-ezzel lerakott az ágyra, majd anyu felé fordult.
-Sajnálom, de nekem most mennem kell. Remélem minden rendben lesz vele. Viszlát.-köszönt el. Meglepődtem azon, hogy mennyire szépen tudott beszélni és milyen illedelmes volt. Anya kikísérte Harry-t én pedig ugyan úgy feküdtem ahogyan eddig. A lábam mozdítani sem tudtam. Még mindig nagyon fájt és a kezem is, ahogy Harry megszorította.
-Édes kislányom. Annyira sajnálom. Kérlek ne haragudj rám.-borult rám anya én pedig felszisszentem. Fájt minden egyes porcikám.-Velem meg mi történt? Azonnal hívok egy orvost.-ezzel el is tűnt a szobában, majd később egy pokróccal és egy bögre kakaóval tért vissza. Annyira örültem neki, hogy végre itthon vagyok és anya ennyire gondoskodik rólam.
-Nagyon szeretlek anya, remélem tudod.-hangom nem igazán hallatszott, de amilyen csend volt, suttogásom lehetett hallani. Anya rám mosolygott, majd óvatosan átölelt, hajamba puszilt, majd simogatni kezdte azt.
-Én is nagyon szeretlek kincsem.
Az orvos percek alatt megérkezett és megállapította, hogy a lábamnak szerencsére komolyabb baja nincsen, de be kell mennünk azért a kórházba, hogy megvizsgálják. Bekötötte nekem, majd távozott.
-Figyelj csak. Én csinálok valami vacsorát, addig feküdj le itt a nappaliban, kapcsold be a TV-t és pihenj. Ha bármi kellene szólj és máris itt vagyok.-adott egy puszit az arcomra és távozott, de amint elért az ajtóig megfordult és rám nézett.-Szeretlek.-pityeredett el, majd visszafordult és elindult a konyhába. Annyira rossz így látni anyát. Nem tudom mitől lett ennyire érzékeny.Sohasem láttam őt sírni egyszer sem. Az agyam elkalandozott megint más tájakra, de az első kérdés ami felmerült benne azaz, hogy: Hol van apa?
Bekapcsoltam a televíziót és kapcsolgattam az adókat, de egy sem fogta meg igazán a figyelmemet. A telefonom mellettem hevert és szerencsémre bekapcsolt. Úgy döntöttem az asztalon lévő laptopom bekapcsolok egy filmet, ami nem szomorú. Elég volt ebben a 2 napban szomorkodni. A Nagyfiúk 2 mellett döntöttem. Nyakig felhúztam a takarót, majd a filmre szenteltem minden figyelmem.
Jó pár napja nem nevettem ennyit mint most. Eszméletlen ez a pár pasi benne akik minden hülyeséget csinálnak. Azt hiszem ez lesz a kedvenc filmem. A telefonom hirtelen megszólalt mellettem. Nem tudom ki kereshetett, hisz hajnali 5 van. Sms-em érkezett. Érdeklődve nyitottam meg, mondhatni életem első sms-ét.

'Holnap találkozunk. Ha az anyukádnak elmered mondani az igazságot, gondok lesznek. xxH'