29.~Ezek azok a pillanatok, amiket nem lehet pénzért megvenni.

Wohhoo! Jó olvasást!:)




Harry Styles szemszöge:

A boldogságom határtalan. Annyira boldoggá tesz ez a nő és, hogy tudjuk, hogy kislányt hord a szíve alatt megmelengeti a szívem. Nem mondom, hogy nem örültem volna, hogy ha kisfiú, de valahogy éreztem, hogy kislányunk lesz. Ahogy végig néztem a baba boltban Lucyn láttam, hogy teljesen be van zsongva és jobban örül mint én. Minden mosolyogva tett és néha-néha csókot lopott tőlem. Mindenben kikérte eddig is a véleményemet és most is amit vásároltunk a kicsinek is mindenben valamiért az enyém volt a végső döntés. Láttam, hogy mennyire élvezi ezt az egészet és, hogy mennyire boldog, így én is boldognak érzem magam, mert engem az éltet, ha ő boldog.

A gyerek szobába cipelem fel jelenleg a bútorokat. A pici szobája közvetlen a mienk mellett van, hogy éjszaka ne kelljen annyira messzire elmenni hozzá és így ha bármi baj lenne, akkor könnyen áttudunk menni. Úgy döntöttünk a szoba nagyon kislányos lesz. Lucy imádja a rózsaszínt és a pici is kislány így teljesítettem a vágyát és rózsaszínben pompázik a szoba. 

Fáradtan huppantam le a kanapéra a nappaliba. Lucy utánam totyogott fáradtan és leült mellém. Nagyokat pislogva rám nézett, így én arrébb feküdtem, hogy beférjen mellém, helyes kis pocakjával. Ügyelve rá, húztam közelebb magamhoz és a kezem pocakjára simítottam. Kezem fel-le járt, miközben ő ölébe rakta a laptopot. Lány nevekre keresett rá és szorgosan böngészte az oldalakat, miközben én benne gyönyörködtem. 

-Hazz?-szólított meg félénken.-Segítesz?-mosolyogva bólintottam és úgy hajoltam oda, hogy lássam a neveket. 

-Neked tetszik valamelyik?-kérdeztem.

-Nem tudok választani. Annyira sok szép név van.

Órákig böngésztük az oldalt, de időközben mind a ketten, illetve hárman elfáradtunk, így az emeletre battyogtunk. 

-Elmegyek fürdeni rendben?-kérdeztem, mert én még nem zuhanyoztam.

-Rendben, de siess. Nem szeretek egyedül aludni.-húzott le ingemnél fogva magához és csókot nyomott ajkaimra. Egy ideje már nem volt közöttünk érzéki kapcsolat, de most láttam a szemeiben azt a fajta csillogást és, amint a fürdőbe sétáltam éreztem, hogy fenekemen legelteti szemét. Soha nem tapasztaltam volna még, hogy megbámulnak, de kicsit zavarba ejtő dolog. Sietve kapkodtam le magamról a ruhákat és fürödtem le minél hamarabb. Egy bokszerben siettem vissza szerelmemhez, aki az ágyon feküdt. Befeküdtem mellé és a mellkasomra húztam. Bal kezét rásimította és feltűnt a gyűrűje. 

-Mi lesz most az esküvővel?-kérdeztem.

-Már nem lenne értelme elkezdeni a szervezést.-sóhajtott.-Túl sok időt foglal el a szervezés és már csak 3-4 hónap mire jön a baba. Túl hamar elfog telni ez az idő és nem szeretnék állapotosan esküdni, így muszáj lesz utána összeházasodnunk, ha nem baj.

-Nem persze.-pusziltam meg.-Ha akkora lesz már a baba, akkor elkezdjük szervezni.

-Oké.-motyogta, majd elfordult az oldalára. Szorosan magamhoz húztam, kezeim a hasára raktam és elnyomott az álom. 

Reggel a telefonom eszeveszett csengésbe kezdett és fáradtan húztam el a kis csíkot a telefonomon. 

-Igen.-fogalmam sem volt ki hívott. Korán reggel még látni sem látok.

-Hello Styles.-szemeim rögtön kipattantak, nem kedves ismerősöm hangjára.

-Mit akarsz már megint?-suttogtam, hogy ne ébresszem fel Lucyt, és halkan leosontam a lépcsőn, a nappaliba.

-Nem 'tán elfelejtetted a kis tartozásod?-kérdezte.

-Elutaltam a pénzt Ben. Hagyj békén.

-Nem az egész összeget küldted el Harry! Kérem az összes pénzem. Most!-mondta, majd kinyomta a telefont. Remek. Telefonomon rögtön beléptem a net-bankomra és elutaltam több ezer fontot a számlájára, csak hagyjon engem békén. Ha ezt megtudja Lucy kikészülne és...

-Kinek van ennyi pénzre szüksége?-hallottam meg édes, kicsit mérges hangját mögöttem. Pont ez hiányzott még.

-Öhm...izé...Csak az egyik barátomnak szüksége volt pénzre.

-Ne nézz már hülyének.-motyogta, miközben leült mellém és szorosan hozzám bújt.-Csak mond el. Az egész történetre kíváncsi vagyok Hazz.

Nem tudtam,hogy az igaza mondjam neki vagy hazudjak, mert egyikből sem jönnék ki jól. Úgy döntöttem joga van tudni mindent az életemben történt, így hatalmas sóhaj után mesélésbe kezdtem.

-Van egy pasas Ben, akitől régebben több ezer fontot kölcsön kellett kérnem, hogy fent tartsam magam és legyen piára pénzem. Naponta több száz fontot elittam és szépen a tartozásom gyarapodni kezdett. Rossz társaságba keveredtem és megvertem őt, hogy nem adom vissza neki a pénzét. Kezdtem elfelejteni a történetet, de mikor megtudtam, hogy állapotos vagy felhívott és követelte a pénzt, és megfenyegetett, hogyha nem küldöm el neki a pénzt bajod esik. Így elküldtem neki több összeget, de most azt állította, hogy nem küldtem el neki mind. Így fogtam magam és csakis, hogy békén hagyjon elküldtem neki még pár ezer fontot és most már remélem tényleg békén hagy.

-Büszke vagyok rád Harry, hogy rendezted és rögtön nem verekedéssel rendezted le.-mosolygott, majd csókot kezdeményezett. Átcsúszott az ölembe és szorosan hozzám bújt. Ezek a tettek nem igazán vannak az én javamra, így próbáltam eltolni magamtól, de nem szakadt el tőlem. Egy idő után feladtam a próbálkozást és felkaptam karjaimba, majd az emeletre siettem vele. Leraktam az ágyra, majd fölé hajolva szabadítottam meg felesleges ruháitól, miközben ő is kihámozott bokszeremből. Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mindkettőnkből. Most nem kellett előjáték. Eléggé felvoltunk mind a ketten készülve rá. Jó pár mozgás után, mindketten eljutottunk a csúcsra és pihegve omlottam melleire, majd közötte lévő részre egy csókot nyomtam, majd mellé feküdve húztam magamhoz és ismét csókolózásba kezdtünk. Ezek azok a pillanatok, amiket nem lehet pénzért megvenni.

28.~Kislány.

Sziasztok! Itt az új részt, remélem tetszik. Egyáltalán nem hosszú, sőt szerintem ennyire rossz részt sem írtam még, de remélem nektek jobban tetszik, mint nekem. 
Már csak 4 rész és vége...olyan fura ezt kimondani. 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:

3 hónap telt el, mióta anyánál töltöttük a hétvégét. Amikor Harry közölte vele, azon az estén, hogy a London Eye-on fogunk vacsorázni, elfogott a hányinger, mert mióta állapotos vagyok, még nehezebben bírom a magasságot. Ennek ellenére, meglepődtem magamon, mert egyáltalán nem volt gond a magassággal és szerencsére a kicsinek is feküdt az étel, így nem kellett újra találkoznom vele. 

Anya nagyon szomorú volt, hogy eljöttünk és én még mindig nem tudom felfogni azt, hogy képes volt csak úgy otthagyni, egyedül egy nagy házban. Anyának nincs annyi jövedelme, hogy fent tudja tartani, így utánunk költözött Los Angeles-be, hogy segítsen nekem, ha bármi gond van. Egy utcányival lakik csak arrébb, egy gyönyörű kis, kertes házban. Teljesen meglepődtem, mikor Harry segített anyámnak anyagilag, hogy megtudja venni ezt a házat.
Ashley a szomszéd lány, eszméletlen mennyire kedves és teljesen barátként tekintjük egymás, ahhoz képest, hogy teljesen két egyéniség vagyunk. Míg ő minden egyes hétvégéjét buliban tölti és imádja az egy éjszakás kalandokat, én ezekben inkább nem vennék és nem is vettem volna részt. Ennek ellenére teljesen egy összhangban vagyunk, mert úgy tudunk egymással beszélgetni, mintha ezer éve ismernénk egymást. Minden nap átszokott jönni vagy én megyek hozzá, ha nem is másra de egy teára. Mindent meglehet vele beszélni és mindig jó tanácsokkal lát el. Elmesélte, hogy volt egy babája, de terhessége alatt elveszítette, mert a volt barátja bántotta. Teljesen maga alatt volt és akkor is láttam rajta, hogy még midig megviseli, de teljesen erősnek mutatja magát. Engem is meghatott ez a történet és próbáltam jó kedvre deríteni, így ez azzal sikerült, hogy megígértem neki, hogy babázhat annyit amennyit csak szeretne.
Gemma és Anne teljesen bepörögtem és sokszor meglátogattak már minket és mi is őket. Anne sok hasznos tanáccsal látott el és elmagyarázott pár dolgot. Végig hallgattam Harry kis kori történetét és máig piszkálom a kínos dolgokkal. 

Harry teljesen kicserélődött. Mindennap kis apróságokkal tér haza, és az újonnan szerzett barátaitól-akik mellesleg nagyon  kedvesek-is mindig kapunk valamit. A gyerek szoba még csak festve lett ki, de ma van az a nap, mikor Hazz szabadnapot vett ki és a bútorokat megvesszük ma. Az 5. hónapban vagyok, ideje most már, hogy kész legyen a szobának. 

Jelen pillanat itt állok a tükör előtt és a hatalmas hasamat nézem. Híztam már több mint 5 kilót és jelenleg úgy nézek ki mint egy bálna. 

-Kész vagy?-dugta be Hazz a fejét az ajtón, de amikor meglátott egy melltartóban és nadrágban állni a tükör előtt, elmosolyodott és beljebb lépett. Mögém lépett és átölelt, hatalmas tenyerét, pedig a hasamra simította. Általában, ha hozzá ér a hasamhoz a pici nagyot rúg és ez most sem volt másképp. Felszisszentem és legszívesebben káromkodtam volna, de visszafogtam magam és Harryt tanulmányoztam. Nem volt már számára sem ismeretlen ez az érzés, mikor a keze alatt megmozdul a baba, de most ez furcsa módon nagyobb volt. Kirajzolódott a hasamon a lába és kitágult szemekkel lépett elém Hazz és adott egy puszit a hasamra, miközben próbáltam kontrollálni magam, hogy ne kezdjek el rögtön sipákolni. 

-Hogy van az én hercegnőm?-imádom, amikor beszél hozzá, mert akkor teljesen lenyugszik.

-Honnan tudod, hogy lány?-kérdeztem mosolyogva és az öröm könnyek most is jelen voltak nálam.

-Egyszerűen érzem, de ha fiú akkor sincs semmi. A lény, hogy egészséges legyen.-mosolygott továbbra is.-Nagyon elemében van a kicsi.

-Érzem.-sóhajtottam, majd lassan szekrényhez léptem és felső után kutakodtam. Harry mögém lépett és kikapott egy bő felsőt, majd- mintha én nem tudnám- segített felvenni.

Kézen fogva segített le a lépcsőn. Az ilyen legegyszerűbb dolgokban is mindig ott terem, és minden kívánságomat lesi. Csodálom, hogy kibírja a szinte mindennapos hisztijeimet és a düh kitöréseimet, de csak nyugodtan, mosolyogva meghallgat és mindig sikerül utána lenyugtatnia. 

-Hölgyem.-nyitotta ki az ajtót és segített beszállni. Villám csapásként jutott az eszembe, hogy ma kell a nő gyógyászhoz menni. Kínosán Harryre mosolyogtam és egyből leesett neki, hogy valamit vagy bent hagytam vagy elfelejtettem.

-Mit hagytál bent?-nyöszörgött, hiszt tudta, hogy ilyenkor mindig neki kellett visszamennie.

-Semmit, de elfelejtettem, hogy ma kell menni az orvoshoz.-kiskutya szemekkel ránéztem és tudtam, hogy egyébként sem haragudna rám, de a hatásért megtettem.-

-Hajjaj, rendben.

*~*~*~*

Egymás mellett ülünk a váróban. Egy magán orvoshoz jelentkeztünk be, mert számomra gusztustalan, azok amik a klinikán találhatóak. Itt viszont barátságos mindenki és nem vetnem meg, hogy 20 évesen gyerekünk lesz. Ezzel szemben a körzeti orvosoknál, mindenki rossz szemmel nézett ránk, és megjegyzéseket tettek, hogy milyen felelőtlenek vagyunk és a többi. 

-Mrs.Jefferson?-felpattantam a székről és Dr.Roberts mosolygód asszisztensével találtuk szembe magunkat. 

-Jó napot.-mosolyogtam. 

-Tessék befáradni.-hessegetett be minket. Dr. Roberts észrevett minket és gyorsan felállt székéből, majd mosolyogva ültetett le a fotel szerűségű, székbe. A hideg zselét rákente a hasamra és rögtön megjelent a kis képernyőn a babánk. Meghatódva figyeltem, minden szegletét és éreztem, amint Hazz letörli az arcomról a könnyeket és puszit nyom arcomra. 

-Nincs baj ugye?-kérdeztem.

-Nem semmi. Nagyon szépen fejlődik és a szívverése is normális.-válaszolt.-Tudjátok már, hogy fiú vagy lány?

-Nem.-mondta Harry, akinek a szeme sarkában egy könnycseppet véltem felfedezni. Rámosolyogtam, amit viszonzott és a kis képernyőt nézte, megállás nélkül. Tagadhatatlan, hogy tetszik neki amit lát.

-Nos...-hümmögött.-Száz százalékig biztos, hogy kislány.-közölte, majd Harry felél pillantottam. 

-Meg mondtam.-tátogta és puszit nyomott ajkaimra.

-Felülhetsz.-letörölte a hasamról a zselét és kezünkbe nyomott ismét, jó pár köteg papírt aminek felét sem értem, de mindig ideadja. 

Elköszöntünk, majd a pakolóig Harry szája be se állt. Százszor meghallgattam, hogy ő megmondta.

-Teljesen elfogom kényeztetni.-mondtam miközben beültünk az autóba.

-Igen, ebbe biztos voltam. Te elkényezteted én meg leszek a rossz anyuka, aki szidja állandóan a gyerekét mert bűn rossz lesz.-akadtam ki egy kicsit.

Felnevetett, de tudta, hogy ilyenkor jobb ha nem válaszol, így csak tovább vezetett. Szerencsémre nem volt olyan messzire az orvostól a baba bolt. Nem nagyon tudok egy helyben ülni sokáig. Kipattantam az autóból és hallottam Harry hangját, amikor becsaptam az ajtót, hogy ne ennyire gyorsan, mert bajunk esik, de nem érdekelt. Csak lépdeltem a boltba és meg sem álltam addig, míg be nem értem. Hazza loholt mögöttem és mikor utolért, összekulcsolta ujjainkat és segített mindenben és most, hogy tudjuk, hogy lány, könnyebben tudunk neki vásárolni. Nagyon boldog vagyok, hogy lány és tudom, hogy fiúnak is örültem volna, mert mindegy hogy milyen nemű, mert ugyan úgy szeretném őt. 

25.~Az ex-em.

Sziasztok! Meghoztam a részt és nagyon szomorú lettem, mikor észrevettem, hogy csak mindössze 2 komment érkezett az előző részhez, de nem tántorodtam meg ezt a pár részt már megírom nektek. El sem hiszem, hogy már csak 5+2 rész van a blogból. Sajnálom, hogy ilyen hamar befejezem, de sokkal fontosabb dolgaim vannak jelen pillanat és már nem esik bele az időmbe az írás. 

Csatlakozzatok a Facebook csoportba, minél többen 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

Teljes nyugalomban haladunk, lassan az autópályán. Egy hete engedték haza Lucy-t. Nehéz napok voltak, mert teljesen sokkos állapotban volt, de már teljesen elfeledte azt és próbál a legtöbbet pihenni. A reggeli rosszullétek teljesen kikészítik és most is sápadtan ül mellettem, de hajthatatlan volt, hogy meglátogassuk az anyukáját. Úgy érezte joga van tudni azt, hogy terhes és nem szeretné úgy megszülni majd a gyerekünket, hogy az anyukája nincs ott, és csak az én oldalamról vannak nagy szülei. Büszke vagyok rá, hogy ennyire szeretné helyre hozni a történteket és mondhatni, hogy már megbékélt velem az édesanyja. Bevallom nagyon tartok tőle, de próbálom nem ezt sugallni Lucy felé. Annyira furcsa nekem ez, hogy kismama és oly' nehéz felfogni ezt. Gyerekünk lesz legkésőbb 9 hónap múlva. Olyan gyorsan elfog telni ez az idő. Kíváncsi vagyok, hogy a szülei mit fognak ehhez szólni. 

-Harry!-erőtlen hangjára egyből odakaptam a fejem és ijedten pásztáztam fél szemmel.-Megállnál egy percre?

Rögtön lehúzódtam egy kis megállónál és Ő egyből kipattant az autóból, majd a hátát neki támasztotta. Kiszálltam utána és átfutottam az Ő oldalára.

-Jól vagy? Figyelj biztos jó ötlet volt ez az egész, hogy elinduljunk? Nagyon sápadt vagy.-nagyon megijedtem. Azt hiszem én sokkal jobban félek ettől az egésztől, mint Ő.

-Nem! Jól vagyok.-furcsán méregettem. Makacs, mint az öszvér és már ha haldokolna sem mondaná vissza azt, amit ő már kitalált.-Csak friss levegőre volt szükségem.

-Rendben.-motyogtam.

*~*~*~*~*

-Annyira izgulok.-mondta és a körmeit kapargatta. Ráraktam a kezeim az övére és mélyen a szemeibe néztem. 

-Nyugi, hidd el nem lesz semmi gond. Tudod, hogy nem tesz jót, ha idegeskedsz.-egy kisebb puszit adtam a szájára, majd kiszálltunk mindketten és kézen fogva indultunk a hatalmas kerítéshez. Egy nagyot sóhajtott, majd lenyomta a kilincset és benyitott a barátságos kis lakásba.

-Anya! Megjöttünk.-kiáltotta.

-Oh, Istenem! Annyira hiányoztál.-szorosan átölelte barátnőmet és tovább motyogta bőrére a szavakat.-Úgy sajnálom, hogy nem tudtam bemenni hozzád a kórházba Lucy, de vihar volt és nem közlekedtek repülők, a határt pedig lezárták. Nem engedtek át senkit és édes istenem...

-Anya kérlek! Hagyjuk ezt, nincs semmi baj.-mosolygott édesanyjára, aki most hozzám lépett oda és végig mért, én pedig akkorát nyeltem, hogy még Londonban is hallották. Elmosolyodott és átölelt. 

-Köszönöm, hogy ennyire vigyázol a lányomra.-suttogta meghatottan, én pedig bátortalanul visszaöleltem.

-Semmiség.-eleresztettem egy mosolyt barátnőmre, aki meghatódottan nézte a kis jelenetünket. Tudom, nem hozzám vall, de hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nincs konfliktus közöttünk és, hogy végre megbékélt velem anyukája. Ez a lány annyira megváltoztatott életemben nem voltam még ilyen szituációkban és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer  gyermekem lesz. Istenem, de fura ezt kimondani. 

Lucy Jefferson szemszöge:

A boldogságom a fellegekben jár. Életemben nem sejtettem, hogy egyszer én is olyan boldog lehetek, mint a szüleim. Amikor láttam őket együtt, hogy mennyire boldogok és csókokat lopnak egymástól a szívem összeszorult ha arra gondoltam, hogy nekem soha nem lesz egy olyan barátom, aki szeretni fog és én viszont fogom szeretni, de most itt az a fiú mellettem, akit mindennél jobban szeretek és gyereket várok tőle. Azt hittem a kapcsolatunk elején, hogy egy bábú leszek, akit néha napján előkap és "megszeretget" de hála istennek nem így lett. Féltem tőle és tisztán emlékszem azokra a napokra, amikor bántott. Amikor elrabolt és arra is amikor elhagyott. Azt hittem akkor soha nem leszek boldog és egyedül fogok megöregedni. Engem soha nem szerettek úgy igazán, még a saját szüleim sem, csak akkor döbbentek rá ezekre a dolgokra, hogy nem úgy viselkedtek velem ahogy kellene, amikor már nem voltam itt nekik és nem volt itt szidni nap, mint nap egyes dolgokért. Most saját házunk van, saját magánéletünk és lassan saját családunk is és én nem szeretném azt, hogy a gyerekünk olyan családnak nőjön fel, mint én vagy Harry. Egyikünknek sem volt fényes gyermekkora, de már mind a ketten megbocsájtottunk a szüleiknek és nagyon remélem, hogy anyáék is olyan jól fogják viselni a tényt, hogy terhes vagyok, mint Anne és Gemma.

Anya csak mondta és mondta, de amikor apához ért a téma elhallgatott és bágyadtan a földre nézett. Fogalmam sem volt, hogy mi az ami ennyire elrontotta a kedvét. Az egyik pillanatban még nevetett és aranyosan magyarázott és most pedig, mint akit teljesen kicseréltek unalmasan néz előre.

-Anya, mit történt.-odacsusszantam mellé és megfogtam kezeit biztatóan.

-Semmi.-erőltetett magára egy hamis mosolyt, amit senki sem vesz be.

-Kérlek. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Mi történt?-próbáltam lágyan beszélni vele. 

-Apád elhagyott engem. Mindig csak a munka és a munka volt a fontos a számára, engem pedig teljesen elhanyagolt. Mióta te elköltöztél Harryvel teljesen kicserélődött. Mindennap az irodájában ült, ha nem akkor pedig részegen esett haza és én ezt nem bírtam.-hangja meg-meg csuklott de folytatta.-Talált magának egy lotyót, aki élvezi, hogy kihasználja. Könyörgöm fontosabb neki egy szilikon mellű, teljesen mű kis....hadd ne mondjam ki, mint a családja?-sírva vetette magát a karjaimba és szorosan átölelt.

A könnyeim nekem is megindultak és hihetetlen gyorsaságban áztatták át anya pólóját, de se engem nem érdekelt és anyát sem. Mindkettőnk felsője csupa könny áztatta lett, de jól esett egymás karjaiban sírni.

-Terhes vagyok anya.-suttogtam és nem voltam abban biztos, hogy meg is hallotta. Megdermedt a karjaim között, majd eltolt magától és meredten nézett.

-Úr isten.-sikított és felpattant az ágyról.-Ezt nem hiszem el.-felrántott magához és hosszasan megölelt. Harry mosolyogva nézett minket és látszódott, hogy ő is belekönnyezett a kis jelenetünkbe. 

-Ugye itt alszotok ma?-kérdezte anya.

Harry felé fordultam, aki egy bólintással jelzett, de ez a pillanatot is elkellet valakinek rontania. Váratlan pillanatban csengettek az ajtón és futottam a bejárati ajtóhoz, ahol egy váratlan, és egyáltalán nem idegen lépett be rajta, majd magához húzott és az ajkaimra tapadt. Ez a személy az ex-em, Allan.