28.~Kislány.

Sziasztok! Itt az új részt, remélem tetszik. Egyáltalán nem hosszú, sőt szerintem ennyire rossz részt sem írtam még, de remélem nektek jobban tetszik, mint nekem. 
Már csak 4 rész és vége...olyan fura ezt kimondani. 

Jó olvasást!

Blogger Girl

Lucy Jefferson szemszöge:

3 hónap telt el, mióta anyánál töltöttük a hétvégét. Amikor Harry közölte vele, azon az estén, hogy a London Eye-on fogunk vacsorázni, elfogott a hányinger, mert mióta állapotos vagyok, még nehezebben bírom a magasságot. Ennek ellenére, meglepődtem magamon, mert egyáltalán nem volt gond a magassággal és szerencsére a kicsinek is feküdt az étel, így nem kellett újra találkoznom vele. 

Anya nagyon szomorú volt, hogy eljöttünk és én még mindig nem tudom felfogni azt, hogy képes volt csak úgy otthagyni, egyedül egy nagy házban. Anyának nincs annyi jövedelme, hogy fent tudja tartani, így utánunk költözött Los Angeles-be, hogy segítsen nekem, ha bármi gond van. Egy utcányival lakik csak arrébb, egy gyönyörű kis, kertes házban. Teljesen meglepődtem, mikor Harry segített anyámnak anyagilag, hogy megtudja venni ezt a házat.
Ashley a szomszéd lány, eszméletlen mennyire kedves és teljesen barátként tekintjük egymás, ahhoz képest, hogy teljesen két egyéniség vagyunk. Míg ő minden egyes hétvégéjét buliban tölti és imádja az egy éjszakás kalandokat, én ezekben inkább nem vennék és nem is vettem volna részt. Ennek ellenére teljesen egy összhangban vagyunk, mert úgy tudunk egymással beszélgetni, mintha ezer éve ismernénk egymást. Minden nap átszokott jönni vagy én megyek hozzá, ha nem is másra de egy teára. Mindent meglehet vele beszélni és mindig jó tanácsokkal lát el. Elmesélte, hogy volt egy babája, de terhessége alatt elveszítette, mert a volt barátja bántotta. Teljesen maga alatt volt és akkor is láttam rajta, hogy még midig megviseli, de teljesen erősnek mutatja magát. Engem is meghatott ez a történet és próbáltam jó kedvre deríteni, így ez azzal sikerült, hogy megígértem neki, hogy babázhat annyit amennyit csak szeretne.
Gemma és Anne teljesen bepörögtem és sokszor meglátogattak már minket és mi is őket. Anne sok hasznos tanáccsal látott el és elmagyarázott pár dolgot. Végig hallgattam Harry kis kori történetét és máig piszkálom a kínos dolgokkal. 

Harry teljesen kicserélődött. Mindennap kis apróságokkal tér haza, és az újonnan szerzett barátaitól-akik mellesleg nagyon  kedvesek-is mindig kapunk valamit. A gyerek szoba még csak festve lett ki, de ma van az a nap, mikor Hazz szabadnapot vett ki és a bútorokat megvesszük ma. Az 5. hónapban vagyok, ideje most már, hogy kész legyen a szobának. 

Jelen pillanat itt állok a tükör előtt és a hatalmas hasamat nézem. Híztam már több mint 5 kilót és jelenleg úgy nézek ki mint egy bálna. 

-Kész vagy?-dugta be Hazz a fejét az ajtón, de amikor meglátott egy melltartóban és nadrágban állni a tükör előtt, elmosolyodott és beljebb lépett. Mögém lépett és átölelt, hatalmas tenyerét, pedig a hasamra simította. Általában, ha hozzá ér a hasamhoz a pici nagyot rúg és ez most sem volt másképp. Felszisszentem és legszívesebben káromkodtam volna, de visszafogtam magam és Harryt tanulmányoztam. Nem volt már számára sem ismeretlen ez az érzés, mikor a keze alatt megmozdul a baba, de most ez furcsa módon nagyobb volt. Kirajzolódott a hasamon a lába és kitágult szemekkel lépett elém Hazz és adott egy puszit a hasamra, miközben próbáltam kontrollálni magam, hogy ne kezdjek el rögtön sipákolni. 

-Hogy van az én hercegnőm?-imádom, amikor beszél hozzá, mert akkor teljesen lenyugszik.

-Honnan tudod, hogy lány?-kérdeztem mosolyogva és az öröm könnyek most is jelen voltak nálam.

-Egyszerűen érzem, de ha fiú akkor sincs semmi. A lény, hogy egészséges legyen.-mosolygott továbbra is.-Nagyon elemében van a kicsi.

-Érzem.-sóhajtottam, majd lassan szekrényhez léptem és felső után kutakodtam. Harry mögém lépett és kikapott egy bő felsőt, majd- mintha én nem tudnám- segített felvenni.

Kézen fogva segített le a lépcsőn. Az ilyen legegyszerűbb dolgokban is mindig ott terem, és minden kívánságomat lesi. Csodálom, hogy kibírja a szinte mindennapos hisztijeimet és a düh kitöréseimet, de csak nyugodtan, mosolyogva meghallgat és mindig sikerül utána lenyugtatnia. 

-Hölgyem.-nyitotta ki az ajtót és segített beszállni. Villám csapásként jutott az eszembe, hogy ma kell a nő gyógyászhoz menni. Kínosán Harryre mosolyogtam és egyből leesett neki, hogy valamit vagy bent hagytam vagy elfelejtettem.

-Mit hagytál bent?-nyöszörgött, hiszt tudta, hogy ilyenkor mindig neki kellett visszamennie.

-Semmit, de elfelejtettem, hogy ma kell menni az orvoshoz.-kiskutya szemekkel ránéztem és tudtam, hogy egyébként sem haragudna rám, de a hatásért megtettem.-

-Hajjaj, rendben.

*~*~*~*

Egymás mellett ülünk a váróban. Egy magán orvoshoz jelentkeztünk be, mert számomra gusztustalan, azok amik a klinikán találhatóak. Itt viszont barátságos mindenki és nem vetnem meg, hogy 20 évesen gyerekünk lesz. Ezzel szemben a körzeti orvosoknál, mindenki rossz szemmel nézett ránk, és megjegyzéseket tettek, hogy milyen felelőtlenek vagyunk és a többi. 

-Mrs.Jefferson?-felpattantam a székről és Dr.Roberts mosolygód asszisztensével találtuk szembe magunkat. 

-Jó napot.-mosolyogtam. 

-Tessék befáradni.-hessegetett be minket. Dr. Roberts észrevett minket és gyorsan felállt székéből, majd mosolyogva ültetett le a fotel szerűségű, székbe. A hideg zselét rákente a hasamra és rögtön megjelent a kis képernyőn a babánk. Meghatódva figyeltem, minden szegletét és éreztem, amint Hazz letörli az arcomról a könnyeket és puszit nyom arcomra. 

-Nincs baj ugye?-kérdeztem.

-Nem semmi. Nagyon szépen fejlődik és a szívverése is normális.-válaszolt.-Tudjátok már, hogy fiú vagy lány?

-Nem.-mondta Harry, akinek a szeme sarkában egy könnycseppet véltem felfedezni. Rámosolyogtam, amit viszonzott és a kis képernyőt nézte, megállás nélkül. Tagadhatatlan, hogy tetszik neki amit lát.

-Nos...-hümmögött.-Száz százalékig biztos, hogy kislány.-közölte, majd Harry felél pillantottam. 

-Meg mondtam.-tátogta és puszit nyomott ajkaimra.

-Felülhetsz.-letörölte a hasamról a zselét és kezünkbe nyomott ismét, jó pár köteg papírt aminek felét sem értem, de mindig ideadja. 

Elköszöntünk, majd a pakolóig Harry szája be se állt. Százszor meghallgattam, hogy ő megmondta.

-Teljesen elfogom kényeztetni.-mondtam miközben beültünk az autóba.

-Igen, ebbe biztos voltam. Te elkényezteted én meg leszek a rossz anyuka, aki szidja állandóan a gyerekét mert bűn rossz lesz.-akadtam ki egy kicsit.

Felnevetett, de tudta, hogy ilyenkor jobb ha nem válaszol, így csak tovább vezetett. Szerencsémre nem volt olyan messzire az orvostól a baba bolt. Nem nagyon tudok egy helyben ülni sokáig. Kipattantam az autóból és hallottam Harry hangját, amikor becsaptam az ajtót, hogy ne ennyire gyorsan, mert bajunk esik, de nem érdekelt. Csak lépdeltem a boltba és meg sem álltam addig, míg be nem értem. Hazza loholt mögöttem és mikor utolért, összekulcsolta ujjainkat és segített mindenben és most, hogy tudjuk, hogy lány, könnyebben tudunk neki vásárolni. Nagyon boldog vagyok, hogy lány és tudom, hogy fiúnak is örültem volna, mert mindegy hogy milyen nemű, mert ugyan úgy szeretném őt.