23.~Kórház.

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Nem lett egyáltalán jó, sőt...de azért remélem tetszik nektek. Egy-két dolgot itt is leírok, de aki benne van a csoportban az tudja. Nos, a blog csak 35 részes lesz és +1, 2 rész lesz ráadásként. Sajnálom, de így döntöttem mivel rengeteg dolgom van, köztük most vizsgázom majd angolból és a tételeket is ki kellene dolgoznom, de ez nem a ti dolgotok, szóval csak ennyi. Remélem nem haragszotok, viszont jó olvasást! 

Blogger Girl

-Megint egy srácnál voltál igaz?

-Most megint minden kezdődik előröl Harry? Komolyan erre van szükséged, hogy veszekedjünk állandóan? Mindig nekem támadsz és fogalmam sincs honnan veszed azt, hogy megcsallak, de rohadtul elegem van belőled. Azt hiszem vége kellene, hogy legyen ennek a kapcsolatnak. Semmi értelme annak, hogy kínozzuk egymást. Talán tényleg mindenkinek igaza volt, hogy mi nem egymásnak valóak vagyunk. Hogy más mellett kellene, hogy legyünk és éljük az életünknek. Én szeretlek és bízom benned, de nem tudom mit tegyek. Azt hiszem ennek vége Harry.-mondtam és lehajtottam a fejem, majd az emeletre indultam.

-Várj!-kiáltott utánam, de mint aki meg sem hallotta, mentem tovább. Ennek most vége kell hogy legyen. Léptek hangja ütötte meg a füleimet, tudtam, hogy utánam jön, így inkább gyorsabban szedtem a lábaimat. 

-Kérlek Lucy. Beszéljük meg normálisan. Nem lehet ennek így vége.-húzott vissza csuklómnál fogva, de kirántottam kezeimet az övéi közül és bementem a szobába. A fali óra mutatója már rég meghaladta a hajnali 1 órát és mi itt veszekszünk. Most talán én leszek az aki elhagyja a másikat. Tényleg nagyon elegem van mindenből és mindenkiből. 

A bőröndömet szándékoztam volna kihúzni az ágy alól, mikor erőteljesebben visszarántott Harry és neki csapódtam mellkasának. 

-Engedj el.-kértem, de nem tágított.-Harry, légyszíves. Ez egy nem normális kapcsolat.

-Ne! Ne hagyj el. Kérlek, könyörgöm, hogy mondjam még? Én szeretlek, de annyira rosszul esett az, hogy elmentél minden szó nélkül. Engem még egy nő sem hagyott ott miközben kioktatott. Én...én tényleg nagyon szeretlek Lucy és komolyan mondom belefogok őrülni abba, hogy ha elhagysz. Tudom, hogy szeretsz hisz csak pár óra telt el, és tudom azt is, hogy sok mindent elcsesztem és hihetetlen sok esélyt adtál már arra, hogy változzak de eddig nem tudtam milyen azaz érzés, amikor téged hagynak faképnél. És tudom, hogy megint elcsesztem mindent és mondhatnám, hogy elengedlek és csinálj azt amit akarsz, de nem akarom, hogy elhagyj.-állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett.-Szeretlek.

-Nem Harry, te nem engem szeretsz. Hanem azt, hogy van valaki melletted és nem egyedül éled a mindennapjaidat. Tudom, hogy rád is vár egy olyan lány, aki ezt mind bírja és elviseli ezeket a dolgokat és igen szeretlek Harry, de nem lehetünk tovább együtt.-mondta minden érzelem nélkül. Fájt, hogy ezeket a szavakat ki kell ejtenem a számon. A szívem darabokra tört. Ismét.

-Miért nem lehetünk együtt? Elmegyek valami orvoshoz, hogy segítsen. Eljárok edzeni, hogy levezessem az energiáim. Az ügyeimet is befejezem végleg. Megváltozok, ha kell tényleg.
-Nem Harry! Azt hiszem az lesz most a legjobb ha...-a hangom elcsuklott és nem jött ki rajta az a szó, amit mondani szerettem volna neki. Hirtelen megszédültem, így muszáj volt megkapaszkodnom Harryben. Levegőt nehezen kaptam és a tüdőm szúrt, a szívemmel egy ütemben. A lábaim felmondták a szolgálatot, de nem estem a földre, hanem efy biztonságot nyújtó kezekbe zuhantam. A szemeim ólom súlyúnak éreztem és beszélni szerettem volna, de köhögtem helyette.
-Lucy! Lucy! Istenem.-szemeim lecsukódtak és azt éreztem, hogy a testem pihe könnyű. Talán meghaltam?

Harry Styles szemszöge:

Mint egy toll pihe zuhant karjaimba és szívem sebesen kalapálni kezdett. Ijedten kiáltottam el magam, mire anya szaladt le a lépcsőről mögötte Gemma loholt. Idegesen pásztázott minket én pedig nem bírtam tovább és könnyeim megeredtek. Miért velünk történik mindig valami rossz?
-Hívjatok már mentőt basszus!-kiabáltam, mire a mindketten megszeppenve pillantott felém, majd feldolgozták mit is mondtam és sietve kapta elő Gem a telefonját és a mentőket tárcsázta. Csak ültem a földön és karjaim között tartottam Lucyt, akinek arca fal fehért lett és szemei beestek. A tüdeje szokatlanul lassan mozgott fel, s le. Ennyire soha nem aggódtam még érte, és tessék. Most megkaptam az alkalmat. Mindig minden az én hibám. Ha most nem veszekszem vele, akkor talán nem történik ez. Miért kell nekem mindent elcseszni? Miért nem lehetek egy normális srác, aki megtud adni minden boldogságot a barátnőjének? Miért vagyok ennyire elcseszett?
Hirtelen csengettek és anya gyors felpattant a kanapéról, majd ajtót nyitott a mentősöknek, akik rögtön hordágyra tették Lucy-t, akit a mentő autóban újraéleszteni próbálták. A könnyeim még mindig nem apadtak el és idegesen vágtam egyet a falba, mikor közölték velem, nem mehetek velük.

*~*~*~*~*~*

Több órája ülök a váró teremben arra várva, hogy egy orvos jöjjön ki a műtőből. Nem mondtak nekem semmit amikor behoztak őt. A tudatlanság a világ egyik legrosszabb érzése. Tehetetlennek éreztem magam és fogalmam sem volt mit tegyek. Szóljak a szüleinek? Vagy inkább ne? Nagyon sóhajtottam és előhalásztam Lucy telefonját a zsebemből, majd az 'anya' névre mentem. Hosszasan csengett, már kezdtem feladni a reményt mire egy kedves női hang szólalt meg.
-Lucy drágám. Mi újság? Milyen LA.? Mesélj el mindent!-vidám hangja csengett és én ezt seperc alatt lefogom rombolni.
-Khm, Harry vagyok. Lucy kórházban van.-mondtam és a vonal másik végen teljes csend lett.
-Uram isten.-motyogta.-Oda megyek!-jelentette ki mire én elmagyaráztam neki hol is vagyunk, de ne induljon el hajnalban. Nem tágított, mert már az autóban ült a reptér felé. Próbáltam nyugtatni, de csak rám nyomta a telefont. Tovább ültem a széken, mikor egy ágyon tolták ki életem értelmét, aki mit sem tudva a körülötte folyó dolgokról feküdt, mozdulatlanul.
-Doktor úr, kérem.-szólítottam le.-Elnézést megtudná mondani mi történt?
-Hozzátartozó?-kérdezte. Bólintottam mire az irodájába hívott és leültetett az egyik bőr kanapéra. Hosszasan csak bámult rám mire kimondta, azt a pár szót a száján, és én teljesen sokkot kaptam. Ez nem történhet meg.

22.~Elegem van.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, várom a kommenteket, feliratkozókat és a pipákat. 
Facebook csoportért: KATT IDE

Jó olvasást!

Blogger Girl

Harry dörömbölését hallgatom, miközben fürdöm. Nagyon mérgesnek hangzik, de én csak kuncogok és dúdolgatom tovább magamban Neon Jungle-Trouble című számát. Sose rajongtam annyira a lány bandáért, de nagyon szimpatikusak, és tetszik a számuk. Érdekes személyiségűek, egyszer szeretnék velük találkozni személyesen is. Valószínű elég hosszú ideje tartózkodom bent, mert Hazz hangját hallom kintről, amint nekem kiabál. Ha kiabál, abból jó nem sül ki általában. 

-Lucy, ha nem jössz ki 5 percen belül betöröm az ajtót!-utálom, ha mérges, így inkább nem szívózok tovább vele, válaszolok.

-Harry! Hagyj fürdeni normálisan.

-Normálisan?!-hisztérikus hangján meglepődöm és ismét nevetni kezdek rajta úgy, hogy ő ne hallja kintről.
-Engedj már be!-kérlel szépen, ezért erőt veszek magamon és kiszállok. Magam köré tekerem a hófehér törülközőmet és kinyitom az ajtót. Beljebb jön és maga után becsapja az ajtót és hosszasan végig mér.

-Azt hittem már valamit tettél magaddal.-jelentette ki, majd homlokon puszilt és a mosdókagylóhoz lépett és elővette rózsaszín fogkeféjét.

-Ez komoly?-röhögtem. Szó szerint visítottam a nevetéstől, mikor pofákat kezdett nekem vágni.

-Röhejes vagy.-mentem oda hozzá, ő pedig maga elé húzott és, úgy mosta tovább gyönyörű fogait. Arcát tanulmányoztam és többször megállapítottam, mennyire is tökéletes. Sajnos nem figyeltem eléggé, így azt vettem észre, hogy Hazz egy adag fogkrémet ken az arcomra. Haragosan rápillantok és egy adagot nyomok a kezembe, majd az arcába nyomon. Röhejesen néztünk ki mindketten a fogkrém csatánk végére, de végre felhőtlenül éreztem magam vele és tudtam, hogy nem haragszik rám amiért kizártam a fürdőből. Hirtelen haragú és nehezen tudja kontrollálni az indulatait. 

Már az arcunkra száradt fogkrémet dörzsöltük az arcunkról, és mikor tekintetünk találkozott egymásra mosolyodtunk. Sminkemért nyúltam volna, de egy kéz megállított abban, hogy hozzá is érjek. 

-Most mi van?-kérdeztem.

-Nem kell neked ez.-mondta, majd felrakta a legfelső polcra, amit kis termetem miatt nem érek el.

-Harry! Add ide. Most!-hisztérikus hangon beszéltem hozzá és, ha ezt valaki  hallotta volna, el sem hitte volna, hogy ez én vagyok.

-Nem és kész. Fejezd be a hisztizést.-ezzel kiment a fürdőből magamra hagyva. Smink nélkül nem fogok kimozdulni. Óvatosan kisurrantam a szobából és Gemma hálója felé vettem az irányt. Halkan bekopogtam, majd benyitottam és gyorsan becsuktam magam után az ajtót. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd neki dőltem az ajtónak. 

-Mit szeretnél?-kérdezte és már el is felejtettem, hogy miért jöttem. 

-Nos, ez elég érdekes kérés lesz, de tudnál nekem adni pár sminket. Hazz elrakta az enyémet.-nyafogtam, mire ő csak nevetett és a táskájából előhalászott pár dolgot. Szempillaspirál, szemceruza, alapozó. Nekem ezek most bőven elegek lesznek. Hálásan rápillantottam, majd az ő tükréhez léptem és gyors feldobtam a sminket. Megköszöntem neki, mire ő csak mosolyogva biccentett egyet én pedig vissza settenkedtem szobámba. Amikor beléptem a szobánkba, nagy szerencsémre még nem volt ott Harry, de hirtelen kilépett a fürdőből és én ijedten ugrottam meg és sikítottam. Hangosan nevetett rajtam, miközben odajött hozzám és bosszúsan rám nézett.

-Honnan szerezted?-kérdezte semlegesen.

-Gemma.-elég volt ennyit mondanom mire ő rossz állóan, a nővére nevét kiabálva- persze csak játékosságból, ordítani kezdte és mérgesen áttrappolt. Szekrényből előrángattam egy fehér egyszerű ruhát. LA-ben kivételesen jó idő van, amit kihasználok. Cipőmet magamra kapom, órám felveszem, majd egy táskát rángatok ki a szekrényből és már is a lépcsőn robogok le. Csalódottan dobom le, majd a kanapéra mikor még senki sem volt ott. Harry, majd Gemma jött le és értetlenül néztem rá.
-Anne nem jön?-kérdeztem. 
-Nem.-lerázott, és kivágtatott az ajtón. 
-Oké.-motyogtam és Harryvel kézen fogva utána indultunk. Én ültem elől Hazz mellett, Gemma pedig beült hátulra. Egész út alatt, azt hallgattuk, hogy mit szeretne magának vásárolni és este mindenképpen el kell mennünk szórakozni, ha már szingli. Hihetetlen ez a lány mennyit tud beszélni. Hatalmas nagy pláza előtt parkoltunk le, ahol több ezernyi autó parkolt még rajtunk kívül. Rengeteg ember jár ide, én pedig utálom a tömeget. Utálom, amikor levegő hiányban szenvedek és az emberek tolakodnak, lökdösnek és még mellé be is szólogatnak miért nem vigyázol. Annyira nem figyelnek egymásra, és ez a társadalom legrosszabb szokása. Gem mellettem sétált, míg mi kézen fogva, csendben vonultunk. Az emberek tolongtak a plázában és nem éreztem magam egyáltalán jól. Nem szeretem annyira a vásárlást, főleg ha magamnak kell vásárolni. Soha nem tudok dönteni és nincs hozzá türelmem, hogy kétszáz ruhafajtát felpróbáljak. 
-Kicsit élvezd.-súgta oda nekem barátom, én pedig csak rábólintottam. 
Egy puszit akartam nyomni ajkaira, de Gemma kézen ragadott és húzni kezdett az egyik boltba. Kínosan hátrafordultam és egy 'ez van' nézéssel elintéztem utánunk loholó Harryt. 

*~*~*~*~*~*

A nap végére teljesen kimerülten estünk be egy gyors étterembe. Hátradőltem a bőr kanapén és kezdtem örülni, hogy végre csend van körülöttünk, mire egy motoros társaság vágódott be az ajtón. Mérgesen ültem fel, majd a kajámba haraptam. Egyáltalán nem élveztem ezt a mai napot, de inkább türtőztettem magam és krumplimat majszolgatva ültem, miközben a testvér pár jól elbeszélgette. Megkönnyebbülésemre nem sokáig maradtunk, hamar elindultunk haza. Nagyot sóhajtottam amikor végre levághattam a földre, az összes szatyrot a kezemből és felcsoszogtam az emeletre. Egyszerűen csak bevetődtem az ágyba és nyugodtan feküdtem hason, mikor megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy megnézzem ki az, de férfias illatáról hamar rájöttem, így inkább tovább feküdtem. Kezdtem volna az álmok mélyére merülni, mikor hirtelen a hajamat húzogatta valaki. Fáradtan ültem fel az ágyon és meghökkenve találkozott tekintetem egy kislányéval, aki pajkosan mosolygott rám. Mégis ki ő?

-Lux, komolyan mondom gyere ide!-hallottam egy női hangot, majd egy arc is társult hozzá. Már tényleg nem értette semmit. Ültem egy helyben az ágyon és szinte pislogás nélkül meredtem a nőre, és a kislányra. 

-Nagyon sajnálom, hogy felébresztet. Biztosan te vagy Harry barátnője. Louise vagyok, de szólíts Lounak, ő pedig a kislányom és egyben Harry keresztlánya, Lux.-és bumm. Harrynek keresztlánya van? De sosem mesélt nekem róluk. Talán nem akarta, hogy tudjam.

-Lucy Jefferson vagyok.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Elnézést.-álltam fel és a földszintre igyekeztem. Harry kezét megfogva rántottam fel, majd sűrű bocsánat kérések mellett elrángattam onnan. 

-Mégis mikor az istenbe akartad elárulni, hogy van egy keresztlányod és, hogy jönnek? Nem az volt mindent elmondunk egymásnak a magunkról, erre egyre több olyan dolog derül ki, amiről eddig fogalmam sem volt Harry! Most ez, előtte pedig kiderült, de jóba vagy a családoddal miközben én abban a hittben éltem, hogy te egyáltalán nem beszélsz velük.-egyre idegesebb lettem, majd kiviharoztam a szobából, egyenesen a cipőmért mentem, hogy felkapjam magamra, majd magam után becsapva az ajtót távoztam. Nem az a baj, hogy nem mondta el, mert talán elfelejtette, de ő volt annak az akarója, hogy mindent mondjunk el a másiknak még a legkisebb kis, piti dolgokat, erre olyan dolgokat tudok meg, mint például az, hogy kibékültek, vagy a keresztlányáról és nem is beszélve a rongálásokról amiket csinált és az ügyei. Elegem van abból, hogy soha nem mondja el mi is van. 

Hosszú ideje sétálgattam a városban, egy szál ruhában. Se telefon, se pénz nincs nálam, hogy megtudjak valahol szállni. Ezek után semmi kedvem haza menni, de muszáj lesz mivel megfagyok az utcán. Lassan sétáltam végig a hazafelé vezető úton, és mikor megpillantottam hatalmas házunkat, sóhajtva haladtam tovább. Valószínű ki lesz akadva Harry, hogy eltűntem, de kettőnk közül én lehetnék a mérgesebb. A kilincset lenyomva léptem be a házba, majd cipőmet lerúgtam magamról és a lépcsőn felé igyekeztem, de egy hang megállított.

-Megint egy srácnál voltál igaz?

21.~Váratlan vendégek.

Sziasztok, meghoztam az új részt. Várom továbbra is a kommenteket, pipákat, feliratkozókat és az új olvasókat is! 
Csatlakozzatok Facebook csoportba, hogy megtudjatok mindent időbe: KATT IDE
Jó olvasást! Remélem mindenkinek tetszik a rész, és az új blog design is!

Blogger Girl

Harry Styles szemszöge:

Az éjszaka eszméletlenül telt. Mondhatni szinte nem is emlékeztem arra, hogy ennyire érzéki is tud lenni. Hihetetlenül bele szerettem ebbe a lányba akaratom nélkül is.

Fordított helyzetben fekszünk egymáson. Takaróval fedett, meztelen testén fekszem, lábaink összegabalyodtak egymásban, és az egész takaró le van rántva rólam. Ez általában fordítva történik. Kis kezei a hátamon pihennek és kuncogok magamban, azon a tényen, hogy olyan mintha szerepet cseréltünk volna. Mosolyogva bújok ki meleg öleléséből és a bokszerem magamra kapom, majd a konyhába indulok kávét főzni. Az életem részévé vált ez a fekete, egészségtelen lötty. Koffein tartalmú italomat szürcsölgetve állok a konyhában, a pultnak dőlve mikor csengettek. Ijedtemben a pohár tartalmát kiborítottam a padlóra és szitkozódva indulok az ajtó felé. Fáradtan csoszogok, lábaimat egyáltalán nem emelem fel. Mielőtt kinyitnám az ajtót ellenőrzöm ki is az, aki hajnalok-hajnalán zaklat, de bár ne tettem volna. Megrökönyödve állok, ugyanabban a pózban, mint körülbelül 5 perccel ezelőtt. Bátortalanul nyomom le a kilincset és komótosan tárom ki vendégeink előtt az ajtót. Nem számítottam rá, hogy betévednek.

-Sziasztok.-erőltetek egy mosolyt az arcomra, ami inkább hasonlíthatott egy vicsorgásra, de kétségesen hátráltam egy picit, hogy beférjenek.

-Oh istenem öcsi!-ugrott a nyakamba, kimondhatatlanul idegesítő nővérem, Gemma.-Annyira hiányoztál.-folytatja a csacsogását miközben nyakamban lóg és még az életet is kiszorítja belőlem.

-Oké, Gemma!-finoman eltoltam magamtól, de az ő helyét felváltotta anya, aki sokkal finomabban ölelt át és éreztem, amint megerednek a könnyei, így az én torkomban is megnőtt az a bizonyos gombóc, amit meg talán kis srác koromban éreztem utoljára. A fene egye meg Lucy! Mit tettél te velem?

-Hiányoztál kisfiam.-szipog, majd egy erőteljesebb szorítást kapok, és eltávolodik tőlem, miközben szemeit törölgeti zsebkendővel.

Intelligensen beljebb invitálom anyát és Gemmát, majd bevezetem a nappaliba őket.

-Kértek esetleg valamit?-kérdeztem, mikor hangos trappolás ütötte meg fülünket, majd Lucy kis alakja tűnt fel. Testét a pólóm takarta és egyik bokszerem. Hirtelen megtorpant az ajtóban és félve a kanapén ülő személyekre pillantott, majd végig nézett magán és kínosan bocsánatot kért, hogy így jelent meg közöttünk. Visszafutott az emeletre és én közben végig tanulmányoztam testét. Gyorsan a konyhába szaladtam és hoztam frissítő italokat, hogy ne kelljen anya és a nővérem faggatózásán átesnem. Könnyebb lesz, ha itt lesz Lucy.

-Elnézést az előbbiért. Tényleg nem számítottam arra, hogy önök jönnek hozzánk.-hajtotta le a fejét, de anya ezzel mit sem törődött és oda lépett hozzá.

-Ugyan, semmi sem történt. Anne vagyok, Harry édesanyja.-mosolygott barátnőmre és ölelésbe vonta.-És, ha lehetne tegeződjünk.

-Oh persze, bocsánat.

-És benned kit tisztelhetek?-kérdezte anyu.

-Lucy vagyok.-mosolygott és félénken felém pillantott, majd folytatta.-Harry barátnője.

-Gemma! Mutatkozz be te is.-noszogatta anya.

-Minek? Most mondtad el a nevem!-köhintettem egyet, mire hisztis nővérem odalépett és üdvözölte.-Gemma vagyok, becenevem Gem, de ha lehet ne is szólíts meg!

-Oh, izé. Oké.-bólintott Lucy. Láttam rajta, hogy kínosan érzi magát, ezért odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam ajkaira nyugtatás képp. Anya mosolyogva figyelt minket, Gemma pedig majd kiugrott a bőréből. Remélem értitek az iróniát! Visszamentünk a nappaliba és rögtön kérdésekkel szemben találtuk magunkat.

-Mióta vagytok együtt?-mosolygott továbbra is anya.

-Khm.-köszörültem meg a torkom. Felettébb érdekes lesz ez.-9 hónapja.-mondtam. Lucy rám kapta a fejét, de egy 'hagyd' pillantással elrendeztem. Nem kell senkinek sem tudnia, hogy 1-2 hónapot külön voltunk.

-Basszus Harry!-kiáltott Gem.-Komolyan lassan egy éve van barátnőd és lusta vagy megmozdítani a hájas hátsófeled, hogy bemutasd?!

-Kussolj Gemma!-mindig is gyönyörűen beszéltünk egymással, de ha a másik bajban volt vagy csak segíteni kellett rögtön ott voltunk a másiknak.

-Harry, Gemma! Fejezzétek be!-sértődötten hátra vágtam magam a kanapén és magammal rántottam Lucyt is, aki jót kuncogott ezen az egészen. Mi Gemmával folytattuk a "harcot", míg Lucy kedvesen beszélgetni kezdett anyával.

-Azt hiszem nekünk mennünk kellene.-mondta anya és Gemmát magával rántva indultak az ajtó felé.

-Mi lenne ha maradnátok?-kérdezte barátnőm, míg én sértődötten felé néztem. Ennyit arról, hogy mindenről együtt döntünk.

-Nem szeretnénk zavarni.

-Nem zavartok. Van több vendégszoba is. Nyugodtan maradhattok, igaz Hazz?!-bökött oldalba a könyökével, mire nagyot nyögtem fájdalmamban.

-Aha.

-Arg, ne már.-vágta le a földre Gem a cuccait.

*-*-*-*-*-*

-Annyira kínos volt Harry, ne is tagadd!-hátravetett fejjel nevettem rajta. Annyira édes volt a ruháimban.-Ne nevess! Annyira égő volt.-nevette el magát végül ő is és pirosló arcát a nyakamba temette. Végül maradtak anyáék, de kizárólag csak a hétvégén.
-Gem nem kedvel igaz?-motyogta.

-Gemma senkit sem szeret.-sóhajtottam.

-Én nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyen rólam és utáljon.-szemei könnybe lábadtak, ami által ismét gombócos lett a torkom.

-Hidd el meg fog békélni.-mosolyogtam rá, és hüvelyk ujjammal letöröltem a könnyeit.

-Azt hiszem holnap megpróbálom meglágyítani a szívét.-mondta Lucy miközben befeküdt az ágyba és maga mellé hívott.

-Sok sikert hozzá.-kuncogtam, majd átöleltem a derekát és álomra hajtottuk a fejünket. Izgalmas egy hétvége lesz ez!

Lucy Jefferson szemszöge:

Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet és úgy éreztem az alvás nem ért semmit. Fáradtabb lettem, mint voltam és ez nem rám jellemző. Harry édesen szuszogott mellettem, én viszont forgolódtam egy darabig, de nem jött álom a szememre. Nehezen felkeltem a meleg ágyból, és felkaptam magamra egy fekete leginget és Hazz egyik nagy felsőjét kaptam magamra, amit legelsőre sikerült kikapnom a szekrényéből. Szokásommá vált, hogy az ő felsőiben rohangálok itthon. 
Halkan leosontam a lépcsőn, figyelve arra, hogy senkit se keltsek fel. A konyhába indultam, hogy felkapjak egy almát, és kikaptam a hűtőből egy szénsavas vizet, majd a nappali felé vettem az irányt, miközben az almámra szenteltem minden figyelmemet. Televízió hangja csapta meg a fülemet és biztos voltam abban, hogy nem csak én nem tudtam tovább aludni. Beléptem a hatalmas térbe és Gemmát pillantottam meg a kanapén ülve, miközben sírdogált, de a tévét egyáltalán nem nézte. Fogalmam sem volt mit csináljak, de a lábaim automatikusan indultak meg felé. Rám kapta tekintetét, majd lenézően elpillantott. Nem tudom miért ilyen ellenszenves velem, de úgy gondoltam megpróbálom meglágyítani a szívét. Óvatosan ültem le mellé, a lehető legtávolabb, hogy véletlenül se ingereljem. 
-Szia.-suttogtam. Nem tudtam mivel kezdjem. 
-Mit akarsz?-támadt nekem.-Mondtam, hogy ne szólj hozzám, ha jól emlékszem.
-Ugyan Gemma! Ne csináld már. Sajnálom, ha nem tettem neked elsőre a legjobb benyomást, bár fogalmam sincs miért, de adj egy esélyt könyörgöm. Nem hiszem azt, hogy csak azért utálsz mert nem nézek ki a legfényesebben. Nem vagyok a legszebb az biztos, és gondolom nem egy ilyen lányt képzeltél el az öcséd mellé, de gondolj bele, hogy ez neki is rossz ha te ellenszenves vagy velem. Nem azt mondom, hogy szeress és tekints rám úgy, mint a legjobb barátnődre, de próbálj meg egy kicsit megismerni. Valószínű, hogy most kinyitottam a szám, még jobban megutáltál, már ha ez lehetséges még.-mondtam, majd felakartam állni, de egy kész visszarántott és Gemma szó szerint nekem csapódott és szorosan megölelt. Lefagyva ültem karjai között, mire kapcsoltam és visszaöleltem. 
-Sajnálom.-motyogta, miközben éreztem, hogy könnyei megeredtek ezzel átáztatva pólómat.-Én nem akartam ennyire bunkó lenni, csak egyszerűen nem a legjobb napjaimat élem. Nem tudom mi ütött belém, amiért ennyire neked támadtam, de most szakítottam a barátommal, hosszú idő után, és ez nagyon fáj tudod?-kérdezte miközben a szemeimbe nézett és szipogva lehajtotta a fejét.
-Semmi baj.-mondtam, majd bátortalanul végig simítottam a hátán, amikor kezeibe temette arcát.-Én nagyon sajnálom ami történt veled.
-Ugyan...-nevetett fel kínosan.-Mond ki, hogy egy bunkó voltam veled.
-Az voltál, de semmit baj.-mindketten hangosan felnevettünk és nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt megbékél velem. Őszintén pozitívan csalódtam benne.-Mesélj nekem magadról valamit.-mosolyogtam rá kedvesen mire ő csacsogni kezdett, és szó szerint az egész életét elmesélte nekem. Elmondta, hogy nem volt túl jó kapcsolatuk Harryvel, de pár hónapja felhívta őket, és megbeszéltek mindent, így újra minden a régi náluk. Elmesélte, hogy a barátja egy hete szakított vele, ami miatt nagyon maga alatt van.
-Mi lenne, ha ma elmennénk vásárolni? Nem nagyon néztem még szét a városban, így elmehetnénk.-ajánlottam fel, mire ő lelkesen bólogatni kezdett, majd megbeszéltük, hogy amint elkészültünk elindulunk, és megpróbáljuk Harryt és Annet is magunkkal rángatni. A lépcső fokokat kettesével szedtem és hihetetlenül jól esett, hogy Gemma megbékélt velem. Az ajtót kicsaptam, mire Harry ijedten ült fel az ágyban, majd álmosan dörzsölte szemeit. Mit sem törődve azzal, hogy most kelt fel rávetődtem és egy puszit nyomtam szájára. 
-Mi ez a hirtelen boldogság?-mért végig furcsán, majd az órára pillantott és folytatta mondandóját.-hajnali 10-kor.
-Gemmával vásárolni megyek!-ujjongtam. 
-Aha, és ezért miért kellett engem felébreszteni?
-Jössz?-meresztettem rá a szemeimet és lebiggyesztettem ajkaimat.-Kérlek.
-Aj, nem hiszem el, hogy minden hülyeségbe beletudsz rángatni.-mérgelődött, majd finoman lelökött magáról és a fejére húzta a takarót.-Csak adj még 1 órát, had aludjak.-könyörgött. Kuncogva indultam meg a fürdőbe, de mielőtt bementem volna megfordultam és megszólaltam.
-Kár, pedig azt hittem, hogy együtt fürdünk.-mosolyogtam, majd a fürdőbe slisszoltam, amikor láttam, hogy feláll az ágyról.



20.~Incselkedés

Sziasztok!Nagyon siettem ismét a résszel és remélen tetszik. Nem teljesen +16-os, de azért nem vállalok felelőséget! Jó olvasást! (kicsit intimebb pillanat a végén van!)

-Valahonnan sejtettem.-még továbbra is felvont szemöldökkel nézett rám ezért folytattam.-Hallottam amint az este telefonáltál.-lesütöttem a szemeimet, pedig nem nekem kellene szégyenkeznem. Felemelte ujjaival finoman az arcom és mélyen a szemeimbe nézett.
-Befejezem az ügyeimet, ha megígérsz nekem valamit.

Lucy Jefferson szemszöge:
-Megígérem.
-Költözz vissza hozzám Amerikába.-nem nézett a szemembe. Helyette inkább a földet kémlelte és a száját rágta idegesen. Hosszasan gondolkoztam a válaszon, de mikor szólásra nyitottam a szám, egy egyszerű szó sem jött ki rajta.
-Én...én nem szeretnék visszaköltözni. Nem kötne oda jó emlékek.-pillantottam rá félénken.
-Akkor bárhova elköltözhetünk, csak kérlek költözzünk össze. Jó lesz hidd el, mint régen a szép időkben.-bíztatóan megfogta a kezem és egy picit megszorongatta finoman, hogy biztosítsa mondandóját.-Szeretlek. És mindenáron megakarlak védeni. Azt akarom, hogy eltarthassalak és később elvegyelek feleségül, majd a gyerekeinknek megadhassak mindent amit csak szeretnének.
Köpni, nyelni nem tudtam. Házasság? Gyerekek? Ő már ilyeneken gondolkodik?
-Én is szeretlek, de nekem a jövő témája gyors. Ne érts félre szeretnék feleség lenni és családot alapítani, de nem tudhatjuk, hogy meddig leszünk együtt.-folytatni szerettem volna, de félbeszakított.
-Ne mond ezt. Tudom, hogy mi örökké együtt fogunk élni.-két keze közé fogta az arcom és mélyen a szemeimbe nézett. Értetlenül, kicsit félve néztem smaragdzöld szemeimbe.-Akkor csak költözzünk el együtt. Kezdjünk mindent tiszta lappal.
-Nem hinném, hogy ezt jó ötlet lenne, Harry.-szájon puszilt, majd ajkaimra motyogott.
-Megígérted.

*-*-*-*-*

1 hete, hogy Harry rávett arra, költözzek vele LA-be. A lakás amit vett eszméletlen szép, és nem tudom honnan volt erre neki pénze. Kívülről a ház hófehér színű, és az ablakok kerete fából van. A hallból nyílik a nappaliba, ahol egy hatalmas, bőr kanapé, dohányzó asztallal a közepén, és egy hatalmas tévé kapott helyet. Innen nyílik a konyha, ami szintén meseszép és óriási. A földszinten található egy fürdő és egy vendégszoba. Az emeleten van a hálónk, ami szintén hatalmas. Itt található még egy fürdő és két üresen álló szoba. Fogalmam sincs miért nekünk ekkora lakás, de bevallom nagyon tetszik. Amit a legjobban szeretek a lakásban a saját gardróbom, telis tele ruhákkal. Harry ebben az egy hétben megkockáztatta, hogy jobban szeretem a ruháim, mint Őt. Bevallom nagy a kísértés, de azt hiszem inkább Hazzt választanám.

-Hahó! Lucy, itthon vagy?-kiabált Harry a földszintről. Nehezen elváltam hatalmas francia ágyunktól és fáradtan lecsoszogtam. Este 9 óra van, de ő képes ordítani, ahelyett, hogy feljönne.Lusta.
-Szia.-ölelt át finoman és csókot nyomott ajkaimra.
-Szia.-suttogtam és viszonoztam édes csókját.-Milyen volt a napod?-érdeklődtem kedvesen. 5 napja dolgozik egy autó szalonban. Azt állítja kemény munka és én ilyenkor készségesen meghallgatom, majd nevetne elvonulok, míg ő durcázik.
-Nagyon elfáradtam.-lazán besétált a kanapéra és levágódott arra.
-Ohm, pedig reméltem, hogy nem leszel ennyire fáradt és talán lenne kedved fent valamire, de ha nem, hát nem.-incselkedve elhaladtam előre és tisztán hallottam, amint nagyot nyel és utánam indul az emeletre. A lépcsőn haladok felfelé, és direkt jobban rázom a csípőm neki. Tisztában vagyok vele, hogy ő ezt látja,mert tekintete éget. Nagyon fújtat, majd játékosan a fenekemre csap és kuncogva felkap a vállaira, majd a hálóba rohan velem. Nevetve ütögetem a hátát, hogy tegyen le, hisz én nem szeretnék lefeküdni vele, csupán csak incselkedtem vele, de Harry ezt teljesen komolyan vette. Tudom, hogy vágyik rá, hisz rég voltunk már együtt, de nem teljesen vagyok abba biztos, hogy szeretném ezt. Felettem támasztja magát miközben nyakam kényezteti csókokkal. Élvezem nem tagadom, de az eszem azt súgja még ne adjam meg neki magam újra, viszont a testem teljesen mást mond. Kényesen nyögök mikor megtalálja érzékeny pontomat. Lágyan kényeztet és nagyon élvezem, de nem vagyok benne még mindig biztos, hogy szeretném. Tudom, hogy ha azt mondanám neki 'Álj!' készségesen abba hagyná, de tudom, hogy ő szeretné.
-Biztos, hogy szeretnéd?-kérdezte.
-Igen.-mondtam, majd finoman kényeztetett tovább.

19.~Magyarázatok.

Sziasztok! Nagyon siettem a résszel és remélem lett annyira jó, hogy megint kapok kommenteket rendesen! Szóval remélem tetszik!:)

Lucy Jefferson szemszöge
:
-Haladj már-kiabált rám és én remegve beletettem a kezem az övébe. Fájdalmasan megszorította a kezem és maga után vonszolt. Ahogy az autójához értünk, neki lökött és ordítani kezdett.
-Hogy mersz engem megcsalni? Ki vagy te? Egy egyszerű kis lotyó!-szememből a könnyek megeredtek és záporként folyni kezdett.-Ne kezdj el nekem itt sírni!-az arcomon hirtelen csattant a keze és éreztem, amint a keze nyoma pirosodik és égető, csípő érzés marad helyette.
-Nem csaltalak meg! Egyetlen egy pasira sem néztem rá. Egyedül Aaron volt az aki megértett és nem csak azt hajtogatta, hogy felejtsd el az a fiút és képzeld rajtad kívül még egyetlen egy férfi sem ütött meg és soha nem csaltam meg senkit, mivel te voltál az első mindenben.-hátat fordítottam neki és elindultam a forgalmas fő út mellett. A könnyeimet lenyeltem és lehajtott fejjel hagytam ott azt a fiút, akivel olyan jól elvoltunk az elmúlt pár órában. Tudhattam volna, hogy nem lesz semmi sem teljesen tökéletes. Az eső csepegni kezdett, ami szépen lassan szakadni kezdett, ezzel én így csurom vizesre áztam.
-Remek.-fordítottam a fejem az ég felé.-Mi tettem én?
-Szállj be Lucy.-oldalra kaptam a fejem és a szokásos hatalmas Range Rover haladt az én tempómban.
-Nem.-visszavezettem a tekintetem a lábaimra és gyorsabbra vettem a tempót. Pár pocsolyán keresztül mentem már és az eső még mindig szakad. Kezdtem örülni, hogy végre elhajtott Harry, amikor hatalmas kezeket éreztem a csípőmön, majd a levegőbe emelkedtem és a vállaira dobott.
-Tegyél le!-ütöttem a hátát, de ő meg sem rezzent.-Ez ember rablás Harry!
-Nem, nem az.-kinyitotta az anyós ülés ajtaját és beültetett finoman. Az előbbi énje most nem volt felfedezhető rajta. Beült a volán mögé és csendben vezetett hazáig.
-Figyelj Lucy-lehúzódott az út szélére és felém fordult, de én nem voltam hajlandó ránézni.-Én annyira sajnálom. Nem gondoltam volna, hogy átvernek, mert általában a haverjaim igazat mondanak és tudom, hogy először téged kellett volna, hogy megkérdezzelek, de elragadott a tudat, hogy lefeküdtél mással is. Azt is tudom, hogy ezt most megint nagyon elcsesztem, de ígérem mától megváltozok.
-Mit kezdjek egy sajnálómmal? Komolyan Harry állandóan azt hallgatom, hogy te mennyire sajnálod közben pedig elvárod utána, hogy minden egyes alkalommal megbocsájtsak neked. Elegem van belőled!-végig kiabáltam és csodálkoztam azon, hogy nem vágott a mondatomba.
-Komolyan mondtam.
-Csak vigyél haza.

*-*-*-*-*



 A kanapén ülök és előre bámulok, miközben hallgatom Harry hegyi beszédét miszerint ő ezt nem gondolta komolyan. Kezd elegem lenni abból, hogy az életem egy roncs, amit szinte lehetetlen megjavítani. Tudom, hogy megfogok neki bocsájtani ismét, még ha nem is szeretnék, mivel szeretem és azt is tudom, hogy ő is engem csak rosszul mutatja ki. Tudom, ha megint megpróbálom elfelejteni azt, ami mondott és tett, ugyanúgy visszafog térni ez az énje, de nem tudok annak mit tenni, ha ennek ellenére még mindig szeretem. Itt ül mellettem és megint azért könyörög, hogy kapjon meg egy esélyt, de annyit kapott már.

-Talán egyszer, újra lehet valami több. De ahhoz sok mindent kell változnod, hogy megint együtt legyünk úgy mint régen.-felálltam az ágyról és a fürdőbe vonultam, aminek az ajtaját a biztonság kedvéért be is zártam. Lehet, hogy nem szabadott volna otthagynom, esetleg megbeszélhettük volna, de Ő volt az aki megbántott ismét. Annyi mindenen mentem már keresztül mióta belépett az életembe, de szeretem minden rossz ellenére is. Mikor hozzámér a szívem hevesebben ver és megmerném kockáztatni, hogy egy egész kontinens hallja. De elég, ha csak rám néz azokkal a csodás szemeivel és már egy másik világba csöppenek, ahol csak mi ketten vagyunk. Kivertem ezeket a gondolatokat a fejemből, hisz nem omolhatok rögtön elé. Időközben levetettem a ruháimat és a forró víz alá álltam. Hosszú percekig áztattam magam és sok mindenen gondolkodtam. Talán kikellene mennem hozzá és megbeszélni ezt a dolgot. Nem szeretek veszekedni, főleg nem azzal akit annyira szeretek.
-Harry?!-szólítottam meg halkan, de mégsem annyira mint ahogy én hittem, mivel rögtön felém kapta a tekintetét, ami könnyektől csillogtak. Minden érzelme kivehető a szemeiből.-Beszéljük ezt meg.-megpaskolta maga mellett a kanapét jelezve, hogy üljek oda. Lassan odacsoszogtam és helyet foglaltam mellette. Egyikünk sem tudta, hogy kellene ebbe belekezdeni, de a hosszas csendet Ő törte meg.
-Én tényleg annyira sajnálom.-köhintett egyet, majd folytatta.-Ha rólad van szó egyszerűen elborul az agyam és nem tudom megszabni az érzéseimnek, hogy most állj! Nagyon sok olyan dolgot tettem az életemben amit sajnálok, hogy megtettem, de főleg azt, hogy annyira szeretlek, de mégis bántalak minden egyes tettemmel.
-Tudom. Tudom azt, hogy én sem vagyok egy könnyű eset, de Hazz, mi lenne ha esetleg eljárnál edzeni? Talán letudnád vezetni a felesleges erőidet. Nem azt mondom, hogy már most kezd el, de minél hamarabb és talán akkor az ügyeidet is abba hagyod amiket művelsz.-mondtam.
-Várj! Te honnan tudsz az "ügyeimről"?-rajzolta a levegőbe az idéző jeleket.
-Valahonnan sejtettem.-még továbbra is felvont szemöldökkel nézett rám ezért folytattam.-Hallottam amint az este telefonáltál.-lesütöttem a szemeimet, pedig nem nekem kellene szégyenkeznem. Felemelte ujjaival finoman az arcom és mélyen a szemeimbe nézett.
-Befejezem az ügyeimet, ha megígérsz nekem valamit.



18.-Balul elsűlt randi.

Sziasztok. Meghoztam az új részt, remélem tetszik! Várom a kommenteket, 5 nap múlva új rész!:)

Harry Styles szemszöge:

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy életem egyik legfontosabb nője képes megbocsáltani azok után amit tettem. Egy barom voltam, hogy képes voltam elhagyni, cserbenhagyni ennyi együtt töltött idő után és Ő annyi mindent megtett azért, hogy mi együtt lehessünk. Ott hagyta a családját miattam, pedig jobban tette volna ha nem teszi, mert még mindig úgy gondolom annak ellenére, hogy újra együtt vagyunk, hogy jobban járt volna, ha meg se ismer.
Oldalamhoz pillantottam, ahol békésen szuszogott és vékony karjaival körbeölelt. Nem érdemlem meg ezt a csodást lányt. Még így elnyílt ajkakkal és kócos hajjal is csodálatos. Mióta elhagytam az óta külsőleg annyit változott. Hosszú barna haja, most csak válláig ér és enyhén szőkésre festette. Százszázalékig biztos vagyok benne, hogy fogyott is, pedig eddig is sovány volt. Merészebb ruhákat hord, miközben a régi énje egy szoknyát sem vett volna fel, ellentétben most sokkal több merész és igen kivágott ruhákkal büszkélkedhet. Mikor Ő bulizni volt a barátaival és csak egy fiú is rajta legeltette a szemét, szúrósan ránéztem és rögtön elpillantottak róla. Annyira jó, hogy végre az én karjaim között fekszik újra és ha ez lehetséges most mégjobban védeni fogom, mégha az az életembe kerül is. Senki nem érhet hozzá egy ujjal sem. Fogalmam sincs a hónapok folyamán hányszor is kerültem verekedésbe miatta, amiről neki fogalma sincs Hála' Istennek. Annyira sok olyan ügyem van, amire egyáltalán nem vagyok büszke, de sajnos megtettem. Autókat lopkodtam, hogy visszafizessem a tartozásaim, drogot csempésztem és sajnos a rongálás és a lopást még mai napig folytatom. Ez egy olyan megmagyarázhatatlan dolog. Nem tudom miért csinálom.
-Min gondolkodsz ennyire?-reggeli, kicsit rekettes hang ébresztett ki a gondolataim közül. Lucy nem tudhat arról, hogy én mit teszek.
-Semmi lényeges.-mosolyogtam, mire ő is ezt tete és mégjobban az oldalamhoz bújt. Lehellete csikizte a nyakam, de nem érdekelt mert rettentően jól esett.-Mi lenne ha elmennénk valahova?
-Oh, most Harry Styles randira hívott engem?-éberen felült ezzel felfedte hátát majd törökülésben felém fordult.
-Hívhatjuk annak is.-mosolyogtam, majd felültem hozzá így megint én voltam a magassabb. Egyszerre hajoltunk egymáshoz és lehelletét a számon éreztem. Épp összeértek volna ajkaink, amikor kiugrott az ágyból, engem ott hagyva félig előre dőlten, csukott szemmel. Átvert. Játékos elmosolyodtam, majd utána indultam, de csalódottan ültem le az ajtó elé, mivel kizárt. Hallottam, ahogy bent kuncogott, amikor nem tudtam kinyitni az ajtót.
-Ezt visszafogod kapni Lucy Jefferson.-mosolyom az arcomra ragadt. Tagadhatatlan, hogy boldog vagyok.
-Ugh, nagyon megijedtem Mr.Styles.-az ajtó a hátam mögött kinyitódott, így én hátra vágódtam a földön ezzel teljes betekintést nyertem Lucy formás combjaira. -Élvezi a kilátást Mr.Styles?-játszadozott velem.
-Grrr, nagyon.

*-*-*-*-*-*

 



-Hazz, ne szórakozz velem!-idegesen ült, egy igen mini fekete ruhában, ami bevallom nekem is az idegeimet húzta.-Hova megyünk?

-Nem sokára ott vagyunk kibirod nem?-durcásan hátra vágta magát az ülésen és kezeit a mellei alatt összefonta. Bizonytalanul a kezeimet a meztelen combjára simítottam, de ő mérgesen lerázta magáról. Kuncogva helyeztem vissza a kezem a kormányra, míg ő ugyan úgy semleges arccal ült továbbra is.
-Na, baby. Ne csináld már.-leállítottam az autót, majd felé fordultam.-Itt vagyunk.
-Komolyan egy erdőbe hoztál?!-akadt ki. Hisztérikus hangjától meglepődtem, de kifújtam egy nagy adag levegőt, majd az ő oldalán kinyitottam az ajtót, hogy segítsek neki kiszállni. Bizonytalanul helyezte kezét az enyémbe, majd kiszállt belőle és a ruhája alját igazgatta. Az autóm egy pittyegéssel jelezte, hogy most már biztonságban van, majd az erdő felé húztam.


Lucy Jefferson szemszöge:

Komolyan egy erdőbe hozott?! Mit fogunk mi itt csinálni könyörgöm! Amint beljebb haladtunk nem kellemes emlékek törtek fel bennem. Azaz időszak,amikor nem akartam Harryvel lenni. Mikor üldözött.

*Visszaemlékezés*
-Ne csináld kérlek.-kérleltem. Nem akartam, hogy bántson.
-Miért ne? Élvezed nem?-kérdezte még mindig azzal az idióta mosollyal.
-Nem, egyáltalán nem. Félek tőled.-hangom halk volt és tisztán lehetett rajta érezni a félelmet és a remegést. Ezt azt hiszem még jobban felbátorította, mert megragadta a derekam és teljesen közel húzott magához.
-Azt hiszem itt az ideje annak, hogy megmutassam milyen jó is lenne az életed velem. Hogy mennyire eltudsz jutni a csúcsig.-remegtem a félelemtől. Kiutat kerestem, hogy elmenekülhessek, de hiába néztem körbe csak nagy sötétséget láttam és egyedül nem mertem elindulni. Nem tudtam eldönteni melyik a rosszabb. Hogy vele vagyok egy teljesen félelmetes erdőben vagy az, hogy sötét van és megszökni sem tudok.
-Könyörgöm ne. Bármi mást megteszek csak ne bánts kérlek."

-Itt is vagyunk-szakított ki a gondolataimból Harry.-Jól vagy? Fal fehér vagy.
Figyen kívül hagytam kérdését, nem akartam feltépni mégjobban a befort sebeket így inkább körbe néztem. Az állam a földet súrólta. Egy tisztáson voltunk, ahol egy kisebb asztalka volt teljesen megterítve, amit körbe vett pár hangulatos lámpácska. Gyönyörűen nézett ki az egész, nem néztem volna ki Harryből, hogy ilyet is tud csinálni. Tudtam, hogy a zord lélek mögött egy érző ember lakozik. Mosolyogva fordultam felé és a nyakába vettetem magam. Hirtelen meghökkent szeretet löketemtől, de nevetve forgatott meg a levegőben, ahogy karjaiba csapódtam. Letett a földre, majd az ajkaira nyomtam egy puszit.
-Tetszik?-kérdezte csillogó szemekkel. Annyira irigylem csodaszép zöld szemeit. Olyan, mint a sötétség. Sok titkor rejt.
-Eszméletlen. Hogy csináltad?-ámuldoztam.
-Legyen azaz én titkom.-mosolygott, miközben az asztalhoz húzott és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm Mr.Styles-mosolyogtam.
-Nagyon szívesen Ms.Jefferson.-cuki kis gödröcskéi megjelentek, amit szóvá is tettem.-Lucy, egy pasi nem lehet cuki. Esetleg helyes vagy jóképű, de cuki semmiképp.-fortyogott. Mindig is tudtam, hogy utálja, ha azt mondom cuki. Időközben falatozni kezdünk a finomabbnál-finomabb ételekből. Minden kedvenc ételem az asztalon megtalálható volt és a bor is előkerült. Soha nem szerettem a bort, de be kell valljam, ez egész jó volt. Evés közben rengeteg dologról beszélgettünk és nagyon sokat nevettünk. Annyira örülök, hogy visszakaptam Őt, mert nem tudom az életemet, hogy folytattam volna nélküle. Ő a szívem másik fele, amit igaz egyszer már összetört, de a szeretete olyan erős, hogy képes meggyógyítani a darabokat. Harry telefonja eszeveszet csengésbe kezdett és egy 'sajnálom'-al távozott egy pár lépéssel arébb. Idegesen járkált, amikor telefonált. Felém indult, majd kinyújtotta nekem a kezét.
-Haladj már-kiabált rám és én remegve beletettem a kezem az övébe. Fájdalmasan megszorította a kezem és maga után vonszolt. Ahogy az autójához értünk, neki lökött és ordítani kezdett.


17.~Újra együtt.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remépem tetszik nektek, siettem vele. Jó olvasást, bocsánat a hibákért de telefonról írom a részeket!




-Tudod Harry, nekem már nem számít, hogy nem válaszoltál az üzeneteimre és, hogy hányszor nem vettél rólam tudomást. És az sem, hogy napokat sőt, hónapokat ültem a földön miattad sírva, vagy éreztem úgy, hogy semmit sem érek. Nem számít hányszor is mondtam magamnak 'Nekem ő már nem jelent semmit', de legbelül tudom, hogy mikor csak észrevettelek, vagy esetleg tudtam, hogy nézel, akkor éreztem azt a különös érzést. Talán boldogságot, mert tudtam, hogy teljesen még nem felejtettél el. Minden este lefekvés előtt rád gondolok. Elképzelem, hogy itt vagy velem. Egyik kezeddel átkarolsz, a lábaink összeérnek. És aztán megcsókolod a nyakam és így alszunk el. Ez ringat engem mindig álomba, csak tudod elegem van, hogy mindig mindenkivel kedves vagyok, és egy cseppnyi viszonzást sem kapok. S akárhányszor elhatározom, hogy megváltozok nem megy... Én valahogy nem tudok úgy viselkedni másokkal, mint ahogyan ők bánnak velem. Egyszerűen nem tudok fájdalmat okozni az embereknek, de tűröm, hogy nekem fájdalmat okozzanak.
-Ne...
-Hadd mondjam végig.-bólintott ezért folytattam.-Tudod fogalmam sem volt, hogy mi tetszett bennem. De most már annyira nem is érdekel, mert tudom, hogy csak egy egyszerű lány vagyok. Valakinek szép, valakinek csúnya, valakinek kedves, valakinek pedig mogorva. Olykor csendes vagyok, máskor pedig mindenkit túl kiabálok, valakinek nyitott, valakinek zárkózott. Láthatsz okosnak, vagy láthatsz butának, érettnek, bölcsnek vagy gyerekesnek esetleg furcsának. Jelenthetek bármit az életben, mégis ugyanaz maradok: Egy lány aki élt, olykor félt, de mindig csak álmodott.
- Lucy...-szólított meg hallkan. Felé kaptam a fejem és biccentettem egyet, hogy folytassa.- Tudod, én nem tudom mi a szerelem. Szerintem semki se tudja. Talán egy olyan állapot, ahol minden szebb, mint a valóságban. Vagy amikor annyira fáj, hogy élni sincs kedved. A szerelem néha egyenlő a szenvedéssel. De szeretni a legszebb érzés, főleg, ha viszont szeretve vagy. A szerelemhez nem kell más csak két "hétköznapi" ember, kinek a másik a legkülönlegesebb a világon. Hiszen mindenki ugyan olyan ember, de aki szerelmes a másikba, meglátja azt amit más nem lát benne. Elfogadja olyannak amilyen, a hibáival együtt. Talán a szerelem egy áldás, vagy egy esély, hogy az ember igazán boldog legyen.
-Harry én...-mondtam volna végig a mondandómat, ha nem most érkezett volna meg Aaron, aki értetlen tekintettel meredt ránk. Harry nem fordult hátra amikor köszönt csak megfogta a kezem és a szemkontaktust kereste velem.
-Khm, szia.-köszöntem.
-Ahogy látom a mai randink elmaradt. Legalább szóltál volna, hogy virágot se vegyek.-dobta le a földre mire én kitéptem Harry kezéből az enyémet és Aaron után futottam.
-Kérlek, ne haragudj rám Aaron.-álltam elé.-Nem tudtam, hogy jön és egyébként is az én részemről ez nem lett volna egy randi.
-Csak engedj el és holnap majd megbeszéljük.-késségessen arébb álltam, odajött hozzám és adott egy arcra puszit. A fejem lehajtottam és hagytam, hogy elsétáljon. Az utam az ajtóban álló Harryhez vezetett vissza.
-Nagyon kérlek szépen Lucy. Egyetlen egy esély hadd ka...-ajkaimat az övére tapasztottam, hogy végre befogja. Egy rövid időre lesokkolódott, de amint észbekapott rögtön visszacsókolt. Téptük egymás ajkait, amire mind a ketten olyan régen vártunk. A kezeit a derekamról, a combora símitotta, miközben az ajkaimra motyogott egy 'ugorj'-t. Megtettem, amit kért miközben a szobámba cipelt, anélkül, hogy a csókunkat megszakította volna.
-Hazz, nem mehetünk tovább.-nyögtem, miközben ő a nyakamat hintette be puszikkal.
-Miért?-folytatta tevékenységét.
-Meg van.-motyogtam, majd fülig pirultam.
-Oh, ez esetben csókolózni lehet nem?-mosolygott ravaszul, ami nekem annyira hiányzott.

*-*-*-*-*-*-*

-Azt hittem nem fogsz megbocsáltani.-mondta, miközben a mellkasán feküdtem és ő hátamat símogatta. Képes lennék így elaludni és ezt jeleztem egy hatalmas ásítással is.-Aludj szerelmem.
-Nem, nem vagyok álmos!-tiltakoztam rögtön.
-De. Aludj egyet.
-Félek Harry.-motyogtam.-Félek, hogy ha felkelek már nem leszel itt.
-Itt leszek.-puszilta meg a homlokom.-Szeretlek.-suttogta.
-Én is.-motyogtam és az álmok világába csöppentem, hihetetlenül boldogan. Nem hittem volna, hogy eljön és ennyire összetörten esedezik, de örülök neki, hogy negbocsájtottam neki, mivel életem egyik legnagyobb hibáját követtem volna el, ha elküldöm. Hiába próbálom letagadni, akkor is szeretem és szeretni is fogom, mert ő az én drogom. Mellette vagyok csak boldog.