2014. május 31., szombat

#1 ráadás rész (Epilógus)

Sziasztok! Rengetek érzés kavarog bennem, mert nincs szívem abba hagyni a blogot, de muszáj. Nincs időm rá és nem akarlak titeket mindig váratni és a nyáron mivel angliában leszek így ott nem is tudnék írni. Nagyon hiányozni fog mindenki és Lurry története is. Persze nem fogok eltűnni, majd jelentkezni fogok egy másik bloggal, ahol az angliai "eseményeket" teszem ki, így "felfedem magam". (Majd jelentkezem azzal a bloggal kapcsolatban még.) 
Szóval ezzel a résszel szeretnék elbúcsúzni. Nem nagy dolog, de akit érdekel még annak jó olvasást, így utoljára.:') 
Még hozok egy "elbúcsúzós" bejegyzést!
Love you all!
Blogger Girl

~6 évvel később~


Lucy Jefferson szemszöge:

-Emma!-kiáltottam lányomnak, aki két évvel fiatalabb öccsét piszkálta. Egy 5 és egy 3 éves borzasztó, ha együtt vannak.
-Anya!-szólt Austin.-Nem hagy békén Em.
Austin sikítva rohant hozzám, a konyhába, miközben én az uzsonnán szorgoskodtam. Harry dolgozni van és én a két gyerekkel vagyok. Nem könnyű kettő, hihetetlenül rossz gyerkőccel lenni. Austin átölelte a lábam és hatalmas zöld szemeivel felpillantott rám. Teljesen Hazz kiköpöttje, míg Emma jobban kezd rám hasonlítani. Legalább is mindenki ezt mondja. Mind a kettejükben az apjukat látom, bárki bármit mond. 
-Emma. Hagyd békén az öcsédet.-szidtam le, mire pufogva földre dobta a poharat ami a kezében volt, így az darabokra tört. Nagyot sóhajtottam, majd a tűzhelyet elzártam és felkaptam karjaimba Austint. 
-Na gyere nagy fiú.-lassan lépkedtünk fel a lépcsőn. Hallottam, amint a szobájából szipogás hallatszódott ki, így először úgy döntöttem inkább lefektetem aludni kisfiamat addig lányom egy kicsit lenyugszik. A folyosó végére sétáltam, majd álmosan pislogó Austint az ágyába raktam. Puszit nyomtam az arcára, majd betakartam és elhúztam a sötétítő függönyt.
-Anya.-hangja halk volt és megtört. A szívem szakadt meg, amikor megláttam őt sírni. 
-Igen?-visszaléptem az ágya mellé, mire ő beljebb húzódott így mellé feküdtem és magamhoz húztam. Austin sokkal anyásabb, mint Emma. Míg én elmegyek Austinnal vásárolni, addig Em inkább itthon marad az apjával és minden szombaton apa-lánya napját tartanak. Persze kisebb gyerekünk sem marad ki a jóból, mert míg ők ketten elmennek, addig mi is tervezünk magunknak programot, majd vasárnap közös kirándulásra avagy csak egy egyszerű sétára megyünk el. Ha ketten vagyunk, mind a kettő kicsi fegyelmezetten viselkedik, de amint csak egyikünk van velük, egy hiperaktív bombák lesznek és törnek-zúznak. 
-Emma haragszik rám?-szemei csillogtak a könnytől. Letöröltem pici arcáról a könnyeket, majd mosolyogva billengettem fejem jobbra és balra.
-Nem. Csak rossz napja van.-egy utolsó puszit adtam neki, majd visszatakartam és magam után becsukva az ajtót siettem át Emma szobájába. 
Mielőtt beléptem volna hatalmas rózsaszínnel borított szobájába, előtte kopogtam, majd lassan kinyitottam az ajtót. Em az ágyán hasalt miközben hatalmasakat szuszogott. Ágya mellé sétáltam, majd betakartam és megtöröltem arcocskáját, majd itt is elhúzva a függönyt, hagytam aludni. Sóhajtva sétáltam le a konyhába, hogy folytassam az uzsonna készítést. Kicsit elcsúsztam és az időérzékem teljesen elmaradozott, mivel már 4 óra van és még sehogy sem állok. Bebattyogtam az említett helyre és ismét neki álltam előbb abbahagyott tetteimnek. A két kicsi nagyon lefáraszt. Persze nem azt mondom, hogy bánom, hogy megvannak mert az életem így egész és hihetetlenül boldog vagyok.
-Hahó!-kiabálás hallatszott a folyosóról. Remek. Legalább segíthet nekem.-Lucy? Emma? Austin?
-Konyha!
Lassan sétált oda hozzám és átölelt, majd csókot nyomott a számra, majd felhúzott szemöldökkel végig mérte a nappalit és a konyhát.
-Mit történt itt?
-A gyerekek törtek-zúztak. Emma eldobta a poharat mikor rászóltam, hogy ne bántsa az öccsét. Reggel Austin hihetetlen nyűgös volt és ha ez nem lenne elég, kitakarítani se tudtam és még megfőzni sem, mert mindketten rajtam lógtak.De! Hála Istennek már elaludtak.-egy levegővel elmondtam amit szerettem volna, majd újra a főztömhöz léptem és leemeltem a tűzhelyről. Nagyon sóhajtottam, majd elzártam  a gázt és megteríteni kezdtem. A kicsik ebéd után ettek pár szelet gyümölcsöt, így most őket hagyom aludni és csak mi eszünk-
-Majd én.-vette ki a kezeimből a tányérokat és megterített.-Ülj le.
Úgy tettem ahogy mondta. Helyet foglaltam az egyik széken, majd gömbölyödő hasamra tettem a kezeim. Hazza mosolyogva nézett végig rajtam, majd szedett mindkettőnknek ételt és lassan enni kezdtünk. Még Ő nagyban falatozott, addig én csak kavargattam az ételt. Semmi étvágyam nem volt és még a hányinger is kínzott.
-Enned kellene valamit. Se neked se a babának nem jó.-sóhajtva kaptam a számba egy kanál levest, majd még egy párat, de több nem igazán ment le a torkomon. Szépen lassan megeszegettük az ételt, ami inkább mondható vacsorának, de se baj.
Fáradtan dőltem le hálószobánkban az ágyra és lecsuktam a szemeim. Éreztem, hogy mellettem besüllyed az ágy, majd egy óriási tenyeret éreztem meg a hasamon. Lassan járt fel, s alá a keze. Résnyire kinyitottam a szemem és a szemeimben könnyek gyülekeztek, mikor beszélni kezdett hozzá. Még csak 4 hónapos, de már annyira várja, mint Emmát vagy Austint. Egy puszit nyomott a pocakomra, majd az én számra és az ajtó felé bökött a fejével, ahol két gyerkőc állt. Aranyosan pislogtak ránk és szemeik pirosak voltak az alvástól. Mosolyogva fogadtuk őket mellettünk. Austin oda bújt hozzám és szintén kezeket éreztem meg, csak sokkal kisebbeket. Emma is oda jött testvére mellé és ketten csodálták hasam.
-Mikor lesz már meg a kis tesónk?-kérdeztem Austin pöszén. Annyira imádom, hogy pöszén beszél.
-Még pár hónap.-mosolyogtam, majd mindkettejük arcocskájára puszit nyomtam. Harry mindhármónkat, illetve négyünket átölelt és mosolyogva néztük egymást. Fogadni mernék, hogy ugyanazon gondolkodik, mint én.
Ha semmi nem olyan lenne, mint most akkor az életem teljesen üres lenne. Talán még most is bulizni járnék, ha Ő nem lett volna. El sem tudnám képzelni az életem másképp, de nem is szeretném, hogy változzon. Örülök, hogy így alakult az életem. Igaz, hogy van 2 gyerekünk, és hamarosan 3, de minden ugyan olyan kettőnk között, mint régen. Ugyan úgy összegabalyodnak a lábaink alváskor és általában egymáson alszunk. Még mindig megvannak a szokásos perverz beszólásai, amit még mindig nem tudtam megszokni. Persze ezt csak suttogja, ha gyerekek társaságában vagyunk.
-Szeretlek titeket.-suttogtam, majd szuszogások hangjára aludtunk el közösen. 

11 megjegyzés:

  1. Lurry <3 Úristen de édesek <3 Nagyon szeretlek téged <3 és ezt a nagyon jó blogot is <3 Első komment *----------* *o*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, Istenem!:') Én pedig téged <3 Nagyon örülök, hogy tetszett a blog és köszönöm, hogy velem tartottál:))

      Törlés
    2. Én köszönöm hogy olvashattam :) <3333

      Törlés
  2. Hat, de sajnalom hogy vege! :( Ez olyan jo blog volt! :) imadtam *.*kivamcsian varom a kovi blogod! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!:) Nem lesz másik blogom csak ez, de ez nem mondható blognak. Nézz be! www.onehungariangirl.blogspot.hu

      Törlés
  3. Oh.... te jó Isten! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem írtam, de egyszerűen mindig elolvastam, s gyorsan mennem is kellett, ezért sem tudtam soha írni, DE most végre szántam rá időt, az írásra is, és nem csak olvasásra! Mint mindig, most is lenyűgöztél! :) Olyan kár, hogy vége! Én még szívesen olvastam volna Lurry történetét! <3 De megértem, hogy nem tudsz írni, mivel egy cipőben járunk! :D További szép napot! Ölel, Hope S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj, megértelek. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a blog.:) Én is szívesen írtam volna még tovább, ha lett volna rá elég időm, de így nem szerettem volna mindenkit megvárakoztatni.
      Szép estét! xxBloggerGirl

      Törlés
  4. Ohhh ez olyan cuki rèsz lett!!!:)imádtam ezt a blogot!!!

    VálaszTörlés
  5. Én nem csak imádtam...Még most is imádom *.* És annyira rossz hogy vége de meg értelek!!! Imádom ahogy írsz remélem a közel jövőben elkezdesz még egy fanfictiont :3 xoxo:Boo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, Istenem, de aranyos vagy! <3 Sajnálom, de nem hinném, hogy lesz majd másik fanfictionom, de persze nem lehet tudni!:)Köszönöm, hogy olvastad a blogot!

      Törlés