27.~Minden pillanatot elronthat valami, de minden jó, ha a vége jó nem?

Halihó! Meghoztam Lurry (Krisztina fantáziája) történetének új részét, bár igaz, hogy megint nem kaptam annyi kommentet, mint eddig de nem húzom csak azért a részeket, mert nem kommenteltek. Már csak 5 rész van hátra és szeretném, nyugalomban és mosolyogva megírni nektek ezeket a részeket, de ez nem mindig sikerül, így kérlek titeket, hogy írjatok akár negatív, akár pozitív kommentet, hogy tudjak min változtatni. Igyekszem ezen a héten még 2 részt hozni, hogy jövőhétre 3 rész maradjon. 
Köszönöm a 67 feliratkozót és a több mint 29 ezer látogatót!

Jó olvasást!

Blogger Girl

-Hozzám jössz feleségül?

Egy helyben ültem, miközben őt néztem. Reményekkel teli szemmel nézett és később az értetlenség is ott ült az arcán mikor nem válaszoltam. Nagy levegőt vettem, lassan kifújtam azt, de a hangok a torkomon akadtak és nem bírtam megszólalni. Én legyek a felesége? Istenem. 

-Nekem nem kell, hogy puccos helyen, egyáltalán nem kényelmes ruhában kérdezd meg. Nekem ez így tökéletes. Itt, veled. Azt hiszem ennél jobb már nem lehetett volna.-mosolyodtam el, mire ő is ezt tette.-Igen, hozzád megyek.

Hatalmas mosoly ült arcára és megfogta bal kezem, majd felhúzta a gyűrűt. Boldogságom határtalan és ki gondolta volna a mai nap után, hogy megkérdezi? Hitetlenkedve ugrottam nyakába, és ezzel a lendülettel elterült a földön. Mosollyal az arcomon csókoltam, meg és tudtuk, hogy nem szeretne egyikünk sem tovább menni, még is túl fűtött csók sikeredett. Mosolyogva húzódtam el tőle, de eszem ágában sem volt leszállni róla.

-Kényelmes?-passzírozta ki magából.

-Nagyon.-adtam egy puszit az arcára, majd mellkasára tettem a fejem és becsuktam a szemeim. A hátamra simította a kezeit, majd szorosan magához ölelt és csókot nyomott a hajamba. Hirtelen álmos lettem és nagyokat szuszogva aludtam el mellkasán. 

*~*~*~*

Fogalmam sincs mikor és, hogy kerültem fel az ágyra, de jelenleg ott fekszem és Hazz hűlt helyére fordultam, majd átöleltem az ő párnáját, amin aludt. Ma vissza indulunk LA-be, amihez semmi kedvem. Hosszú az út autóval, fárasztó és most sem vagyok túl fényesen. A kezemre pillantottam és gyönyörű gyűrűt pásztáztam. Ide-oda forgattam a kezeim és csodáltam a világ legszebb gyűrűjét. Csodálatos, egyszerű mégis teljesen magával ragadott. Még mindig nem hiszem el, hogy hamarosan a férjem lesz. Annyira hihetetlen ez az egész. 

-Jó reggelt.-lépett be vőlegényem az ajtón, egy tálcával a kezében és leült velem szemben az ágyra. 

-Szia.-mosolyogtam.

A tálcáról a különféle ételeket ettük közösen, néha-néha egymást etettük. Sokat nevetve beszélgettünk egymással, de mint mindig most is valaminek el kellett rontania az idilli pillanatot. Kipattantam az ágyból, majd a fürdőbe rohanva adtam ki a wc felett mindent magamból, amit most jó ízűen elfogyasztottam. Hallottam, ahogy csukódik utánam az ajtó de nem foglalkoztam vele, mert görcsösen guggoltam. Hátamra rakta kezeit és nyugtatóan simogatta. Lassan ereszkedtem le a föld tövébe és felhúztam a térdeim. Szédültem és muszáj volt becsukni a szemeim, mert az egész világ forgott velem. 

Lassan felálltam Harry segítségével és megmostam az arcom, meg a fogaimat. Visszasétáltunk a szobába, viszont időközben muszáj volt megkapaszkodnom benne, mert félő volt, hogy rögtön összeesem. Segített befeküdni az ágyba, majd magamra húztam a takarót és szorosan behunytam a szemeimet. Nem hiszem el, hogy mindig mindent valami avagy valaki tönkretesz.

-Jól vagy?-kérdezte és hajamat simogatta. 

Csak megráztam a fejem. Halántékomhoz kaptam a kezeim, mert szúrt és úgy éreztem lüktet a fejem. 

-Szerintem nem kellene ma elindulnunk. Elég lesz csak holnap is.-adott egy puszit a hajamba, de válaszolni nem nagyon volt erőm. 

-Nem. Összekapom magam és indulhatunk.-ültem fel, de ugyan úgy forgott még mindig minden.-Pár percet adj.

-Nem merek így veletek elindulni. Nem szeretném, ha valami bajotok esne. Kérlek. Legalább holnapig várjunk.-kérlelt és finoman a hasamra csúsztatta kezeit. Meghatódottan néztem, ahogy csillogó tekintettel simogatja, picit gömbölyödő hasam. 

-Jó.-mondtam.-De nem akarok egész nap itthon feküdni. Inkább csináljunk valamit.

Később már teljesen felöltözve ültem Hazz autójában arra várva, hogy végre indulhassunk. Megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolgatni. Teljesen bezsongtam a vásárlás szó hallatán és nem tudtam egy helyben ülni. Mozgolódva vártam arra, hogy végre leparkoljunk a pláza előtt és végre bemehessünk. Nagy nehezen de találtunk egy szabad parkoló helyet, de mint mindig most sem volt semmi másképp. Harry segített kiszállni az autóból, majd kézen fogva sétáltunk befelé. 

Minden boltot végig jártunk, de egyetlen egy helyre csak a végén szerettem volna betérni. Egy baba bolt előtt álltunk egymás mellett és a kirakatot bámultam. Kismama ruhákat viseltek "terhes" próba babák. 

-Én is így fogok kinézni? Ennyire lógni fog a hasam?-fordultam felé és egyáltalán nem olyan reakcióra számítottam, amit láttam.-Most meg mit röhögsz? 

-Semmit. Csodás kismama leszel.-fújtatva vonultam be a boltba és mosolyogva nézegettem a pici ruhákat. Alig várom, hogy a kezeimben tarthassam, de még 7 hónapot várnom kell. Félek az anyaságtól és fogalmam sincs, hogy fogok megbirkózni egy babával. Nagyon várom, de nincs olyan valakim akivel néha megtudnám beszélni ezeket a dolgokat. A szomszédunk Ashley nagyon kedves lány, és ritkán de találkozunk akkor sem olyan mintha barátnőm lenne. Szükségem lenne valakire aki megnyugtatna és azt mondaná nincs semmi baj és ez nem Harry vagy anya. Kicsit magányosan érzem magam. Talán elviselhetetlen lennék? 

Harry Styles szemszöge:

Mosolyogva figyeltem, amint botránkozik azon, hogy ő is így fog-e kinézni. Biztos csodás kismama lesz. Annyira örülök, hogy igent mondott. A világ legboldogabb férfijává tett. Annyira szeretem és ahogy ici-picit gömbölyödik a hasa, hihetetlenül aranyos. Annyira pici és törékeny, de tudom, hogy legbelül képes megszülni egy gyereket, minden gond nélkül. Ahogy nézem, amint a ruhákat nézegeti mosolyogva és alig várom, hogy elkényeztessem akár fiú, akár lány lesz. Ha fiú mindenképpen beavatom a pasis dolgokba, viszont ha lány ezt a műveletet Lucynak kell véghez vinnie, viszont végig azon leszek, hogy az összes fiút távol tartsam tőle is. 

Haza felé úton csendben ülünk egymás mellett. Úgy döntöttem nem haza megyünk rögtön, hanem egy kis meglepetést terveztem neki itt Londonban. Tudom, hogy nem szereti annyira magasságot, de a London Eye-on egy vacsorát ki mondana vissza?